Algéria ül a piramis tetején

Három csoportelső – Mali, Marokkó, Egyiptom – és a címvédő Kamerun is kiesett, így már csak nyolc csapat maradt versenyben a 32. Afrika-kupán. Őket rangsoroljuk most, és mivel a remek Mesebeli Afrika elírta előlünk a Power Piramis-ötletet, maradt nekünk az ANK power ranking:

8. Benin

A volt guineai és elefántcsontparti kapitány, Michel Dussuyer csapata már a kijutással is nagy meglepetést okozott, sőt a „mókusok” Ghána és Kamerun ellen is veretlenek maradtak a csoportmeccsek során, míg a torna nagy esélyését, Marokkót, büntetőkkel verték ki. Marokkó ellen az első félidőben Ziyechéket 6 lövésen tartották, de utána a csak 53%-os passzhatékonyság miatt igazából csak pontrúgásokból voltak veszélyesek, igaz, ebből Adilehou meg is szerezte a vezetést.

A tornán mutatott 44%-os labdabirtoklásuk úgy hízelgő, hogy Bissau-Guinea ellen 59%-ban náluk volt a labda. Benin, egyedüli csapatként a tornán, gyakran 5-4-1-es hadrendben játszik, mélyen visszahúzódva a saját térfelére, és onnan jórészt hosszú indításokkal operálva.

Ezeknek két igazi célpontjuk van: a Dortmundnak két éve jelentős fejtörést okozó, gólokat lövő volt APOEL-csatár, Mickael Poté és a huddersfieldes Steve Mounie. Mounie a levegőben iszonyatosan aktív, nála többször csak a madagaszkári Faneva vállal fejpárbajt, de a Huddersfield csatára úgy vezeti ezt a kategóriát 28 nyert légicsatával, hogy Marokkó ellen eltiltás miatt hiányzott. Lövésekkel is főleg ők próbálkoznak, igaz, 19 kísérletükből 11 fejes volt, de Pote mindkét gólját lábbal érte el: Ghána ellen gyors és pontos kontrát vitt végig, kihasználva fizikai erejét, majd a 63. percben is szépen megverte a hoffenheimi Kasim Adamst egy szögletnél.  Jó hír továbbá, hogy Mounie letöltötte eltiltását, viszont Khaled Adénon hiányát érezni fogja Dussuyer gárdája: csapaton belül 24 hosszú indítása van, ami több, mint összes védőtársa együttvéve. Sőt, mint azt a Mesebeli Afrika blog grafikájából láthatjuk, az egész torna egyik legjobb hosszú passzolója.

Adénon hiánya érzékeny veszteség lesz – forrás: Mesebeli Afrika blog

Adénon hiányában a labda előrejuttatása Olivier Verdonra hárul majd: a 23 éves bal oldali belső védőre igencsak érdekes körülmények közöt, a Deportivo Alavés csapott le ingyen. (A Sochaux kínai tulajdonosai az Alavés foci- és kosárcsapatát vezető csoportnak adták át a vezetést, akik ingyen le is igazolták Verdont és a 21 éves kameruni Jeando Fuchst.) Verdon kiváló a biztonsági passzokban, emellett fontos pillanatokban szerel és az egész tornán, minden percet a pályán töltve, csak egyszer szabálytalankodott. Kérdés, mennyire tud felnőni a feladathoz egy Szenegál-erősségű csapat ellen?

7. Tunézia

A nyolc közé jutott csapatok között a mutatott játék alapján Tunézia a legnagyobb csalódás, igaz, ellentétben a nagy rivális Egyiptommal és Marokkóval legalább eddig eljutott. Az más kérdés, hogy Alain Giresse csapata NÉGY döntetlenre volt jó, a negyedik után Ghánát büntetőkkel ejtette ki.

Két dolog szembetűnő a „karthágói sasoknál”:

1. a labdabirtoklás, ami 53%-kal és meccsenkénti 421 passzal a top 5-6-ban van a tornán. Tunézia sok passzra és elméletben földön vezetett gyors támadásokra épít (légicsatákban az utolsók között).  Ugyanakkor cselezési és lövési kísérletekben 22. ill. 17-ek csak, és így már érthető, miért áll a nevük mellett 3 rúgott gól 2.43 XG mellett, ami összességében egy gyatra támadójátékról árulkodik.

