Veseátültetés után is van visszaút a sportba

Szabó Máté avatar Szabó Máté 2020. 06. 15. 21:14    
Olvasási idő: 4 perc

Egy NBA-rajongónak minden bizonnyal ismerős Alonzo Mourning és Sean Elliott neve. Van egy nem túl szép közös pont az életükben, de épp ez az, ami kiemeli őket a többiek közül. Mindketten estek át vesetranszplantáción, és utána vissza tudtak térni a NBA-be.

Mourning a műtét után is kőkemény volt. (Fotó: Getty Images)

Sean Elliott a kilencvenes évek San Antonio Spursének második legfontosabb játékosa volt David Robinson mögött, 1993-ban és 1996-ban is All-Star volt. Tulajdonképpen 1989 és 2001 között ő volt a Spurs kezdő hármasa, leszámítva két időszakot: 1993-ban elcserélték a Detroit Pistonshoz Dennis Rodmanért, de egy szezon után, 1994-ben visszacserélték Bill Curley-ért.  A másik időszak – és ez a cikk most erről szól inkább – az 1999-es Spurs-bajnoki cím után történt.

A trófea megszerzése után Elliott bejelentette, hogy vesetranszplantációra van szüksége,

mert focalis segmentalis glomerulosclerosisban (FSGS) szenved. A veséje nem tudta megfelelően kiszűrni a méreganyagokat, így azok visszakerülhettek a véráramba. Volt előjele a dolognak. 1994-ben a Pistons el akarta cserélni a Houston Rocketshez, és az orvosi vizsgálaton derült rá fény, hogy gond van Elliott veséjével. Konkrétan Robert Horry-ék már a Pistons csarnokában voltak, de nem léphettek pályára, mert a csere nem lett hivatalos. Ennek a sztorinak a másik fele az, hogy Horry így kulcsszerepet játszott a Rockets 94-es bajnoki címében. Az eset után pár nappal Elliott sajtótájékoztatót tartott, a pletykák miatt tiszta vizet akart önteni a pohárba. Egyesek elkezdtek arról cikkezni, hogy homoszexuális, és HIV-fertőzött. Ne feledjük, két évvel korábban vonult vissza Magic Johnson, még élénken éltek azok az emlékek. Ekkor mondta el, hogy a veséjével van probléma, de leszögezte, hogy nem nagy a baj. Ezután öt szezont játszott, és 99-re romlott el annyira az állapota, hogy vagy örök életében dialízisre szorul (és vissza kell vonulnia), vagy új vesét kap, és akkor talán még lehet lehetősége újra sportolni. Áprilisban vált biztossá, hogy szükség lesz a beavatkozásra. Szezon közben a csapattársak közül egyedül Steve Kerrnek mondta el, mi vár majd rá a jövőben.

Nélküle alig lett volna meg a Spurs bajnoki címe, a 99-es nyugati döntő második meccsén olyan meccsnyerőt dobott a Blazers ellen, hogy majd leszakadt az Alomodome függönye.

Ezt a meccset is meg lehet majd nézni vasárnap este 22 órától a Sport1-en.

A Spurs tehát megnyerte a bajnoki címet, majd kevesebb mint két hónap után Elliott már egy az NBA-döntőnél is sokkal fontosabb és nagyobb csatát vívott. 1999. augusztus 16-án megkapta testvére, Noel egyik veséjét. Hét hónap múlva (!!!), 2000. március 14-én az Atlanta Hawks ellen ismét pályára lépett az NBA-ben.

Ő volt az első profi sportoló, aki visszatért egy vesetranszplantáció után.

Végül 2001-ben, 33 évesen vonult vissza. 2005-ben a Spurs visszavonultatta a 32-es mezszámát, és így tett egyetemi csapata, az Arizona is. Az egyetemi pályafutása is csodás volt az NBA előtt.

