Egy baszk meséje bajor köntösben

„Így volt megírva” – jött a válasz Robi barátomtól, amikor egy közepesen vállalható (vagy vállalhatatlan, de ez klubszimpátia kérdése) mondatban tudattam vele, mit is gondolok a Bayern München-Sevilla mérkőzés főhőséről. Egyértelmű, hogy ennyi járt Javi Martíneznek, különösen akkor, ha a csütörtöki európai Szuperkupa-mérkőzés volt az utolsó meccse a Bayern dresszében. És már csak ezért is járt neki, hogy a Puskás Arénába Németországból és Magyarországról ellátogató Bayern-szimpatizánsok egyedül őt hívták ki külön is az ünneplő játékosok közül. Ez aligha csak a győztes gól szerzőjének szólt, hanem annak a játékosnak is, aki több mint nyolc év után napokon belül alighanem elhagyja a csapatot, és visszatér előző együttesébe, az Athletic Bilbaóba. Már nem 40 milliós rekordigazolásként, mint ahogyan anno érkezett, hanem 7-8 milliós futballistaként.

De olyan futballistaként, aki Münchenben minden álmát megvalósította, úgy, hogy közben megmaradt annak a nagyszerű embernek, aki 2012-ben beállított a Säbener Strasséra.

Nem tagadom, legkésőbb a 2013-as triplázás óta elfogult vagyok vele szemben, meggyőződésem, nélküle nem született volna meg az a bajor csodacsapat.

A Real Madrid korai kétezres évekbeli sikerei kapcsán hajlamosak vagyunk Claude Makelelét emlegetni, az újkoriaknál meg Casemirót, de talán a Barcelona zsenijei sem mentek volna semmire a fénykorában lévő Sergio Busquets nélkül. Na, körülbelül ezt jelentette Javi Martínez annak a Bayernnek.

A mainak már nem, részben a sorozatos sérülései miatt (a 2013-2014-es szezon óta 123 tétmeccset mulasztott ilyen-olyan bajok miatt), részben meg azért, mert korábban Thiago, manapság pedig Goretzka és Kimmich egyre kevesebb teret ad neki.

De ha majd egyszer a legfontosabb futballista-tulajdonságokhoz egyszer arcot kell társítani, az alázathoz én okvetlenül Javit társítom majd. Sztárallűr nulla, de ha kellett, a pálya bármely pontján képes volt szerelni, ha kellett, veszélyhelyzetben a lelátóra rúgta a labdát (mint 2-1-nél a Puskásban, megakaszta egy sevillai előretörést), de azért ha azt követelte meg az élet, a góllövéstől sem riadt vissza.

Viszont szinte kizárólag fontos gólokra specializálta magát. Tétmeccsen 14 alkalommal volt eredményes a Bayernben, ezek közül csak egy volt eredményt kozmetikázó (a Dortmund elleni 5-0 során a harmadik volt az övé), a többi kivétel nélkül az eredményt jelentősen befolyásoló.

Négy győztes gól (ebből egy olyan, amit a jégkorongból ismert szabályok alapján minősítettem annak), hat vezető gól, 2 egyenlítő gól, egy pedig egy fordítási hadműveletet elindító gól. Az áldozatai között ott volt a Chelsea, a Sevilla (mindkettőt Szuperkupa-mérkőzésen mattolta, ezért is kapta meg csütörtök este Thomas Müllertől a Mr. Szuperkupa becenevet), a Celtic, a Dortmund (két meccsen), a Leverkusen és a Mönchengladbach is.

Igazából az sem sokon múlt, hogy Martínez müncheni karrierje ne hőskölteményként, hanem sima átigazolásként záruljon. A Bayern reklámpartnere, a Paulaner keddi forgatásán már nem volt ott, a hivatalos csapatfotóra nem került rá, és aznap még Hansi Flick vezetőedző is úgy tudta, a középpályás nem utazik Budapestre. Csakhogy a Bilbao és a Bayern addig még nem egyezett meg, vészterhes időkben, öt cserelehetőség esetén meg kihagyna otthon egy sokat látott futballistát, ha a kispadon ülő mezőnyjátékosok közül heten is legfeljebb 21 évesek, és Martínezen kívül csak ketten idősebbek ennél?

„Már többször elmondtam neki, bármikor hagyatkozhatok rá. Olyan játékos, akire ha szükség van, száz százalékot nyújt, a pályán a tapasztalatával és a mentalitásával meccseket nyer meg. Ahogy most. Nem csupán védekezésben remek. A támadásoknál a fejjátéka sokat ér. Most is ez volt a legnyomósabb érv, hogy becseréljem, Szerettem volna, ha van egy, a fejjátékban is erős játékosom a pályán. Különösen a sok sérülése miatt örülök, hogy ez most összejött neki. Amikor átvettem a csapatot, fontos stabilizátor volt. Csak sajnos az előző szezonban is, most is sokat bajlódott sérülésekkel. Szép történet az övé. Szerdán még at lehetett olvasni, hogy nem repül velünk Budapestre, már csak ezért is nagyon szép, hogy betalált” – méltatta a meccsnyerő középpályást Flick. Thomas Müller sem fukarkodott a méltatással: „Még harminc év múlva is ilyen lesz a fejjátéka. Szuper srác, ugyanakkor egy őrült is.

Már az is fáj neki, hogy háromnaponta nem hozhatja ki magából a maximumot. Az ő fejese hozta meg nekünk a kupagyőzelmet, csak megköszönhetjük neki ezt az egészet.

Az elmúlt nyolc évben egy-két trófeához engem is hozzásegített.”

Az ünnepelt önmagához méltón visszafogott volt: „Ha Bayern-mezben játszom, mindig megpróbálok száz százalékot adni. Ahogy ma is. Elégedett vagyok, olyan ez az egész, mint egy álom. Nem tudom, mit hoz a jövő, de amíg itt vagyok, mindent beleadok, és megvédem a mezt.”