Flick-kel és Kimmich-flakkal aranyközelben a Bayern

2020. 05. 28. 13:33    
Olvasási idő: 4 perc

Hansi Flick remek taktikájával és Joshua Kimmich csodálatos góljával a Bayern München legyőzte a Dortmundot, és nagyon közel került sorozatban nyolcadik bajnoki címéhez.

Az eddig eltelt 2 forduló jórészt a mezőnytől elszakadt top 5 csapat meneteléséről, a nemlétező “középosztályról” – lásd Schalke, Hoffenheim, Freiburg, Köln -, az újjáéledést jeleit mutató Hertháról és a járvány előtti formáján javítani nem tudó alsóházi együttesekről (Union Berlin, Werder, Paderborn, Mainz, Frankfurt) szólt. A 28. forduló kérdései tehát adták magukat: folytatódnak-e a trendek, melyik gárda tud menekülni a kiesés elől, és persze eldől-e a bajnoki cím sorsa a keddi Dortmund-Bayern találkozón? Első részünkben a Klassikerrel foglalkozunk.

Der Presszinger

A várva várt  Dortmund-Bayern szuperrangadó talán legfontosabb kérdései ezek voltak:

  • a számos remek egyéni párharcból (Haaland vs Lewandowski, Davies kontra Hakimi, Bürki Neuer ellen) melyik fél jön ki jobban?
  • kinek sikerül jobban pótolni a sérült hatosokat (a keretből is kimaradó Thiagót, illetve a hazaiaknál Witselt, aki végül a 85. percben beállt)?
  • a meccset vállalni tudó középhátvédek (Hummels, illetve Boateng) közül ki lesz hatékonyabb a mélységi passzjátékban?
  •  kreatív félterületben otthonos “szélsők” (Sancho, illetve Gnabry) közül ki tud előkészíteni?
  • a szabadon mozgó, rendszerhibát előidéző támadók (Brandt vagy Müller) közül ki tud majd érvényesülni?

A válaszok megvannak, igaz, sokkal inkább a kezdőcsapatok és a meccstervek ismeretében értelmezhetők.

A Bayern a labdával aszimmetrikusan állt fel (Pavard beljebb és hátrébb, Davies a vonal mellett). A háromcsatáros dortmundi presszinget Kimmich visszavonásával, Neuer bevonásával és a félterületek betöltésével (Müller a bal, Lewy a jobb oldalon volt képes visszalépni és kimozgatni az Akanji, Piszczek duót), míg a támadóharmadba való bejutást a szélen (lásd Coman vonaljátékát, Gnabry bemozgását, amellyel Daviesnek nyit) igyekezett megoldani. Ezeket többnyire a meglepetésre továbbra is kezdő Dahoud remek presszingmunkájával (16-tal neki volt a legtöbb a csapatban), Hummels helyezkedésével és anticipációs képességével (5 lefülelt labda) relatíve jól hatástalanította a 3-4-3-ból 5-2-3-2ra váltó, így a forgatásokat lekövető Favre-csapat. Felállt védelem ellen főleg a jobb oldalon volt aktív a Bayern: amikor pl. Müller átvándorolt Lewandowski oldalára, akkor Pavard gyors passzaival sikerült a félterületben megtalálni, ezzel a BVB nem nagyon tudott mit kezdeni. Végső esetben Piszczek kulcsfontosságú mentései vagy Bürki rutinvédései is ott voltak opcióként.

Mióta Hansi Flick a Bayern vezetőedzője, nemcsak a domináns pozíciós játék, de a Guardiola-éra megszokott brutális letámadása is visszatért. A Dortmund 3 védős plusz 2 védekező középpályásos labdakihozatala ellen Flick 4-1-4-1-ből indított. Magas presszignél (oldalpasszok a belső védők között volt a jelt) Müller feltolásával 4-2-4-es védekezést láthattunk. Ezt az első félidőben többnyire a hazaiak középen Brandt visszalépéseivel és Dahoud jó lefordulásaival (hatból öt csele sikerült) ellensúlyozták. A 3-4-3 egyik előnye a szélesség, amit a Dortmund hol Hummels, hol Delaney forgatásáival rendre ki is használt: a meccsen a legtöbbet és legbiztosabban passzoló Guerreiro sokszor indította a forgatásokat, míg a céljuk a 86-szor célba vett, 78-szor a labdát meg is kapó Hakimi volt. A marokkói párharcát a kanadai Daviesszel igazi élmény volt nézni, hihetetlen sebesség (35-36km/h) párosult elképesztő technikával.