Jó hír viszont, hogy az utolsó csoportmeccsen megsérülő Váhbi Házri már a 68. perctől ott volt a pályán Ghána ellen (volt is a gól előtt egy remek sarkazása, illetve a 69. percben egy visszatett labdája, amit az ötösről sikerült kihagyni). Házri tíz lövésével és ugyanennyi kulcspasszával simán vezeti a csapat házi rangsorát. A másik kiemelendő játékos Juszuf Mszakni, akinek cseleiben igencsak lehet bízni: 11 próbálkozásból TÍZ sikerült!

Giresse támadójátéka talán azért is akadozik, mert nem igazán sikerül eldönteni Házri, illetve a középcsatár pozícióját. Házri előkészítésben és befejezésben is csapata legjobbja, és kérdés, hogy mennyire érdemes a Ghánának remek gólt lövő Taha Khenisszit játszatni.Az ES Tunis 27 éves csatára ugyanis nemcsak, hogy az összjátékban értelmezhetetlen, de 11 kapu felé irányuló kísérletéből HETET is fejjel hajtott végre, ezek közül talán csak egy volt veszélyes Mali ellen. Amikor Házri csatárt játszik, a mögötte futballozó Najim Szliti sem sokat tesz hozzá a befejezésekhez: 2 lövése és 4 kulcspassza mellett HÚSZ labdavesztése van!

2. Mint az az alacsony PPDA-mutatóból (passzok per védőakció – minél alacsonyabb, annál intenzívebb) látszik, a presszing viszont kiválóan működik, és Gilane Szalali személyében remekül szerelő középpályásuk is van, 11 sikeres szerelés mellett csak hatszor tudtak mellette elmenni. A belső védő Jasszin Meriah pedig 26-tal a legtöbb tisztázást mondhatja magáénak a tornán.

Védőstatisztikák – forrás Wyscout és Tom Danicek

6. Dél-Afrika

Stuart Baxter együttesét az Egyiptom elleni hatalmas siker ellen már elemeztük, ám ez inkább kiugró teljesítménynek számít tőlük. Mint láthattuk, a csoportmeccseken sem mutattak semmi különöset, a meccsenkénti 8.8 lövésük, a 2.22-es összes XG-jük, az egy akciógóljuk, valamint az alig 6%os XG lövésenként, mind-mind átlag alatti támadójátékról árulkodik. A letámadásban erős csapatok, mint például Marokkó és Elefántcsontpart ellen pedig összesen NÉGY lövési kísérletig jutottak el. Egyetlen biztos próbálkozójuk a papíron Brighton-játékos, de vízumproblémák miatt a belga másodosztályban remeklő Percy Tau, aki jobb oldali tükörszélsőként, főleg távolról lövöldözi az ellenfelek kapuját remek bal lábával. Az eleinte 4-4-2-ben, majd Egyiptom és Marokkó ellen 4-3-3-ban focizó Baxteréknek főleg a bal oldaluk elég gyenge: a csoportmeccseken itt kezdő Themba Zwane 255 perc alatt EGY lövésig jutott. Egyiptom ellen Baxter azonban végre bizalmat szavazott Thembinkosi Lorchnak, aki egyből ÖTSZÖR is próbálkozott, az eredményét pedig már ismerjük:

Végre bíztak az Úrban, és az Úr segített is – az Egyiptom-verés elemzése

Érdemes még megemlíteni a kiváló védelmüket: 8.3-as PPDA-val a mezőny elejéhez tartoznak, akciógólt még nem kaptak, a lövésenkénti XG-jük csak 6.4%, ez a mezőny harmadik legjobb mutatója! Nigéria ellen nem ők az esélyesek, de ha a védelem tartja magát, Furman összefogja a középpályát és a 29 éves csapat-átlagéletkornál jóval fiatalabb csatártrió – Lorch (25), Tau (25), valamint az Egyiptom ellen a labdákat jól megtartó és rengeteget üresbe futó Mothiba (23)  – a könnyen zavarba hozható nigériai védelem ellen valamit összehoz, a menetelés folytatódhat.

