Jön a BuLi Classic – kedvcsinálónak egy Dortmund-Schalke 4-4!

2020. 03. 24. 17:09    
Olvasási idő: 5 perc

Csütörtökön indul a Bundesliga közelmúltjának legjobb meccseit kivonatosan bemutató BuLi Classic-sorozatunk a Sport TV-n, ennek örömére leporoltunk egy klasszikust: íme, a vasárnap adásba kerülő Dortmund-Schalke (4-4) korabeli elemzése Mészáros Ábeltől.

A nyolcgólos Ruhr-vidéki derbi

Ez a cikk még a 2017 novemberi Dortmund – Schalke után íródott, a nyolcgólos döntetlent hozó meccset teljes egészében itt nézhetitek végig.

Három védő mindkét oldalon!

A felállások

A Schalkénél a 32 éves új csodaedző Domenico Tedesco, aki 11 második ligás meccsel a háta mögött vágott neki az idei szezonnak, szenzációs rajtott vett a kékekkel, és a második helyről várhatta a Dortmund elleni derbit. Az olasz születésű tréner a megszokott 3 védős rendszerben állt fel, és ahogy az elmúlt két meccsen, most is a McKennie, Konopljanka duó volt a csatárok mögött, de amíg az ukrán amolyan harmadik támadót-szélsőt játszott, az amerikai Meyerrel alkotta a duplahatost. Tedesco mellettük szóló döntése azért is érdekes, hiszen ismét egészséges volt a Harit, Goretzka páros, amelyet sokan a kezdőbe vártak.

Az igazi meglepetést azonban Peter Bosz okozta, aki bár korábban taktikailag merevnek bizonyult, most megpróbálkozott a háromvédős felállással, ami alapjaiban határozta meg a meccs első fázisát. A BVB erősen Julian Weiglre épülő támadásait már az előző szezon során az ambiciózusabb és bevállalósabb csapatok (RB Leipzig, Leverkusen) is erős követő emberfogással, illetve a fiatal irányítóra irányuló 3-4 emberes védekezéssel próbálták hatástalanítani, többnyire sikeresen. Weigl látványosan nem találja magát Bosz rendszerében, ugyanis egyrészt gyenge formában van (májusi bokatöréséből csak szeptember végére épült fel), másrészt a holland mester alatt jó tíz méterrel előrébb kéne játszania és magasabban letámadnia, ez pedig nem igazán az erőssége.

Burgstaller visszalép és követi Weiglt

Újdonság az is, hogy még egy közepes letámadást is összehozó csapatok (Augsburg, Frankfurt, Hannover) is igen megnehezítik az idén a Borussia dolgát, mert a jelentős nyomás alatt játszó és rendre külön őrzőt kapó Weiglnek sokszor nem sikerül átforgatnia a labdát, míg a Sahin, Castro párosból előbbi fizikailag, utóbbi technikailag és taktikailag képtelen összekötni a védelmet a támadókkal. Erre számított Tedesco is: Di Santo, illetve Burgstaller közül egyikőjük mindig Weiglre figyelt. Azaz figyelt volna, hiszen Bosz a három középső védős rendszerrel keresztülhúzta számításait: mivel nem lehetett Weiglt, vagy Sahint üresen hagyni, ezért a két támadójából egyik mindig követte valamelyikőjüket, de így sokszor a három dortmundi középső védőre csak egy Schalke-támadó maradt. Elképzelhető, hogy erre reagált McKennie, és igyekezett feltölteni ezeket az üres zónákat, amibe a BVB belső védői beléptek. 

A 19 éves, rendkívüli munkabírású amerikai középpályás, Weston McKennie úgy tűnt, lehetetlen küldetést kapott: egyszerre kellett magasan letámadnia a bal oldali középső védő Schmelzert, de közben Sahin elmozgásaira, illetve Götze félterületre való bemozgásaira is oda kellett figyelnie – egy kb. 35 méteres területen. Ez olyannyira megterhelő volt, hogy háromszor is elkésett az első pár percben és összeszedett egy sárgát is. Emellett ez a taktikai hiba a bal oldalon folyamatos elcsúszásokhoz és a Dortmund számára előnyös szituációkhoz vezetett: Mario Götze, aki ebben a szezonban a BVB legjobbja, négyszer is cselezett az első 15 percben, de háromszögelései a szintén aktív és a meccsen nyolcszor cselező Guerreiróval, valamint a visszalépő Aubameyanggal folyamatosan szétzilálták a kékek védelmét.