Ugyanakkor a dortmundi fölény ellenére voltak pontatlanságok a támadóharmadba való bekerülésben vagy az ottani döntésekben (Brandt, Haaland, Hazard az első 15 percben). Amikor nem ment a labdakihozatal, többször is eredményesen lehetett Haalandra felívelni a labdát, ebből Hazard-ék (lásd 28. másodperc) indulhattak. Néha a Bayern túlontúl feltolt védekezése főleg középen sebezhető volt, így Brandt a bemozgásaival és jobbra indításaival tudott zavart kelteni. A Bayern szerencséjére a helyezkedési hibáit Roberto Carlos-i módon földöntúli sebességgel korrigáló Davies méteres hátrányokból is odaért a szintén nem lassú Haalandékra, így több lövésbe is bele tudott lépni, mint ahogy Boateng vagy Alaba is, főleg a norvég csodatini ellen.

Kimmich gólja “megöli” a meccset!

A meccset Kimmich zseniális helyzetfelismerése és gólja – amihez azért kellett az egyrészt picit kint álló, másrészt a labdához szerencsétlenül nyúló Bürki is – tulajdonképpen az első félidő végén eldöntötte. A várható gólok modelljei szerint nagyjából 0.67-0.8 közötti produkció nagy részét a két csapat (fél-fél xG) már az első félidőben teljesítette.

Favre a szünetben Emre Can és Jadon Sancho becserélésével nem igazán tudott pluszt hozni a meccsbe. Bár Brandt megoldásai kétségkívül alacsony százalékban sikerültek, meg lehetett volna próbálni őt nyolcasban, hiszen tulajdonképpen mindegy, hogy egy vagy több góllal kap ki a BVB. A hétvégi Wolfsburg meccset egy kontrával eldöntő, sérülésből visszatérő Sancho néha úgy nézett ki, mintha a 35 éves Ronaldinhót látná az ember egy brazil strandmeccsen. Bár mindhárom csele bejött és 21-szer vette fel a labdát a támadóharmadban, EGYSZER SEM került be a Bayern tizenhatosára, szokott támadáslassításai ezúttal nem váltak a csapat előnyére.

Mivel a meccsen a labdával a legtöbbet találkozó és azt a legtöbbször előre vivő Hakimi is egyre többször maradt alul Davies ellen, továbbá 94 passzából EGY ért be a büntetőterületre, nem csoda, hogy alig-alig volt lehetőségük a hazaiaknak. Dahoudnak akadt két jó lövése, Haaland pedig az 58. percben tüzelt, a labda Boatengen megpattant, vélhetően a kezén de a videobírózást, így az esetleges tizenegyest a Dortmund a gyorsan elvégzett szöglettel elbukta. A második félidőt a presszingjének – Thomas Müller 34-ét érdemes kiemelni, de Kimmich is nyolcszor zavart a támadóharmadban – köszönhetően uraló Bayernnek az 52-53. (Bürki védései), de főleg a nyolcvanadik perc után jöttek a lehetőségei: Lewandowski kapufája, majd 94. perces helyzete (Witsel blokkolt) talán túlzóvá tette volna, az összességében megérdemelt győzelmet.

A három dortmundi ponttal már HÉT lett az előny, aztán a bajor öröm a későbbiekben csak nőtt: a Leverkusent szétpresszingelő Wolfsburg azt a játékot mutatta, amit a Dortmund ellen a második félidő elején és pontrúgásokból és kontrából simán kiütötte Havertzékat. A Gladbachnak effektíve 0.4 xG-t sikerült fakítani a hirtelen feltámadó Werder ellen, bár ezért legalább 1 pont járt, ami pont annyi, mint amennyit a Lipcse szerzett otthon. Igaz, hogy Halstenberg kiállítása miatt tíz emberrel, de Jarstein óriási potyagólja után nem sikerült lezárni a meccset, az ellen a Bruno Labbadia-féle Hertha ellen, amely egyrészt szervezett védekezéssel kiválóan féken tartotta Werneréket (a gólkirályjelölt kapuralövés nélkül maradt), másrészt a helyzetek alapján talán egy picivel közelebb is állt a győzelemhez.

Mindezekről bővebben a második részben, és persze a Klassikerről is szóló ma esti Germániában a Sport1-en 19:30-tól!

Cookie beállítások