5. Madagaszkár

A futballban nem nagyhatalomnak ám gazdaságilag azért nagy névnek számító Dél-Afrika esetében a csoda jelzővel csínján bánnánk, de a Madagaszkár-sztoriba ez abszolút beleillik. Egyrészt övék a legöregebb csapat 29.9-es átlagéletkorral, másrészt az először a tornára kijutó „bareák” 14 milliós keretértékkel büszkélkedhetnek.  Ehhez képest csoportelsőként, Nigériát megtréfálva jutottak tovább, majd az első 25 percben Kongó ellen is egészen pofás támadásokat építettek, a végén pedig még a Minnesota Unitedben futballozó Romain Metanire elképesztő egyszemélyes felfutásával összehozták a második góljukat.

Támadásban, 3.99 XG (ez már top tízes helyre jogosítja fel őket) mellé már HÉT gólt is lőttek, jócskán túlteljesítve a mutatókat, és például Ibrahim Amada találata elég sok gólszépségversenyt megnyerne:

Ami a védekezést illeti, ott egyelőre 4 gólt kaptak a 4.58-as XG mellé ami nem szörnyű, de a versenyben maradt nyolc csapat közül a legrosszabb. A szélső védők kifejezetten támadóan futballoznak (de azért Mombrisz és Metanire is élen jár a beadások blokkolásában), továbbá a Ludogorecben focizó Anicet (15 szerelésből 9 jó) sem tud sok támadást megakasztani, igaz, ő legalább 8 labdát lefülelt.

Sajnos a bombagólt lövő Amada védekezése hagy némi kívánnivalót maga után: ellene húszból 13-szor mentek el az ellenfelek, ezzel az egész tornát „vezeti”. Ugyanakkor a biztos pontot Razak jelenti, aki 11 kísérletből tízszer szerelt sikeresen, 24-gyel és hattal az övé a második legtöbb tisztázás, illetve blokkolt lövés is. A Kongó ellen eltiltott Marco Ilaimaharitra visszatérése remek hír, a Sochaux-ban nevelkedett 23 éves játékos értéke 3 millió euró. A védekező középpályás a szabadrúgások nagymestere: Burundi ellen remek lövéssel gólt is szerzett, sőt, nem sok hiányzott a duplázáshoz.

Kérdés, hogy Nicolas Dupuis jórészt alacsonyabb osztályú játékosokkal kiálló csapata mennyire van jó állapotban. Tunéziánál (a nagyobb minőség és választék miatt) nagyobb a rotáció, Giresse 17 játékosa játszott minimum kilencven percet. Ezzel szemben Dupuis-nél 11-en voltak a pályán minimum 270 percet, ezen kívül a kiegészítőemberek közül csak Rayan tudott kilencven perc fölé menni.

4. Elefántcsontpart

Tunézia mellett a másik nagy csalódás: a 3.36 XG-ből 6 gólt lőni egyrészt remek, másrészt inkább szerencsés a 8.6%-os lövésenkénti XG-t és a mutatott játékot elnézve. Az „elefántok” ugyanis azóta nem találják magukat, hogy Hervé Renard vezetésevel megnyerték a 2015-s ANK-t. A fantáziátlan, 16 meccsen 8 döntetlent összehozó Michel Dussuyer (most Benint irányítja) alatt, a legutóbbi tornán már a csoportkörben kiestek.  Utána valamiért azt érezték, hogy Marc Wilmots lesz az igazi, aki az ötgólos hollandok elleni vereség után a további öt meccséből egyet nyert (Gabon ellen, ők később vissza is vágtak ezért), így a vébére való kijutás csak álom maradt. Az utánpótlás-válogatottakat menedzselő Ibrahima Camarát már Renard és  Dussuyer után is kinevezték ideiglenesen, a tavalyi év eleje óta pedig már egyedül ő a kapitány. A tornára veretlenül ki is jutottak (igaz, Közép-Afrika, Ruanda vagy Libéria nem volt túl nehéz ellenfél), és végül Marokkó ellen lett oda a veretlenség. Ám a mutatott játék és a 285 milliót érő csapat összeállításánál az embernek folyton az az érzése támad, mintha az egész nem működne. Furcsa módon az alacsonyabban jegyzett védelemmel van kevesebb probléma: Wonlo Coulibaly 25 szerelési kísérletével és 18 sikeres szereléssel vezeti ezt a kategóriát. A Tottenhamből ismert Serge Aurier a legnagyobb név, ám ő csak 159 percet kapott, és neki „sikerült” a sérülés miatt kihagyott Mali elleni meccsen a KISPADON megsérülnie. A helyén játszó Mamadou Bagayokónak azért voltak nehéz pillanatai Mali és Djenepo cselei ellen.

