Fussatok, bolondok! 1.

2014. 07. 08. 19:40    
Olvasási idő: 3 perc

Rég jártam itt, és nem véletlen, hogy most meglepetésszerűen visszatérek. Az van, hogy elegem lett a rendszertelen mozgásból és bő két hete futok, azóta van a lábamban bő 100 kilométer. Nyomom heti ötször, szorgalmasan. Készülök egy versenyre. Azóta történt pár dolog: @AMoncz és @makamazsom is futni kezdett idegesítő Twitter-bejegyzéseim láttán, @marcitomi új lendületet kapott, @bazska viszont nem, én pedig mindenkinek mesélem, hogy futni azért jó, mert kihívás, megmozgatja az ember minden porcikáját, ráadásul az embernek ezer friss gondolat jut az eszébe. Ma például az ugrott be a reggeli 11 kilométer alatt, hogy ha már szárnyal az elmém, miközben döglődik a lábam, talán három embernél többet is meg tudok győzni arról, hogy húzzon cipőt a lábára és kotródjon ki a szabadba futni. Ezért mostantól naplót vezetek saját szenvedéseimről, és elmondom, miket tanulok meg, miket tapasztalok a 12 hetes edzésterv alatt. Kezdjük az alapokkal.

Adataim

32 év, 181 centi, 82 kiló – de csak mondom, hogy majdnem 84 voltam három hete, pedig ugyanúgy zabálok, mint előtte.

Küldetésem

A cél életem első félmaratonja, a szeptember 14-i Wizzair Félmaraton, mellyel kapcsolatban már most szeretném megjegyezni, hogy a 13 000 forintos nevezési díjat a szervezőknek köszönöm, ez kellő motivációt jelent, hogy eddzek és el is menjek a versenyre.

A második cél, hogy ne csak teljesítsem a távot, hanem jó tempóban sikerüljön, ami nálam 5 perces kilométereket jelent. Ez 1:45-ös idő lenne. Azt mondják, fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé, amikor futni kezdünk. Szerintem ez nekem most nem sikerült, de én ilyen gyerek vagyok: inkább kitűzök egy kb. lehetetlent, aztán legfeljebb majd örülök az 1:50-nek.

Futómúlt

Alig akad, az is régen volt. Amikor még gimistaként edzésben voltam, mert heti ötször kosaraztam, jártam futóversenyekre. Legjobb emlékem egy kilencvenes évek közepi Kaiser-futás a Margitsziget – Árpád-híd – Váci út – Körút – Margitsziget útvonalon, 8 km-en, melyet 31:48-as idővel teljesítettem.

Máig emlékszem, amint tesitanárom, Gyuri bácsi, a George Clooney-féle kettősnézést alkalmazza, amint meglát engem elég előkelő helyen (talán 42. lettem kb. 2000-ből, de pontosan nem emlékszem) bekanyarodni a célegyenesbe. Egy ilyen idő ma már elérhetetlen lenne, igaz, azóta a súlyom duplázódott, az időm viszont nem.

Ami a fizikai felkészültségemet illeti, szinte a nulláról indulok. Mostanában teljesen leálltam a kosarazással is – nem fér bele az időmbe. Persze van három gyerek otthon, ők azért edzésben tartanak.

Módszer

Írok erről még bővebben, a lényeg az, hogy edzésterv alapján futok, heti ötször.

Most az Endomondót használom (miCoach-al kezdtem, Nike+-al folytattam, volt egy falat Runkeeper is), ez adta a legrészletesebb, nekem legjobb edzéstervet. Az iPhone-applikációval futok, az mondja nekem a tutit, vagyis hogy mikor, mennyit, milyen tempóban menjek.

Az első két hét

Miután pár hete lenyomtuk a Hajdu-Kovács-Szabó trióval a Fighters’ Run-t, amire edzettem is egy keveset, nem volt vészes az első időszak.

A hosszú futások most kb. 13 kilométeresek (ebből 1 van egy héten), és vasárnap összehoztam ezen a távon egy 4:57-es perc/kilométer-átlagot.

Sokat tanultam.

Háromszor-négyszer cseréltem mobilalkalmazást.

Elköltöttem 11 000 forintot futócuccokra – cipőre nem, az volt.

Korábban kizártnak tartottam, hogy valaha mellbimbótapaszt hordjak, ma már biztos vagyok benne, hogy rövidesen eljön ez az idő.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy reggel vagy este jobb futni.

Megtanultam, hogy a nap a futó legnagyobb ellensége, az enyhe szellő a legnagyobb barátja.

A combomat is szétszedte a gatya, de úgy tűnik, van megoldás arra, hogy ne úgy kelljen járnom-kelnem a melóhelyen, mintha éjjel a görög atléta, Farbatosz gerelyével edzettem volna.

Nagyon várom, hogy szakadó esőben fussak.

Futó playlistem még kialakulóban, de már véletlenül hallgattam death metalt is, és a 10. kilométer környékén tényleg úgy éreztem, nem szeret az Isten.

Rájöttem, hogy aki nem szeret futni, annak felesleges magyaráznom, miért jó. Túl hosszú időn át túl hosszú távokat kell letudni ahhoz, hogy kitartó lehessen.

És még ezer és ezer tapasztalat. Ezekről írok majd a napokban, meg persze arról, hogy megy.

Addig is, ahogy Gandalf mondta Mória bányáiban: fussatok, bolondok!