Buli Classics: a Schubert-féle Gladbach megtréfálja Pep hibátlan Bayernjét (2. rész)

Mészáros Ábel avatar Mészáros Ábel 2020. 04. 14. 18:57    
Olvasási idő: 4 perc

A gól nélküli első félidővel záródó ‘Gladbach–Bayern a 2015-16-os idény egyik legérdekesebb meccse volt, hiszen Schubert háromvédős rendszerével,  bátor presszinggel és némi szerencsével szépen kontrollálta a tartalékos, de abban az idényben is feltartóztathatlan Pep-féle bajor sikercsapatot. A helyzetek minőségét mérő várható gólok alapján 0,28-1,42 volt az állás, amiből és az első félidőből azért kiderül, hogy az egyik fele a klasszikus “hogyan verjünk topcsapatot” receptnek – miszerint nem árt, ha kihagyják a helyzeteiket – már megvolt. Most nézzük mi kellett még hozzá?

3 gól 14 perc alatt avagy ismét mumus a Gladbach

Az első félidőben sikeres tervek – a Gladbach magas letámadása az első 15 percben, és taktikai elemek – pl. a labdaoldali szárnyvédő magasra feltolása, az ellenoldali középre húzódása – nem változtak, így a meccs képe sem sokat. Neuer kapust továbbra sem támadták le, de szinte összes opcióját elvették tőle, így többnyire csak a felívelések maradtak. Ezekből az első félidei hét nyerthez képest még sikeresebbek voltak a hazaiak, a 45-63. perc között tízet megnyertek, míg a vendégek csak hármat! A sok középen nyert főleg védő-fejpárbajból Christensen néggyel magaslott ki, ezek többször is labdaszerzésekhez vezettek.

A Bayern ha kicsit rendezetlenebb Gladbachhal állt szemben akkor előszerettel találta meg Comant, aki ebben a fázisban három cseléből kétszer sikerrel járt, ám Elvedi és Nordveit vagy a hátrasegítő Dahoud meg tudta őt állítani. Apropó Dahoud, az ekkor még csak 19 éves középpályás egyre inkább belejött a meccsbe és nagy csatát vívott a világklasszis Vidallal.

Az 53. percben némiképp váratlanul szerzett vezetést a Gladbach: egy sokadik Neuer-szkennelés után, üres ember hiányában csak úgy felívelt labdánál Müller szabálytalankodott. A gyorsan elvégzett szabadrúgás után a Gladbach a bal oldalán lendült támadásba: Stindl szépen magával viszi Alonsót, így a Lahmot kicselező Wendt befelé jöhet.

Itt érdemes megfigyelni, hogy mennyire kiürült a Bayern középpályás védekezése: Martínez fejjátéka miatt még fenn, Vidal a felezővonalnál, így a bíróhoz közel lévő Müller próbál visszazárni. Johnsont pedig már az első félidőben is sokszor indították mélységbe, vele talán Boatengnek kellene mennie, de ő elsősorban a Lahmot átjátszó Wendtre figyel. A nem túl pontos Wendt-kiugratásnál Müller, Boateng és Alonso sem sprintel vissza,  így történhet meg, hogy a kiváltó Benatia által üresen hagyott centrumba Raffael és Wendt is tempó- és pozíciós előnnyel érkeznek. Johnson beadása Wendt mögé jön, de a svéd bravúros mozdulattal sarkazza Raffaelnek, hogy aztán a brazil lekészítése után jobbal eltekerje a hosszúba!

Az addig sem halk Borussia Park valósággal felrobbant a gólra, és a hazaiak még nagyobb energiával és magabiztosággal támadtak, a megtáltosodott Wendt még egy szemtelen köténnyel is megpróbálkozott az ekkor még a világ egyik legjobb belső védőjének tartott Boateng ellen. Guardiola megcserélte Comant és Müllert, ám a séma – Neuer nem talál senkit, felíveli Lewára – nem változott, bár a lecsorgót Vidal megszerezte és indította a Raumdeutert, akinek a beadását Sommer könnyedén húzta le.

Hogy a Gladbach gólja nem annyira a véletlen, hanem egy valamennyire megtervezett taktikai elem (Lahm ellen sokat keresték Wendtet akár magas labdákkal is, Stindl kihúzza magával Alonsót, Johnson nyit mélységbe) volt, azt az 58. perc eleje is bizonyítja: itt a mélységből visszalépő Johnson nyer meg egy párharcot Vidal ellen, és Dahoud jelenti a létszámfölényt, aki a jobb oldalra átfolyó támadást egy lövéssel le is zárja.

