Halál, adók, Pool-továbbjutás?

Szaniszló Csaba 2018. 05. 02. 14:44    
Olvasási idő: 2 perc

23 alkalommal született kétmeccses párharcban 5-2-es hazai győzelem az európai kupákban, első mérkőzéseken – 19 alkalommal a háromgólos előnyt szerző csapat jutott tovább, 4 alkalommal viszont borult a papírforma a visszavágón.
Ez a mutató 82,6%, ami kis kerekítés után azt jelenti, hogy ma este az AS Romának egy tízoldalú dobókockán kellene egyest vagy kettest dobnia ahhoz, hogy továbbjusson, és szerintem ha James Pallotta, a Roma tulajdonosa egyedül dönthetne arról egy szobában, lejátsszák a visszavágót vagy a kocka döntsön, utóbbit választaná.
Az AS Romának kevesebb esélye van, mint 17,4%, én nagyjából 5 és 10% közé tenném továbbjutásuk valószínűségét. Furcsa módon az a tény, hogy egyszer idén már felálltak háromgólos hátrányból a Barcelona ellen, szerintem csökkenti az esélyt arra, hogy erre újfent képesek legyenek – hogy miért, arról majd este 20:00-kor a Sport1 stúdiójában mesélek.
Egyetlen mondatot sem gyűlöltem meg annyira az elmúlt hetekben, mint azt, hogy „a Roma a negyeddöntős továbbjutását a Barcelona nagyképűségének köszönheti”. 2-0-ig talán igen, de biztos vagyok benne, hogy De Rossi értékesített büntetője után a Barcelona összekapta volna magát, ha a Roma erre lehetőséget ad – lásd még a Real Madrid rohamait 0-3-nál a visszavágón a Juventus ellen. De a Roma nem ijedt meg, nem bizonytalanodott el, hanem rászorított a Barcelona nyakára, és ez kizárólag rajtuk múlott.
Ma este egészen más meccsre számítok, mint amilyen a katalánok elleni volt. Ezt a meccset Dzekóék nem tudják úgy megnyerni, hogy az első pillanattól az utolsóig letámadnak, tüdejüket kiköpve túrják a földet. Ezen a meccsen sokkal kimunkáltabb taktikára, stratégiára van szükség, mint a Barca elleni volt.
Azon a meccsen a Roma megnyert minden 50%-os párharcot, mert fizikai fölényben volt – ma nem lesz.
A Barcelonának nem voltak olyan, labda nélkül is kifogástalanul helyezkedő, beinduló szélsői, mint a Liverpoolnak.
Nem biztos, hogy a Roma újra mindkét félidő elején korán gólt szerez, ami ahhoz kell, hogy mind a tíz mezőnyjátékos elhiggye, van értelme elmenni minden értelmetlennek tűnő labdáért.
Ha én lennék Di Francesco, nem is abban a szellemben küldeném fel ma a csapatot a pályára, mint három hete, mert az kábé olyan lenne, mint a Golden State Warriors ellen zónázni, vagy Usain Bolt ellen hátrafelé futni.
A szív ma nem lesz elég, a Romának észre és hidegvérre lesz szüksége, ha tovább akar jutni. És az se árt, ha ők rúgják az első gólt…