Előttük a Stuttgartból ismert kőkemény Serey Dié takarít (irányításnak azért nem nevezném), míg a Milanból és a Mainzból többre tartott Kessié, Gbamin duó inkább rohangál a középpályán – sokat elmond, hogy Kessie NÉGY kulcspasszával (ebből hármat Namíbia legjobbjai ellen ért el) a csapat legjobbja. A szintén sokra tartott Jean Michel Seri 132, a világfutball egyik legnagyobb U23-as tehetségének tartott Ibrahim Sangaré (úgy 25 millióért árulja a Toulouse a 21 éves játékost) TÍZ percet kapott eddig Kamara kapitánytól.

Elöl még rosszabb a helyzet, Max Gradel több mint kétszáz perc alatt egy kulcspasszig jutott, a minden nagyobb csapattal szóbahozott Nicolas Pépé szenved és félórákra eltűnik, mint ahogy a 2 góljával házi gólkirály Wilfried Zaha is, akinek 16 cseléből 11 sikertelen volt….

Befejező csatár sem nagyon van, a letámásban aktív és robusztus Kodjiának rettentő rossz megoldásai vannak, míg a 117 perc alatt 6 lövésig jutó Wilfried Bony NBA-cserebedobókat megszégyenítő gyakorisággal tüzel:

Ennek ellenére 2 kontragóllal vezetik a tornát, de a technikás csapat 21 faultjával a legtöbbet szabálytalankodó együttes. A meccsenkénti 235 rövid átadásnál csak a rettenetes Tanzánia és Bissau-Guinea passzolt kevesebbet. Mali ellen egy félidőn keresztül mintha pályán se lettek volna, és őszintén szólva már az is erős túlzás, hogy ilyen teljesítménnyel eddig eljutottak. Ettől persze még kiejthetik Algériát.

3. Nigéria

A nagy rivális és címvédő Kamerun ellen sikerült megfordítani és végül 3-2-re megnyerni a meccset Gernot Rohr csapatának, ám összességében a tornán, kevés kivételtől eltekintve, a játékosok eddig inkább csalódást okoztak. Odion Ighalo – 2 gól, plusz gólpassz Kamerun ellen, 3 gólja mellett 2.13 XG-je van, ezzel negyedik a rangsorban – közülük az egyik, de sokat elmond Rohr mesterről, hogy taktikázás ide vagy oda, őt a nyitó meccsen csak a 76. percben küldte be Burundi ellen, és a korábbi Watford-csatár  egy perc múlva be is köszönt.

Rohr számláján elég sok minden van: 1. az ingatag védelem – 4 kapott gól és 4.08-as XGA, ennél többet csak a futottak még kategóriás csapatok (Zimbabwe, Kenya, Tanzánia és Namíbia) kaptak. Az ideális belsővédő-párost nem sikerült megtalálni, a Madagaszkár ellen beküldött Leon Balogun hatalmasat hibázott, ám Troost Ekong és Omeruo is olykor életveszélyes dolgokat csinál. A fenti zseniális sarkazós gólpassz elkövető Ola Aina ezért, valamint a 11 lefülelt labdájáért dicsérhető. Kapusposzton teljes a káosz: az óriási tehetségnek tartott, húszéves Francis Uzohót a kapitány mellőzi,  a 32 éves cserekapus Akpeyiban és Ikechukwu Ezenwában pedig nem igazán lehet megbízni.

