Csak a Bayern robbantott bombát a 11-1-gyel • SportTV

Csak a Bayern robbantott bombát a 11-1-gyel

2020. 03. 21. 10:40    
Olvasási idő: 3 perc

A pályán pihen a Bundesliga, a weben viszont nem hagyjuk pihenni: a kényszerszünet alatt rendszeresen felelevenítünk legendás meccseket. Most jöjjön egy „önök kérték”: a Facebook-oldalunkon az első hozzászólásban az 1971-es Bayern München-Borussia Dortmundot kértétek, mi pedig szállítjuk!

Horst Witzler vezetőedző 1971 novemberében egy télies napon (ennek jelentőségére Sepp Maier utóbb így mutatott rá: „Akkoriban tél volt. A dortmundiak addig havat sem láttak. Arrafelé ritkán van, mi viszont itt gyakran edzettünk hóban”) arra készült, hogy csapatával, a belső (sérülések, illetve folyamatos intrikák az öltözőn belül) és külső (Helmut „Jockel” Bracht elnök pár nappal a meccs előtt lemondott) gondoktól sújtott Borussia Dortmunddal, hogy befalazza a kapuját a Bayern München otthonában. Hátha így meg lehet úszni a nagy verést, hiszen akkoriban a Bayern-Dortmund még nem a Klassiker volt, hanem egy bajnokaspiráns és egy kiesőjelölt összecsapása. Az a Bayern a Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Gerd Müller tengelyre felhúzott későbbi „csoda Bayern” (három BEK-győzelem zsinórban 1974 és 1976 között) közvetlen előfutára volt, az a Dortmund meg a szezon végén úgy esett ki, hogy a zuhanás során kiütéses vereséget szenvedett a Mönchengladbachtól (1-7) és a Kaiserslauterntől (0-6) is.

De ez a két K. O. semmiség volt a Bayerntől kapott pofonhoz képest. Sőt, egyetlen addigi BVB-vereséghez képest sem. Merthogy a bajorok történetük legnagyobb Bundesliga-győzelmét aratva az addigi története legnagyobb csapását mérték a Dortmundra a 11-1-es diadallal. (A Bayernnél máig ez a rekord, a Dortmund azonban 1978-ban a Mönchengladbach elleni 0-12-vel még ezt is alulmúlta.) Utóbb kiderült, ennél az eredménynél csak egyvalami robbanhatott volna nagyobbat. Az a bomba, amit a Grünwalder Stadion egyik tizenhatosánál találtak egy 2012-es rekonstrukció során, és ami a második világháborúból származott a maga 225 kilójával…

De akkor ezt még senki sem tudta, csak azt, hogy az Olimpiai Stadionba költözése előtt ez a Bayern utolsó idénye a legendás arénában (például Pelé is játszott itt 1960-ban a Santosszal, valamint az 1860 München itt ünnepelte meg története legnagyobb sikerét, az 1966-os bajnoki címet), amit eléggé emlékezetessé tett. A 11-1 máig rekord, az idény során szerzett 40 Gerd Müller-gól is, de a 101 bajnoki gól miatt sem kell szégyenkezni.

A csúcsdöntő győzelem felé viszonylag gyorsan elindult a Bayern, két kapufa után már a 11. percben vezetett, és Witzler szerint itt el is dőlt minden: „A három hónapos kegyetlen Bundesliga-harcban fiatalos erőnk elfogyott. Nem volt megállás. Kaptunk egy gólt, és majdnem mindenki lehorgasztotta a fejét, és tudat alatt azt mondta: a meccs mehet a kukába, itt nem nyerhetünk.” Nos, valóban nem nyerhettek, ráadásul nem is úszták meg a megsemmisítést. Bulle Roth szerint egyértelmű, hogy miért: „Az edzőnek nem kellett motiválnia bennünket. Már csak azért sem, mert Gerd Müller – mindegy, mennyire vezettünk – mérges volt, ha rossz passzt kapott. Folyton gólokat akartunk lőni. Ennyivel tartoztunk a szurkolóinknak. Nem mondhattuk azt, hogy 4-0-ra vezetünk, nekünk ennyi elég, inkább pihenünk. Ez a taktikázás akkoriban még nem járta. A mi mentalitásunk annyi volt, hogy menjünk, támadjunk.”

A rohamozásból sokan profitáltak aznap, így például Paul Breitner, aki pályafutása két fejes góljából az egyiket ezen a meccsen szerezte. Vagy a duplázó Uli Hoeness, aki akkor a meccskeretbe nevezett bajorok közül a legfiatalabb volt. Ő így emlékezett vissza a találkozóra: „Ha ilyen fölényesen vezetünk, egyszeren kifogy belőlem a becsvágy. Ezért is csodálom Müllert, aki a végsőkig gólra hajt, mindegy, hogy a Bundesligában vagy egy haverok közötti meccsen”

És Müller most is hajtott. Négyig jutott, többek között a mérkőzést keretbe foglaló két találatának köszönetően.

„Az én szememben Gerd minden idők legnagyobb gólgyárosa, egy fenomén. Soha, senki sem tesz meg annyit egy gólért, mint ő. Sohasem elégedett meg. Ha ötöt lőtt, a hatodikat vagy a hetediket is be akarta vágni. Sohasem adta fel. Arra született, hogy gólokat szerezzen”

– méltatta utóbb egykori csapattársát Bulle Roth.

Ami pedig mai fejjel szinte érthetetlen: hiába voltak kamerák a találkozón, a ZDF összefoglalójába az ötödik Bayern-gól nem tudott bekerülni, mert túl későn kapcsolták be a villanyvilágítást a szünetben.

1971. november 27.
Bayern München-Borussia Dortmund 11-1 (4-0)
München, 17 000 néző. V: Meuser
Bayern München: Maier – Koppenhöfer, J. Hansen, Beckenbauer, Breitner – Roth, Zobel, U. Hoeness – Krauthausen (Schneider, 61.), G. Müller, W. Hoffmann
Dortmund: Rynio – Peehs, Raszovics (Rieländer, 46.), Mathes, Mietz – Lorant (Sikora, 40.), Bücker, Mensink – Ritschel, Hohnhausen, Weinkauff
Gólszerző: G. Müller (11., 45., 83., 90.), U. Hoeness (20., 49.), Hoffmann (39.), Beckenbauer (54.), Breitner (59.), Roth (64., 88.), ill. Weinkauff (57.)