Buli Classics: a Schubert-féle Gladbach megtréfálja Pep hibátlan Bayernjét (1. rész)

Mészáros Ábel avatar Mészáros Ábel 2020. 04. 14. 18:33    
Olvasási idő: 5 perc

Pep Guardiolának már az első félisőben is sokat kellett idegeskednie (Fotó: Getty Images)

A 2015–16-os Bundesliga-kiírásban az utolsó szezonját töltő Pep Guardiola által vezetett Bayern München úgy érkezett a Borussia Parkba, hogy első 14 meccséből 13-at nyert meg. A 42 lőtt és 5 kapott gól valamint a 38.9 várható pont már önmagában brutális mutató. Még csak december elején jártunk, de a HSV,  Leverkusen, Wolfsburg, Dortmund, Köln, Stuttgart hatos egyikének sem sikerült háromnál kevesebb góllal kikapnia a végül 88 ponttal bajnok bajoroktól. Bár ez ellen a végül 78 ponttal minden idők legjobb ezüstérmeseként záró, Tuchel által irányított Dortmund tiltakozna, talán a legizgalmasabb versenyfutás nem a bajnoki címért zajlott, hanem a gólkirályi címért: ekkor még Pierre-Emerick Aubameyang 17–14-re vezetett Robert Lewandowski ellen, de a végén a lengyel 30–25-re nyert.

A házigazda Gladbachnak korántsem volt ennyire sikeres az idénye, főleg ha onnan nézzük, hogy a korábbi sikereik kovácsa, Lucien Favre vezetőedző az első öt elvesztett bajnoki és a Sevilla elleni BL-kudarc után már szeptember középen felállt a kispadról. Utódja, a második csapattól felhozott André Schubert lett, aki mellesleg a TRAINER című zseniális dokumentumfim egyik főszereplőjéként éppen egy sikertelenebb időszakot követően (St. Pauli) igyekezett újraindítani karrierjét. Nos, ez olyan erősre sikeredett, hogy Schubert beugróként az első hat meccsét meg is nyerte, ez  az 1986-os Stuttgartot trenírozó Willi Entenmann óta a legjobb debütálás. Így nem volt nagy meglepetés, hogy november közepén ki is nevezték végleg. de a remek bajnoki szereplés mellett ebben azért Manchester City, Juventus, Sevilla halálcsoportban szerzett, a körülményekhez képest roppant tisztességes 5 pont is szerepet játszott.

Mindenesetre a 14. fordulós, december ötödikei Bayern elleni meccs előtt a negyvenpontos vendégek mögött 32 ponttal ált a Thomas Tuchel vezette BVB, ám az őket követő és a BL-ben nagyot menő Wolfsburg után már a 23 pontos Gladbach következett!

Ennyi kontextus után nézzük, hogyan sikerült Schubertnek megakasztani a Pep-gépezetet:

Schubert 3 védővel lepi meg a tartalékos Bayernt

Először is Guardiolának azért voltak gondjai, hiszen Arjen Robben, Thiago, David Alaba, Juan Bernat, Mario Götze és Douglas Costa személyében alapemberek és klasszisok egész sora nem állt rendelkezésére. Így a formációkat előszeretettel váltogató katalán mesternek túl sok variációs lehetősége nem volt – olyannyira, hogy a végén Pep csak kettőt cserélt. Az ebben az idényben feltűnő, és a cserejátékosok közül az egyetlenként az utóbbi időben rendszeresen edző Joshua Kimmich végignézte a padról ahogy Sebastian Rode mellett  a március óta sérült Franck Ribéryt hozta be a Bayern edzője. A felállás így egy 4-3-3-at engedett sejtetni, Xabi Alonso előtt Vidal és Martínez voltak a nyolcasok, Rafinha kényszerbalhátvédet játszott, míg belül a Boateng, Benatia párost láthattuk.