A középpályán Etebo és Ndidi jól védekezik, és előbbi a cseleivel, valamint távoli lövéseivel a támadásokhoz is hozzá tud szólni. Elég sokat elmond a „szuper sasokról”, hogy Etebo 8 kulcspasszával a legkreatívabb játékosuk. Jon Obi Mikelt tízes poszton játszatni 2019-ben körülbelül annyira értelmes dolog, mint amennyire sikeres, Rohrnak mégis KÉTSZER  sikerült. A háromszáz percet kapó Ahmed Musa rettenetesen frusztrálóan focizik, érthetetlen, miért kezdő még. A túloldali szélső poszt sincs megoldva, Simon Moses egyelőre nem mindig cselezget sikeresen, Samuel Kalu sem sokat mutatott. Rohr konzervativizmusa (még mindig beleégett a retinánkba Obi Mikel tízesben játszatása) főleg a 133 perc alatt 14 cselt megpróbáló korszakos tehetség Samuel Chukwueze jegelésében mutatkozik meg – a húszéves Villarreal-szélső a top húszban volt a spanyol bajnokságban lövési és cselezési kísérletekben, a válogatottban az utóbbi három meccsen 42 percet kapott. Pedig a jelentős strukturálási hibák miatt pont az ilyen egy-egyező szélsőkre lenne nagy szükség:

Nem éppen ideális támadóalakzat

Alex Iwobi a csapat legemblematikusabb figurája: egy meccsen belüli formaingadozása talán a nigériai válogatott képességeinek és teljesítményének legpontosabb leírása. Ezért Rohr mester és csapata könnyen Egyiptom sorsára juthat.

2. Szenegál

A könnyű ellenfelek ellen letudott, de azért összeségében imponáló csoportkör után Szenegálnak hirtelen nehéz dolga akadt. Uganda ellen durva meccsen csak NÉGY lövésig és alig húsz perc tiszta labdabirtoklásig jutottak, igaz, Mané 11-est hibázott, így a meccs a kelleténél szorosabb lett. A keretet és dinamikáját elnézve talán meglepő, hogy Aliou Cissé kapitányé a mezőny legkevésbé direkt csapata, meccsenkénti 57 hosszú indítással. Szenegál ugyanis sokszor fel akarja és fel is tudja építeni a támadásait, igaz, a kihozataloknak van stratégiai funkciójuk is.

így építkezik Szenegál

Mint látható, az ellenfeleket presszingre invitálja a szenegáli csapat, hogy aztán akár egy hajszálpontos Kalidou Koulibaly-hosszú labdával (az első ábrán látható, hogy ez milyen gyakran történik meg) a villámgyors Mané, Niang, Sarr trióhoz kerüljön a labda, akik így 3:3, vagy 3:4 ellen nagy területen tudnak lendületből indulni. Cissének Krepin Diatta (bombagól Tanzánia ellen) és Keita Baldé személyében erős cseréi is vannak erre a posztra. Ami inkább problematikus, az a középcsatára poszt, hiszen ott Mbaye Niang úgy vezeti 12 lövési kísérlettel a házi rangsort, hogy ebből nyolcat az első meccsen követett el. Összeségében Niang háromszor talált kaput, pedig tíz kísérlete is a büntetőterületen belülről érkezett. Uganda ellen, még az exújpesti és Törökországban a gólokat futószalagon termelő Mbaye Diagne is beállt, de a mindent eldöntő gólnál mégis Niang adta a gólpasszt Manénak. Mögötte a Kenya elleni győzelem óta átszervezett 4-2-3-1-ben Henri Saivet próbál irányítani, ő szerezte a labdát Mané gólja előtt. A Bursaspor játékosa pontrúgásokban is erős, de a kulcspasszai sokszor rossz helyre mennek, és Nianggal ketten együtt már 27 labdát vesztettek. Ennek ellenére Szenegál termelte a legtöbb várható gólt, a 6.68-as mutatójuk mellé a 12%-os hatékonyság is a legjobb háromban van. Érdemes még megemlíteni a 4-1-2-3-ban elkövetett bivalyerős magas presszingjüket, valamint, hogy az Evertonban játszó Idrissa Gueye előrébb sokszor második csatárként támad le. Erősségük továbbá, hogy abszolút nem látszik két alapemberük hiánya: a sérült Edouard Mendy kapus helyett 2 meccsen a SPAL-ban játszó Gomis nemcsak remekül védett, de Uganda ellen 23 jó passza volt 25-ből. Az első meccsen korán megsérülő Salif Sanét pedig az eredendően védekező középpályás Cheikhou Kouyate (Crystal Palace, korábban West Ham) elég korrekt módon helyettesíti. 

