Steve Wonder hattyúdala
2014. 10. 24. 17:28 Olvasási idő: 3 perc
A Los Angeles Lakers ma hajnalban bejelentette, hogy a jövő héten kezdődő szezonra lemond az évek óta hátfájdalmakkal küszködő Steve Nash játékáról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a liga legidősebb aktív játékosának pályafutásából már csak annyi maradt hátra, hogy kéthetes részletekben felvegye a neki járó 9,7 millió dollárt. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet.
A Kanadában töltött gimnáziumi évek után a legtöbben biztosra vették, hogy a környéken tanul tovább, és a University of Victoriát választja. Szerencséjére azonban akadt egy Division I egyetem, ahol láttak benne fantáziát, így Nash a Santa Clara University csapatában folytatta. A kaliforniai egyetem nem arról híres, hogy futószalagon gyártja az NBA-játékosokat, Nash draftolásáig a Lakersszel négyszeres bajnok Kurt Rambis vitte a legtöbbre, aki most a Knicks segédedzője.
Kellemetlen bevallanom, de a dallasi Nash teljesen hidegen hagyott. Amikor aztán Phoenixbe igazolt, egyik-napról a másikra levett a lábamról. Az a nyolc arizonai év arany betűkkel fog bekerülni a kosárlabdázás történelemkönyvébe. Szükség volt persze egy D’Antonira, és a megfelelő csapattársakra, de nem kellett ahhoz TF-et végezni, hogy az ember rájöjjön: a forradalom élén a kancsal hínárhajú kanadai áll.
Sokat ekézték a védekezése miatt, sajnos a legtöbb esetben okkal, de ahhoz kétség nem férhet, hogy ebben a nyolc szezonban nem volt nála jobb irányító az NBA-ben. És a liga történelme során sem sokan. Aki sajnálja tőle a zsinórban elnyert két MVP-címet, az nem végezte el a házi feladatát. Lehet, hogy voltak, akik visszanézve, esetleg csak a statisztikákra hagyatkozva jobban megérdemelték volna az elismerést. De aki szeretné a történelmet újraírni, az nem élte meg azt az őszinte elképedést, amit Nash ezekben az idényekben kiváltott.
Átlagos fizikai paraméterei ellenére akkor jutott el a gyűrűhöz, amikor csak akart. És ha már ott járt, akrobatákat megszégyenítő mozdulatokkal fejezte be a betöréseket. Ha úgy ítélte meg, hogy nem lesz elég helye feltenni a ziccert, azt csinálta, amiért minden edző leüvölti az egyszeri utánpótlás irányító fejét: felugrott, és a levegőből passzolt. Pontosan tudta, honnan várhatja a belép Stoudemire-t vagy éppen Mariont, akik kis túlzással leütés nélkül átlagoltak Nash mellett húsz pontot.
Steve Nash a liga történelmének harmadik legtöbb gólpasszát jegyző játékosaként vonul vissza. Öt alkalommal volt gólpasszkirály, nála többször csak Cousy, Robertson és Stockton végzett az élen.
Ha pedig behúzódtak róla, vagy a zárás után maradt egy négyzetméternyi helye, tüzelt. És a kosárlabdázás istene mosolygott, ha Steve Nasht dobni látta. Négy alkalommal nyert bebocsátást az 50-40-90-es klubba, ahová csak akkor lehet bejutni, ha legalább 50%-kal dobsz mezőnyből, 40%-kal triplázol, és 90%-kal büntetőzöl. Rajta kívül csak egy embernek sikerült egynél több ilyen szezont összekalapálnia: Larry Birdnek, de “csak” kétszer.
Ne felejtsük el, hogy Mark Cuban többek között azért engedte el olyan könnyen Dallasból, mert nem hitte, hogy a hátát meg lehet menteni. A phoenixi orvosi stábnak sikerült. Ehhez persze ő is kellett. Az elsők között kezdett el komolyan foglalkozni azzal, hogy visz be a szervezetébe. Aszkétaként élt, teljesen kizárta a cukrot az étrendjéből.
Az NBA-ben ő játszotta a legtöbb meccset a rájátszásban anélkül, hogy döntőbe jutott volna. A modern kosárlabdázás történelmének egyik legnagyobb szégyene ez a tény. Mindig közbejött valami. Egy darabokra tört Joe Johnson-arc. Egy Horry-bodicsek. Egy Duncan-tripla. Egy zsugori, semmirekellő tulajdonos. Egy sérülékeny Stoudemire-térd.
Bajnokságot ment nyerni Kobe és Howard mellé Los Angelesbe, de a frigy rossz hold alatt született. Az alapszakasz második meccsén szerencsétlenül ütközött a portlandi újonc Damian Lillarddal, és utána már nem volt önmaga. A phoenixi stáb támogatása nélkül a háta vette át az irányítást.
Az idei holtszezont végigdolgozta, és nagyon optimistán nyilatkozott, de ami működött edzésen, és a tornateremben, az már az előszezonban is kevés volt. A Lakers egyszerűen megunta a várakozást, és a bizonytalanságot. Biztos, hogy össze lehetne még rakni néhány meccsre, akár hónapra is, de mindenkinek egyszerűbb így.
Érdemes visszahallgatni Steve Nash nyilatkozatait a B.S. Reportban vagy éppen a megboldogult Basketball Jonesban. Engem nagyon meglepett, milyen savanyú fazon. Valamiért azt gondoltam, hogy viccesebb, magával ragadóbb lesz. Ehelyett egy rettentő intelligens profit kaptam, aki a kosárlabda mellett is teljes életet él, szociálisan érzékeny, és filmeket forgat.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sajnálom, hogy véget ért a pályafutása, és sajnálom a szenvedélyt, amit azóta sem éreztem játékos iránt. De örülök, mert egy ilyen maximalistának, mint ő, szörnyű lehet, hogy nem tud teljesíteni. Talán most megtalálja a lelki békéjét, és hamarosan eléri azt a két dolgot, ami egy visszavonult játékos álma: bekerül a Hall of Fame-be, és interjút ad nekem a Trash Talkba.