A Schubert-féle Gladbach eddig a meccsig mindig 4-4-2-t játszott egy elég biztos gerinccel: a Chelsea-től kölcsönvett Christensen melletti belső védő személye kérdéses volt – itt a sérülések miatt a karrierjét korán befejezni készülő Alváro Dominguez és Havard Nordtveit játszott, előttük a Xhaka, Dahoud duplahatossal, míg elől a kreatív és sokat visszalépő Raffael, Stindl páros játszott. A szélességet általában Wendt és Korb biztosították a védelemben, előttük Herrmann, Traoré, Johnson, Hahn vagy esetleg Thorgan Hazard jöttek szóba.

A fenti ábrából jól látszik, hogy Schubert nem a 4-4-2-t választotta, hanem jókora meglepetésre egy 3-1-4-2-t tett fel. Elvedi lett a harmadik belső védő, míg Granit Xhaka egyedüli hatosként a védelem előtt játszott védekező középpályást és mélységi irányítót. A mozgékony Dahoud, Johnson duó pedig nyolcasban igyekezett szűrni, illetve persze nyomást gyakorolni a Bayernre.

Kezdeti Bayern-fölény kevés helyzettel, főleg az erős Gladbach-presszing miatt

Talán a legérdekesebb az a nyomás volt, amit és ahogyan Schubert igyekezett a Bayern első fázisára (labdakihozatal) gyakorolni. A képen nem látszik, de kikövetkeztethető, hogy hátul elvállalta a 3:3-at, és többnyire 6-7 játékossal presszingelt. Így hamar kialakultak a párok: Raffael és Stindl a két belső védőt, a szélen Korb–Rafinha és Wendt–Lahm párharc alakult ki. Középen Dahoud feladata volt Alonsóra felmenni nyomást gyakorolni, míg Johnson a többet visszalépő Vidallal, Xhaka pedig a szokatlanul magasan játszó Javi Martínezzel ment.

Ebből a helyzetből a Bayern sem mindig próbálta meg laposan kihozni a labdát és ilyenkor felívelte a visszahúzódó Müller vagy a két szélre kifutó Coman–Lewandowski irányába, majd később a feljebb pozícionált Martínezre. Ugyanakkor ez nem volt túl gyakori, hiszen egyrészt a Pep-féle Bayerntől ez eléggé stílusidegen, másrészt a magas, jól fejelő védőkkel rendelkező Gladbach – Christensen négy fejpárbajt nyert meg az első félidőben – ezt akarta elérni. Érdekes volt nézni, ahogy és amennyit Guardiola mutogatott a védőinek – főleg Rafinhának – ebből is az látszott: nem igazán számítottak arra, hogy Schubert csapata ilyen bátran és “korán” letámadja őket. Bár fent párokról beszéltem, fontos megjegyezni, hogy ez nem emberfogás, hanem egy alapvetően roppant kompakt labdaorientált presszing.  A hazaiaknál a labdaoldali szélsővédő (Wendt) általában magasabban védekezett, míg az ellenoldali szárnyvédő behúzódott középre, néha négy védős sort alkotva.

A magas letámadás ellen Bayern sokszor nem találta a megoldást (lásd a képet),

A magasan letámadó Gladbach ellen Lahm jól veszi észre, hogy befelé indulva ki lehetne hozni, a labdát, ám Vidal hiába nyit és Alonso hiába mutatja, Martínez nem tölti fel a zónát

és többször az egyéni párharcokra hagyatkozott, de ezeknél hátul az ekkor még rutintalannak számító Nico Elvedi szépen védekezett Coman ellen.

Schubert együttese azonban nemcsak a magas letámadásban hanem a mélyebb védekezésben is remekül kontrollálta azokat a fontos területeket, amelyeket a Bayern szeret dominálni. A szorosan lévő belső védőtrió, a félterületekben szűken védekező Wendt és Korb (zölddel) vagy a belső háromszög is mind-mind remek területmegszállásról tett tanúbizonyságot, így a Bayernnek az első 15 percben csak egy lövési kísérletre futotta.