Négy gól 13 perc alatt igazolja Bosz terveit

Az első gól is ebből született, bár Aubameyang az összjáték után még átfordított jobbra, hogy majd Sahin gyenge lövését besodorja.  De az első félidőben kulcsfontosságú volt még a Schalke jobb oldala, ahol az idei szezonban eddig remeklő Thilo Kehrer rendkívül gyenge napot fogott ki, és csak óriási bírói jóindulattal maradhatott a pályán a 41.percben. De még előtte kb. háromszor adta el a labdát a dortmundi letámadás ellen, és Jarmolenko befelé mozgásával szemben is tehetetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy Kehrer buta módon negyven méterre a kapujától faultolta az ukránt, és Sahin beívelését Stambouli a saját kapujába juttatta.

Már Aubameyang talán kézzel besodort vezető gólja is balszerencsés volt a gelsenkirchenieknek, de Stambouli öngólja csak tovább fokozta a pechsorozatot. És még messze nem volt vége: egy ritka Schalke-szöglet után pedig Pulisic felpörgetett labdája és Götze perdítése után Aytekin bíró akadályozta Konopljankát, és Aubameyang rá tudta vezetni Stamboulira, majd pazar beadása után a kontra célba ért: a 75 métert sprintelő Götze volt a befejező, és már három góllal mentek a hazaiak. Kehrer ámokfutása nem ért végét: előbb beszedett egy sárgát a 22. percben, majd a 4. dortmundi gólban is benne volt:

Az egyre inkább játékba lendülő Auba, Jarmolenko duó előbb Pulisichez passzolt, majd a gaboni és Götze kényszerítőzőtt a tizenhatoson belül. A lövést Kehrer blokkolta, de a labda pont Guerreiro elé került, aki kapásból óriási gólt lőtt és már négy nullra ment a BVB. Itt még kevesen gondolták, hogy hamarosan vagy egyáltalán jön egy fordulópont, főleg úgy, hogy a négygólos előny mellett 7:1 volt a kapura lövések, 67:33 pedig a labdabirtoklás aránya a sárga-feketék javára.

Tedesco kettős cseréje megfordítja a meccset

A 32. percben azonban a 32 éves Tedesco megmutatta, miért tartják a német futball egyik legnagyobb tehetségének: lement az indiszponáltan játszó Di Santo és a fent említett McKennie, helyettük a Goretzka, Harit duó személyében bejött a felmentősereg. A 22 éves német középpályás (akit mellesleg a Barcelona, Bayern, Liverpool és a világ összes topcsapata csábít) előbb egy Sahin-passzt fülelt le, majd egy tetszetős akciót fejezett be egy faulttal, 65 méter sprint és 6-8 passz után. Máris a Schalke legszebb pillanata volt, és akkor még Amine Harit cselezőkészségéről nem is esett szó. A húszéves marokkói, aki hat szabálytalanságot harcolt ki (mellesleg ő vezeti ebben a kategóriában a Bundesligát) és kilenc cselre vállalkozott a meccsen, ebből öt sikerült neki. De egyelőre a Dortmund négygólos előnnyel mehetett az öltözőbe….

az xG verseny – forrás Understat.com

A félidőben Tedesco kihasználta a harmadik cserelehetőségét, és a gyengén teljesítő Kehrer helyett Nasztaszicsot rakta be. Egyrészt veszítenivalója nem volt, de megint bejött a merész húzása: a szerb védő minden statisztikai mutatóban 85% fölött teljesített. A második félidőre egy megújult Schalke futott ki, és Goretzka egy tiszta fejesből akár a szépítő gólt is megszerezhette volna.

