Egy sör és pár malteser után jött a Bundesliga-történelem

Ma már talán elképzelhetetlen az a szalagcím, amivel 1975. november 9-én több német újság is megjelent: „Részeg volt a bíró?” Mondjuk más miatt nem is maradhatott volna meg az emlékek között a Werder Bremen-Hannover bajnoki, amely egyébként nézőriasztó 0-0-val ért véget. Csak Wolf-Dieter Ahlenfelder bíró tett róla, hogy ez a meccs bevonuljon a történelembe. Merthogy az első félidőt minden különösebb indok nélkül, a 33. percben lefújta. Még jó, hogy az egyik partjelző észnél volt, jelezte, hogy van egy kis baj, így aztán játékvezetői labdával folytatódhatott a találkozó.

„Valami gondom volt az órával, ami rövid ideig megőrült” – mondta nem sokkal később Ahlenfelder, jóval ezt követően viszont elismerte, nem feltétlenül volt szomjas a meccs alatt. Elment ugyanis ebédelni Richard Ackerschott-tal, a brémaiak játékvezető-kísérőjével. „Ebédre nem ettünk libát, de egy sör és egy malteser lecsúszott. Vagy talán pár malteserrel több.

Férfiak vagyunk, nem Fantát iszunk. Kétségtelenül ittam, de észnél voltam”

– árulta el egy lapinterjúban Ahlenfelder. (A malteser egy gyógynövényeket is tartalmazó, likőrszerű rövidital.) Így azért már sokkal inkább érthetőnek és jogosnak tűnik a részegségre utaló szalagcím az akkor mindössze a harmadik élvonalbeli mérkőzésén fújó bíróval kapcsolatban… Brémában azt követően évekig úgy rendeltek, hogy „Kérek egy Ahlenfeldert”, és meg is kapták az egy sör, egy malteser kombinációt.

Ahlenfelder egyébként kultikus bíróvá nőtte ki magát az évek során. 106 mérkőzésen vezetett a Bundesligában, 1984-ben az év játékvezetője volt, 1987-ben pedig a profi futballisták választották meg a német élvonal legjobb bírójának. A pályán általában úgy viselkedett, mint aki jó haverja a labdarúgóknak. Amikor például Paul Breitner egy ítélete után emelkedett hangnemben közölte vele, „…úgy fújsz, mint egy seggfej”, erre nem piros lapot adott neki, hanem így repikázott: „Te meg úgy játszol, mint egy seggfej”. Otto Rehhagellel egy reklamálás után pedig közölte:

„Maradj ülve a hátsódon, különben Pattex-szel ragasztalak oda a padhoz!”

A fekvő játékosokkal kapcsolatos állandó dumája pedig ez volt: „Kelj már fel, nincs bekapcsolva a padlófűtés!” Ezek fényében azt is simán elhisszük, hogy a szünetben kiment az öltözőből és vett magának kolbászt…

Egy 2007-es interjúban így hasonlította össze a saját és az akkori kor játékvezetőit: „A mai bírók kedvesek és aranyosak, de már sehol sincs barátság. Ez alighanem a pénzzel is összefüggésben van. Én 24 márkáért kezdtem el bíráskodni, amikor meg abbahagytam, 72 márka volt egy meccs tarifája. Ma háromezer euró a díj, ez azért nagy különbség. Emellett fogorvosként, tanácsadóként vagy zongoratanárként dolgoznak – a Bundesliga-bírók negyede pedig már doktor”.

A funkcionáriusokat a legnagyobb gipszfejeknek tartotta, akik semmiféle szabadságot sem adnak a bíróknak, és miattuk kell a kollégáknak minden „hülye szabályt” betartaniuk. Emiatt pedig túlságosan is sterilek a bírók, akik már nevetni is képtelenek. „Wolf-Dieter inkább szórakoztatott. A mai médiaviszonyok közepette ilyen fellépés elképzelhetetlen lenne” – mondta róla kortársa, Eugen Strigel, egykori játékvezető, aki később a DFB égisze alatt tanította a bírókat is.

Wolf-Dieter Ahlenfelder 2014-ben, 70 éves korában hunyt el.

1975. november 8.
Werder Bremen-Hannover 0-0
Bréma, 21 000 néző. V: Ahlenfelder
Werder Bremen: Burdenski – Kontny, Hiller, Röntved, Höttges – Röber, Dietrich, Schlief – Bracht, Aaslund (Müllner, 88.), Görts
Hannover: Dittel – Meyer, Damjanoff, Anders, Stiller – Wesche, Holz, Lüttges, Weber – Hayduk, Stegmayer