A Bayern 4-1-1-3-1-es vagy 4-1-2-3-as (Lewandowski előretolásával Vidal lépett feljebb) letámadása ellen a Gladbach szintén bátran játszott, Sommer kapus több rizikós lapos felpasszt is megeresztett Xhaka vagy Dahoud irányába (nyilván egy Stindl-Raffael duóra nem célszerű felívelni), míg a belső védők nem egyszer mertek megindulni a labdával, sőt a 8. percben a kevés nyomás miatt Nordtveit még egy zseniális keresztlabdát is adhatott Korbnak, aki befutott ugyan Rafinha mögé, de nem tudta eldönteni, hogy átvegye-e vagy passzoljon Raffaelnek. A Bayern első lehetősége egy tizedik perces szöglet utáni Martínez-fejes volt, majd az első negyedóra végén két átlövésük is volt.

11 lövés 15 perc alatt, nagy Bayern- helyzetek, a Gladbach megússza

A kezdeti Gladbach nyomás alól egyre inkább ki tudott jönni a Bayern, néhány változtatás miatt:

Mivel a Gladbach 6-7 emberes magas presszingje értelemszerűen sokszor felkínálta a széleken az 1:1-et, Alonsóék forgatásokkal és keresztlabdákkal igyekezte a bal oldalon Comannak ilyen szituációkat kialakítani, míg a másik szélen Müller inkább a Lahmmal való összjáték miatt volt veszélyes. Közrejátszott még a magasabb pozíciók felvétele – a presszingszörnyként ismert Vidal sokszor ért fel a belső védőkre, míg Boatengék rengegetszer az ellenfél térfelén védekeztek –, amivel sikerült beszorítani a Csikókat.  De talán az áttörést a befelé cselező, kombinatív szélsőhátvédek hozták: Rafinha fenti megindulásával átjátszották a 6-7 emberes letámadást, középről pedig indulhatott szélre a labda Comanhoz a bal oldalon. A jobb oldalon, magasabb pozícióban ugyan, de Lahm egy ilyen megindulása és kényszerítője után alakított ki hatalmas helyzetet Lewandowskinak, aki Sommerbe lőtt.

A 19. percben Coman verte meg egy az egyben Elvedit, és Vidal önzetlen passza után Müller került nagy helyzetbe, ám neki sem sikerült nem eltalálni Sommert, aki egy perc múlva öklözve mentett Vidal elől, majd Elvedi segítségével Coman ismétlését is védte. A Gladbachnak ekkor csak egy Alonso-presszingelése utáni kontrára futotta, de Korb beadása pontatlan volt. A Bayernnek ekkorra már az átmenetekben is több sikerélménye volt és Christensen labdaeladása után egy klasszikus félterületről megindított Müller-beadás után megint két hatalmas helyzetet úszott meg Schubert csapata: Lewandowski csúsztatása és Vidal középre adására Martínez érkezett, Sommer védésére megint Coman jött és az ötösről a bal kapufát találta telibe!! A várható gólok alapján már 1.42-nél jártak a bajorok (a Gladbach 0,03-nál), de semmi sem sikerült.

A Gladbach visszajön a meccsbe

A meccs a harmincadik perc környékére roppant izgalmassá vált, az eléggé szétszakított Gladbach néha-néha képes volt remekül megkomponált kontrákat vezetni, és ha Dahoud jobb döntést hoz… Az első játékrész utolsó 15 percét öt-nullra nyerték a lövéseket illetően, köszönhetően pl. Xhaka vagy Elvedi remek labdaszerzésének, Dahoud és Johnson dinamikusságának, Wendt harcosságának valamint a Stindl, Raffael duó kombinatív focijának.  De labdabirtoklásban is láthattunk szép dolgokat: Xhaka védővonalba húzásával, Sommer centrális felpasszaival, valamint Dahoud nyomástűrő-képességével sikerült főleg a bal oldalon Wendt bevonásával kihozni az első harmadból, de a hosszú labdákra néha induló Johnsont is meg tudták játszani.  Mindenesetre lehetőségük és kaput eltaláló lövésük is csak egy volt. Igaz a meccs közben említették, hogy a 15. fordulóig Neuer kapuját összesen 26-szor találták el a szezonban, mint ahogy az 56%-os labdabirtoklás és a rúgott gól nélkül lehozott félidő is már-már rekordszámba ment.

(Folytatjuk a második félidővel!)

Cookie beállítások