Szokratisz besárgult Harit buktatásáért, majd a túloldalon Fahrmann hajmeresztő csele után Aubameyang bebiztosíthatta volna a győzelmet, ám éles szögből mellé lőtt – Götze várta volna a bepasszt….

A Bürkit helyettesítő Roman Weidenfeller is bravúrt mutatott be a túloldalon Caligiuri lövésénél, majd Aubameyang sem a fejesét, sem a Guerreiro cselei utáni lövését nem tudta gólra váltani, így hatvan perc után maradt a 4-0. De nem sokáig, mivel a dortmundi védelem egyik visszatérő hibája (a labda figyelése az ellenfél játékosainak követése helyett) ismét beköszönt: Stambouli senkitől sem zavartatva eresztett meg egy hosszú indítást a védelem mögé, és Burgstaller az elmélázó Szokratisz mellett, illetve  a földbe gyökerezett Weidenfeller felett 17 méterről fejelt a kapuba! Valahol Törökországban Robin van Persie elégedetten csettintett…. 

Három perc múlva 4-2-re módosult az állás, mert a meccsen kilenc cseléből nyolcat sikeresen abszolválo Oczipka Konopljankát ugratta ki, aki Toprak mellett a hosszú sarokra adott be: itt Sahin futott csúnyán alá és Harit Weidenfeller könyöke mellett bevágta a labdát! A Dortmund ekkor visszaállt a négyvédős rendszerre, Bartra váltotta Jarmolenkót és az idén már sokadszorra játszott jobbhátvédként (ismét kevés sikerrel, tennék hozzá a rosszmájúak).

Úgy tűnt, átvészelte a bajt a BVB, de Aubameyang buta kiállítása miatt (sárga lap birtokában csúnyán lerúgta Haritot) a 71. perctől emberhátrányba kerültek a látványosan elfáradó hazaiak. Götze is megsérült, a helyette beálló Gonzalo Castrónak pedig sikerült a meccs legdurvább szabálytalanságát elkövetnie, amikor egy hosszan szöktetett labdánál szétrúgta Haritot. A marokkói jó hat perc ápolás után tért vissza.  Nagyon nyomott a Schalke, csak idő kérdése volt az újabb veszély: előbb Weidenfeller védte szenzációsan Burgstaller fejesét, aztán Zagadou személyében megérkezett a meccs tragikus hőse. A fiatal francia Guerreirót váltotta, és az ápolás után, egy Stambouli, Caligiuri kényszerítő után utóbbi iszonyatosan elküldte két csellel, majd kilőtte hosszú felsőt, 4-3!!!

A korábbi freiburgi és wolfsburgi Caligiuri, akiből talán kevesen nézik ki, hogy a Bundesligában az egyik leggyorsabb játékos, benevezett a meccs embere címre. Négy lövés, tizenhat megnyert párharc, tíz sikeres szerelés, nyolcból hat sikeres csel – csapatának legjobbja volt ezekben a kategóriákban és mellesleg egy csodálatos gólt lőtt. Apropó, csapata legjobbja! A 35 éves Naldónak is lenne ehhez pár szava, hiszen a brazil mind a 16 párharcát megnyerte a meccsen. Amit aztán a 94. percben Zagadouval művelt a szögletnél, azt tanítani kéne. Egy befelé induló mozdulattal átverte a franciát (aki valamiért 3 méterről “fogta” az emberét, aki mellesleg egy évtizede a Bundesliga egyik legveszélyesebb játékosa pontrúgásoknál), és beállította a 4-4-es végeredményt.

az xG túllőve mindkét oldalon

Összegzés: egy fantasztikus meccsen a sors kegyetlen iróniája, hogy Peter Bosz végre kitalált valami váratlant, amivel alaposan meglepte a csodagyerek Tedescót, aki viszont zseniálisabbnál zseniálisabbakat húzott, és csodával határos módon 4-4-re mentette a Ruhr-vidéki derbit. Bosz Dortmundja továbbra is ingázik a fantasztikus pillanatok és az abszolút törékenység között, míg húzásaival Tedesco ismét bebizonyította, hogy a liga egyik legjobb “in-game” edzője.

Cookie beállítások