Egy darabig úgy tűnt, hogy a Bayern kijön a szorításból és Vidal valamint Lahm Martínezt célozó beadásai, Alonso vagy Martínez Comanra kijövő forgatásai és a francia egy-egyezése után helyzetekhez jutnak, de a hazaiaknak mindig sikerült blokkolni és Coman jobb szélről jövő beadásai nem nagyon találtak társat. A védekezésből támadásbal való gyors átmenetekben Dahoud és Johnson dinamikája továbbra is hatalmas gondot okozott Alonsóéknak, és Schubert talán Dahoud utolsó passzaival lehetett egy picit elégedetlen. Ugyanakkor a 64. perces Korb-kapufát egy szerencsés tisztázás – Nordveit bikázta előre, pont Stindhlez – és egy zseniális összjáték – Stindl és Raffael között – előzte meg. Ez a kimaradó helyzet legalább akkora volt (xG szerint pontosan 0.47, mint Lewandowskié) mint a Bayern első félidei kihagyott ziccerei.

Megbosszulni azonban nem bosszulta meg magát a kihagyott helyzet, sőt! Egy Raffael elleni fault után megítélt szabadrúgást kivágtak a Bayern-védők, ám Nordveit visszaemelésénél Alonso beragadt. Elvedi így furcsa ívben, felfelé csúsztatta tovább a labdát, Neuer félig kimozdult, de esélye sem volt a karaterúgással érkező Stindl ellen, aki Benatiát megelőzve az elmaradhatatlan Neuer “reklamálókar” felett bebombázta a másodikat.

A nem túl sok lehetőséggel rendelkező Guardiola ekkor váltott: Rode jött Alonso helyett (ekkor még nem volt világos, hogy milyen posztra, de inkább a jobb szél felé orientálódott), de alig kezdett rá a Borussia Park közönsége az örökbecsű “Zieht den Bayern die Lederhosen aus”-ra, már jött is a harmadik gól. A Bayern védelme azért csúszik el balra, mert Rafinha a bal oldalon akar támadást indítani Lewandowski visszapassza után, Coman irányába. Martínez szokás szerint fent, így amikor a labdavesztés után Rafinha vissza akar támadni, mindenkinek balra kell tolódnia, hiszen a Gladbach is ezt az oldalt tölti túl. Benatia kivált a visszalépő Stindlre, míg Vidal inkább a védővonalat biztosítja (nem sok értelme van kiváltani Dahoudra, hiszen akkor lehetne mögé indulni), mig Boateng és Lahm kissé ügyetlenül ketten figyelnek Raffaelre. Dahoud  még nem veszi észre, hogy ő is indíthatna így végül Korb lesz a mélységi gólpassz adója, amit a Rodétől elszakadó Johnson remek indulása után szépen vált gólra.

Csak a szépítésre elegendő Bayern-rohamok

Háromgólos hátrányban a Bayern átállt egy furcsa 4-2-4-re: Rode tényleg jobbszélső lett, Coman visszament balra, elől Müller és Lewa voltak, míg Martínez, Vidal lett a duplahatos. Persze Guardiola rendszerében alapvetően nem a formáció, hanem bizonyos zónák megtöltése a lényeg, így előfordult, hogy Rode volt a hatos, Vidal lépett előrébb akár második csatárnak, míg Müller szélre ment.

Ribéry 75. perces behozataláig (érdekes módon a harminc gólig jutó Lewandowskit váltotta!) a Bayern igyekezett a még mindig 3-1-4-2-ben letámadó Gladbach ellen kihasználni az átmeneteket, és ezeket Rode forgatásaival valamint Coman megindulásaival valósította meg. Ribéry balszélre való beállításával Coman ismét jobbra ment, míg középen többnyire Vidal ért fel az immár középcsatárt játszó Müller mellé. A Bayern visszatámadásai Martínez magas pozíciója, a szélsőhátvédek középre húzása miatt ismét jobban működött, míg az 5-4-1-be visszahúzódó Gladbach ellen értelemszerűen a szélen nyílt terület Ribéry és Coman számára. Utóbbi a 79. perc végén még mellétekert, míg az idősebbik francia egy Müllerrel való remek összjáték után Vidal pöckölését követően megcsinálta azt, amit Bayern-játékos azon a napon még nem: értékesített egy ziccert. A gól utáni időszakban a Bayern szögletekkel és beadásokkal veszélyeztetett, de csak Martínez 85. perces csúsztatásából lett értékelhető kísérlet. Apropó Martínez, az utolsó percekben ő is centert játszott, ekkor kvázi 4-1-5-ben próbálkoztak Guardioláék, de a játék a sok les és a gladbachi cserék (Drmic, Hazard és Schulz jöttek be) miatt akadozott. Az utolsó Bayern-lehetőségek közé Rafinha távoli lövését és Müller 94. perces beindulását jegyezhettük fel.

Összességében azonban Schubert csapata – az első félidei szerencsés helyzetelhárítás ellenére – remek meccstervének és egy eléggé átlagos teljesítményt nyújtó tartalékos Bayernnak köszönhetően megérdemelten nyert. A bajnokságot tekintve pedig sikerült végig megőriznie a negyedik helyet, míg a két héttel a meccs után a Manchestery Cityhez aláíró Guardiola egy 88 pontos bajnoki címmel zárta az idényt.

Cookie beállítások