Nem olyan sokkal Elliott után Alonzo Mourningról is kiderült, hogy ugyanebben a betegségben szenved, de a pletykák szerint az ő esete súlyosabb. Aki csak egy pillanatra is látta a pályán ’Zo’-t, elpusztíthatatlannak, sebezhetetlennek gondolta. Csupa izom, igazi őserő volt, aki már nagyon fiatalon tagja lett a kilencvenes évek nagy centergenerációjának, pedig a többiektől mind alacsonyabb volt legalább 5-10 centivel. A Georgetown egyetemről érkezett az NBA-be, akárcsak Patrick Ewing és Dikembe Mutombo, és már a Charlotte Hornets újoncaként letette a névjegyét az 1993-as rájátszásban (Nézd meg kedden 23:30-kor a Sport1-en vagy szerdán 15:30-kor a Sport2-n, hogy mi volt a legnagyobb pillanata!). Az a Hornets egyébként a szurkolók egyik nagy kedvence volt Mourninggal, Larry Johnsonnal, Kendall Gilllel, az NBA történetének legalacsonyabb játékosával Muggsy Bogues-szal (aki Párizsban interjút adott nekünk januárban) és Steph Curry apukájával, Dell Curry-vel.

Három szezon után 1995-ben a Miami Heat-hez cserélték, és ő lett a franchise első szupersztárja. 1999-ben és 2000-ben is az „Év Védőjének” választották, miután blokkirály lett. 1999-ben második, 2000-ben harmadik lett az MVP-szavazáson, majd az amerikai válogatottal megnyerte a 2000-es olimpiát.

Épp a csúcson volt tehát, amikor az olimpia után kiderült, hogy ugyanabban a kórban szenved, mint Elliott.

A következő háromból két szezont szinte teljes egészében kihagyott, hogy a gyógyulásra koncentráljon, 2003-ban a New Jersey Netsnél próbált szerencsét, de 12 meccs után, november 24-én vissza kellett vonulnia, mert életveszélyessé vált számára a profi sport. December 19-én kapott új vesét, egy gyerekkora óta nem látott unokatestvére ajánlotta fel neki. A 30 éves Jason Cooper tengerészgyalogosként szolgált, Sok családtag és barát jelentkezett önkéntes donornak, köztük például Patrick Ewing is, de Cooper felelt meg leginkább a vizsgálatok után.

Nagyon nagy szerencse, hogy Mourning karrierje nem ért véget ezzel. Kevesebb mint egy év múlva, 2004 novemberében visszatért a Netsbe, 2005 márciusától újra a Miami Heat mezét viselte (kacifántos volt az útja, de odatalált, ez a lényeg), és Dwyane Wade valamit Shaquille O’Neal társaságban 2006-ban NBA-bajnok lett.

Nem ugyanaz a játékos volt már, mint 2000 előtt, de a védekezése továbbra is elsőrangú volt, és nagyon bátornak kellett ahhoz lenni, hogy megpróbálja valaki átzsákolni. Előre bejelentette, hogy a 2007-08-as szezon lesz számára az utolsó, és végül egy térdsérülés vetett véget ennek a szezonnak és a karrierjének.

11 szezont töltött a Heatben, a csapat legjobb pontszerzőjeként, lepattanózójaként, és persze blokkolójaként vonult vissza. Utóbbiban a mai napig a franchise csúcstartója. Nagyon sok szép videó örökítette meg tetteit.

2009-ben az első Heat játékos lett, akinek visszavonultatták a mezét, 2019-ben pedig a hírességek csarnokába is bekerült.

Állítólag Mourning és Elliott nagyon sokat beszéltek abban az időszakban, amikor Mourningnak támogatásra volt szüksége. A két egykori kosaras azóta is igyekszik felhívni a figyelmet a szervadományozás fontosságára.

Az biztos, hogy Noel Elliott és Jason Cooper két hős, akik életet mentettek áldozatukkal. Cooper nem tudott már utána visszamenni a haditengerészethez egy vesével. Talán nem meglepő, hogy Mourning neki is köszönetet mondott, amikor a Hall of Fame-be került.

Gondoljunk bele, nekik köszönhetően Elliottból két évet, Mourningból négy évet kaptak még a szurkolók aktív játékosként. Arról nem beszélve, hogy a pályán kívül  mennyi reményt adhat az, ha látják a hasonló helyzetben lévő emberek, hogy lehet teljesértékű életet élni ilyen események után is.

Teljesen véletlen, hogy a Sport TV műsorán épp látható lesz mindkettejük nagy kosara. Ezen a két meccsen kívül az NBA klasszikusok között megnézhetjük,

  • hogyan filézte ki Shaquille O’Neal 2001-ben a Sacrmaneto Kinset a rájátszásban.
  • hogyan dobott oly sok szenvedés után a korábbi MVP, Derrick Rose 50 pontot 2018-ban.

Cookie beállítások