Gyenge pontjuk nem nagyon van, talán a kicsit sokat előrejövő és kreatív szélső védők mögötti terület jó lefordulással vagy löbbölt labdával (lásd a 23. percben Ugandát Okwi lövése lőtt) átjátszható. Egyáltalán nem lenne meglepetés, ha a csoportkörben Algériával találkozó szenegáliak a döntőben újratalálkoznának a „sivatagi rókákkal”.

1. Algéria: gyors, direkt és veszélyes

Vitán felül az Afrika-kupa legszebb és élvezetesebb fociját Dzsamel Belmadi csapata produkálja. Övék a legerősebb letámadás (ezzel együtt majdnem húsz fault meccsenként), a legtöbb gól (9 gól, 5.68 XG ellenében), a legtöbb akciógól (7), ja, és még gólt sem kaptak. Beszédes adat, hogy a csereszélső Adam Unasz 87 perc alatt szerzett három góljával holtversenyben gólkirály. 51.8% labdabirtoklással és 11.8 lövési kísérlettel azonban nem labdadajkálós, hanem az egyik legdirektebb futballt produkálják Mahrezék, 290 rövid passzal a tizenötödikek, miközben 72 hosszú labdával a harmadikok a mezőnyben. Ezt képesek több formációban, középpályás visszalépésekkel, remek belső védős indításokkal vagy a jobbhátvédben extrát nyújtó Juszuf Atal labdacipeléseivel elérni.

things I found interesting at #AFCON#Algeria look great (albeit vs Kenya)

the exquisite CB play of #Algeria w Aissa Mandi who can make all the passes
to throwing so many different looks from their base 4-1-4-1 to a 3-4-3 w Feghouli back or the great Yucuf Atal playing as RCB pic.twitter.com/SuBKer2Xtu

— Abel Meszaros (@BundesPL) June 27, 2019

Kiegyensúlyottság

Szintén érdekesség, hogy 15 játékosnak van minimum egy kulcspassza, hatnak gólpassza, és heten próbálkoztak minimum három lövéssel. Atal 11-szer szerelt szabályosan és 12 labdát fülelt le, Benlamri középhátvédben 8/8-at mutat szerelésekben, a nemsokára Milan-játékos Ismaen Benasszer pedig minden arra járón átviszi a labdát.

yo @Matt_Santangelo @LoreMilan96 @acmilan @MilanEye @ACMilanMichael @acmilandata pic.twitter.com/kGRelWLcZX

— Abel Meszaros (@BundesPL) July 7, 2019

Jusszef Belaili pedig Szenegál után Guineát is elintézte. Rijad Mahrezt nem kell különsebben bemutatni, a Manchester City sztárja a tornán is remekül focizik, kevesebbet vállalva sokkal hatékonyabb. Végül, de nem utolsósorban Bagdad Bunedzsát érdemes kiemelni: az al-Szadd csatárának a katari ligában 53 meccsen összehozott 78 góljára még lehet legyiteni. Azt viszont kevesen gondolták, hogy a hiperagresszíven letámadó középcsatár a torna egyik legaktívabb játékosa lesz: 2.2-es XG-jére eddig csak egy gólt hozott össze, (12 lövéséből tíz jött a büntetőterületen belülről, de 9 elkerülte a kaput) lerontva így a csapatátlagot. Roppant munkabírása és aktivitása miatt Belmadi kapitány mégis annyira bízik benne, hogy a nagyobb nevű Andy Delort vagy Iszlam Szlimani helyén játszassa. Egyelőre bejön, és nagy kérdés, hogy a politikai változások után az idei év a fociválogatott miatt is bevonulhat-e Algéria történelmébe…..