Díjeső II.

2012. 04. 28. 09:27    
Olvasási idő: 3 perc

Úgy terveztem, hogy naponta fogok jelentkezni az egyes kategóriák győzteseivel, de amikor megtudtam, hogy az alapszakasz utolsó napján a Charlotte Bobcats történelminek ígérkező meccsét kommentálhatom, olyan harctéri idegesség vett erőt rajtam, hogy nem tudtam olyan bagatell dolgokkal foglalkozni, mint a Legtöbbet Fejlődő Játékos vagy az Év Edzője. A meccset lejátszották, természetesen csodálatos volt és, mint az majd kiderül, a mai cikket is döntően befolyásolta.

Az Év Újonca – Kyrie Irving, Cleveland Cavs

A szezon előtt azt hittem, hogy Irving elszalad a díjjal, de aztán megláttam Rubio első meccsének az összefoglalóját és újra beleszerettem a kis kócos spanyolba.

A Wolves játékát nem lehetett nem imádni és ebben főszerepe volt Rickynek, aki szemmel láthatóan élvezte, hogy az Európába exportált “maradék” helyett a világ legjobb atlétáinak minden korábbinál vadabb alley-oop passzokat adhat. Ha nem sérül le és a Minnesota bejut a playoffba, nálam ő az Év Újonca, így viszont Kyrie Irving kapja, egyébként teljesen megérdemelten.

Ahhoz képest, hogy a szezon előtt a legtöbben húzták a szájukat, és óva intettek mindenkit attól, hogy túl sokat képzeljen bele a játékába, Irving újonc irányítóhoz képest parádés dobószázalékkal zárta első idényét, ráadásul a 82games.com adatai szerint ő volt az egész liga legtermelékenyebb játékosa (megelőzve Durantet és Anthonyt) clutch szituációkban, azaz azoknak a meccseknek az utolsó öt percében, amikor a két csapat között öt pontnál kisebb a különbség.

A 3-5. helyeknél vért izzadtam, hiszen rengeteg említésre méltó teljesítmény volt még a ligában. Végül Thomasnak (Kings) és Shumpertnek (Knicks) egyszerűen nem tudtam helyet szorítani.

2. Ricky Rubio, Minnesota Timberwolves
3. Kenneth Faried, Denver Nuggets
4. Kawhi Leonard, San Antonio Spurs
5. Klay Thompson, Golden State Warriors

Legtöbbet Fejlődő Játékos – Gerald Henderson, Charlotte Bobcats

Kezdjük azzal, hogy aki Jeremy Lint ebben a kategóriában jelöli, azt én egyszerűen kinevetem.

Egyrészt másodévesnek én sosem adnám ezt a díjat, mert a legtöbb esetben a statisztikák becsapósak. Egy újonc – hacsak nem egy instant sztárról van szó – élete kemény. Hozzá kell szoknia egy elképzelhetetlenül feszes menetrendhez, folyamatosan teljesítenie kell, a játékideje ingadozik, februárban megfejeli a “rookie wallt” és még sorolhatnám. Nekem az a természetes, ha a második szezonban javulnak a statisztikák, én ennél meglepőbb fordulatokat keresek.

Ezért nincs Cousins, nincs Monroe, stb.

Másrészt egy mindössze 64 meccsből álló pályafutást én nem tartok megfelelő mintának bármilyen díj megalapozott odaítélésére.

166 meccset már inkább, ugyanis Gerald Henderson pontosan ennyit játszott le a szánalmas Charlotte Bobcats színeiben, amelynek egyetlen értékelhető teljesítményt nyújtó játékosa volt. A harmadéves Henderson élt a Wallace és Jackson távozásával keletkezett űrrel és több kategóriában is a liga leghatékonyabb támadójátékosai közé tartozott.

Tette mindezt egy olyan mentális környezetben, ahol bármerre nézett, csak a pusztulatot és a beletörődést láthatta és a veterán csapattársak hiánya miatt csak magára számíthatott.

2. Ersan Ilyasova, Milwaukee Bucks
3. Goran Dragic, Houston Rockets
4. Andrew Bynum, Los Angeles Lakers
5. Ryan Anderson, Orlando Magic

Legjobb Hatodik Ember – James Harden, Oklahoma City Thunder

Ezt a kategóriát nem kommentálnám hosszabban. Harden a liga bármelyik csapatában kezdőjátékos lehetne, mégsem háborog, csak buja szakálla mögé rejtőzve a liga 7. (!) leghatékonyabb támadógépezeteként teszi a dolgát.

2. Lou Williams, Philadephia 76ers
3. Jason Terry, Dallas Mavericks
4. Al Harrington, Denver Nuggets
5. Mo Williams, Los Angeles Clippers

Legjobb védő – Tyson Chandler, New York Knicks

Nem igazán szeretem ezt a díjat, nem tartom igazságosnak, mert a liga kényszeresen centereknek adja, mivel a statisztikák igazán csak az ő teljesítményüket tudják mérni. Az elmúlt 20 évben írd és mondd két alkalommal fordult elő, hogy kisember kapta az elismerést.

Ennek ellenére én sem szakítom meg a sort és a Knicks centerét választom. De jó okaim vannak!

Kevesen számítottak rá, de tagadhatatlan, hogy a Mavs védekezése legalább annyit nyomott a latban a tavalyi döntőben, mint a támadójátéka. Ennek a kiváló védekezésnek pedig Chandler volt a vezére.

Távozása be nem gyógyuló sebet ütött a Mavs testén, a csapattársak (főleg Dirk) nehezen tudtak megbékélni a nem szakmai, hanem üzleti alapokon hozott döntéssel.

New Yorkba érkezése után a D’Antoni által “vezetett” csapat Chandlerrel a palánk alatt a liga egyik legjobban védekező gárdájává vált és a hatékonyságuk Woodson hatalomátvétele után csak javult.

A tények a keretet elnézve, ahol kis túlzással Jeffriesen és Shumperten kívül igazán senki nem szeret (és tud) védekezni, megint csak Chandlerre irányítják a reflektorfényt, aki nem csak a verekedésből veszi ki a részét, hanem a teljes védekezési sémát átlátja és irányítja.

Emellett, bár ez ebben a kategóriában nem fontos, egy tisztességes irányítóval a túloldalon is használható, ahogy ezt a Linsanity során megtapasztalhattuk.

2. Serge Ibaka, Oklahoma City Thunder
3. LeBron James, Miami Heat
4. Dwight Howard, Orlando Magic
5. Kevin Garnett, Boston Celtics

Év Edzője – Gregg Popovich, San Antonio Spurs

Popovich díja többszörösen megérdemelt. Amikor látta, hogy a keret már nem alkalmas arra, hogy fojtogató védekezéssel nyerjen bajnokságot, megfiatalította és felgyorsította a csapatot.

A két öregembert, Duncant és Ginobilit egy érett, és Popovich bizalmát végre elnyerő Parker rendezgeti a pályán, körülöttük pedig szuperhajtós kiegészítő emberek teszik a dolgukat egy példátlanul mély keretben, amelyet szezon közben tovább mélyítettek Diaw, Jax és Mills hozzáadásával, akiket Popovich azonnal bedobott a mélyvízbe, mégis, a csapat ütemet sem vesztett.

A játékpercek parádésan menedzselése miatt nem túlzás azt állítani, hogy a Spurs kipihenten várja a rájátszást, amelynek ők az egyik (ha nem a legnagyobb) esélyei.

2. Doc Rivers, Boston Celtics
3. Tom Thibodeau, Chicago Bulls
4. Lionel Hollins, Memphis Grizzlies
5. Frank Vogel, Indiana Pacers