CR7, a szívós sztár

2014. 08. 11. 12:47    
Olvasási idő: 13 perc

Nagyon jól ismered a Real Madridot, hiszen éveken keresztül dolgoztál a klubnál, a klubnak, és ennek tükrében nem a véletlen műve, hogy téged kértek meg, hogy írjál egy könyvet napjainak és a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakjáról, a portugál, immáron kétszeres Aranylabdás Cristiano Ronaldóról. Azt hiszem, nagyon nagy felelősség manapság könyvet írni Cristianóról, aki, több mint egy futballista. Te hogyan élted meg a felkérést, illetve magát a feladatot? Ezt a srácot mindenhol ismerik, a világ legeldugottabb sarkában is betéve fújják pályafutásának legfontosabb állomásait, a góljait, és így tovább. A médiumok első számú kedvencéről beszélünk.

Valóban, Messivel egyetemben, az egyik legkeresettebb, legfelkapottabb, legdivatosabb médiaszemélyiségről beszélünk. Ahogy te is mondtad, hatalmas felelősség könyvet írni Ronaldóról, de meg kell mondanom, hogy a feladat összességében semmilyen nehézséget nem jelentett. A kiadó egy szimpla sportbiográfiát kért, a sportpályafutására kellett koncentrálnom. A könyvben nem esik szó a magánéletéről, de Ronaldo pályafutása olyan gazdag, hogy egyetlen könyvbe szinte képtelenség belesűríteni mindent. A művet 2013 februárjában dobták piacra, azóta valamivel több, mint egy év telt el, és mennyi minden történt vele. Neki kellene látni egy újabb könyvnek. Pályafutása során másodszor kapta meg az Aranylabdát, megdöntötte az egy naptári évre vonatkozó gólrekordját, és még ki tudja, hány rekordot adott át a múltnak. Egyszerűen képtelenség volt lezárni a könyvet, minden egyes meccse után át kellett nézni a számokat, a rekordokat, mert szinte minden nap képes volt előhúzni valamit a cilinderből, aztán egy adott pillanatban úgy döntöttünk, nyomdába adjuk, mert ennek sosem lesz vége, valahol meg kellett húzni a vonalat. Ha kiment a pályára, csak úgy dőltek a rekordok, és estek a mesterhármasok, egyik a másik után, úgyhogy valamit mindig aktualizálni kellett. Cristiano Ronaldónak hatalmas sajtója van, és ahogy már említettem, Messinek is. Megítélésem szerint nem volt olyan időszaka a futballnak, amikor két ekkora klasszis, egyidőben egymást múlta volna felül, két olyan klub játékosaként, mint a Real Madrid és a Barcelona, amely évtizedek óta gyűri egymást mindent szinten. Sokan érvelhetnének most azzal, hogy annak idején Cruyff és Beckenbauer is megharcolt egymással, hogy eldöntse, ki a nagyobb futballista, ennek ellenére azt mondom, hogy a Messi-Ronaldo párharcot egyetlen másikkal sem szabad összehasonlítani. Ez a két fiatalember zsákszámra gyártja a gólokat, és trófeák sokaságát ajándékozza csapatának Spanyolországban és az európai porondon egyaránt. Minden kétséget kizáróan nagy felelősség, ugyanakkor, ahogy azt már mondtam, olyan gazdag pályafutással rendelkezik, hogy végül is nagyon könnyű dolgom volt, amikor leültem a számítógép elé. Cristiano Ronaldo nagyon hálás téma, úgyhogy van mit írni, ha az ember egyszer belefog.

Tehát a magánéletével egyáltalán nem foglalkoztál.

Nem. Nem érintettem a magánszféráját.

Nem érdekelt, milyen személyiséggel rendelkezik, milyen ember is valójában Cristiano Ronaldo? Bizonyára sokan kíváncsiak arra, hogy milyen a kapcsolata a társaival, a volt edzőivel. Ezt a témát nem sikerült érinteni?

Beszéltem a csapattársaival, a volt mestereivel, de az érdeklődésemben a szakma dominált, azaz arra voltam kíváncsi, milyen futballista Ronaldo, hogyan vélekednek róla a pályatársai, az egykori edzői. A futballra koncentráltam. A könyvben megszólal Sir Alex Ferguson, Gerard Piqué, José Mourinho vagy Ruud Van Nistelrooy. Mindannyian Ronaldóról, a futballistáról vallanak, és azt hiszem, hogy elsősorban ez érdekli az embereket, Cristiano Ronaldóra, a futballistára kíváncsiak, nem másra. Ennek ellenére a könyvből azért kiviláglik, hogy Ronaldo egy rendkívül normális, hétköznapi srác, aki felettébb egyszerű életvitelt folytat, amin én is meglepődtem, ugyanis azok a médiumok, amelyek cseppet sem szimpatizálnak a Real Madriddal, egy nem éppen rokonszenves képet festettek róla azt megelőzően, hogy a klubhoz került volna. Egy vérbeli profiról beszélünk, aki nyugodt, visszafogott életet él, csak nagyon ritkán teszi ki a lábát a házából, esetleg elmegy vacsorázni, de ennél többet nem enged meg magának. Éjfélkor már alszik, hiszen tudja, hogy másnap tréningeznie kell, és tisztában van azzal, hogy a testével keresi a kenyerét, a teste az ő munkaeszköze, éppen ezért maximálisan odafigyel magára. Tudja, hogy pihennie kell, úgyhogy odafigyel arra, hogy legalább nyolc órát aludjon. Az étkezését is szigorú keretek közé szorította. Az edzésen a maximumot nyújtja, de ő akkor is profi marad, ha elhagyja a valdebebasi edzőtábort, az ő életébe nem férnek bele a megingások, a legapróbbak sem. Cristiano Ronaldót nyugodt szívvel nevezhetjük a professzionális labdarúgás mintapéldányénak. Mourinho és Ferguson is azon a véleményen van, hogy Ronaldo a legprofibb játékos, akivel valaha találkoztak. Szerintük a sikereinek titka abban rejlik, hogy maximálisan tiszteli a szakmáját, ami az ő esetében, a futball, amellett persze, hogy egy Isten áldotta tehetség, páratlan adottságokkal. Amiket ő tud, azokat nem lehet megtanulni, erre születni kell.

A minap találkoztam Martin Vázquezzel, a Real Madrid történetének egyik legjobb labdarúgójával, természetesen kíváncsi voltam arra, hogy ő mit gondol Ronaldóról. Nos, az ő véleménye szerint Ronaldo fejben rendkívül erős, azaz minden gondolata a szakmája körül forog, mindent alárendel a futballnak, és talán ez az, ami a többiek fölé emeli. Te hogy vagy ezzel?

Igazat kell adnunk Martin Vázqueznek, ennek ellenére elő-előfordult, hogy kihozták a sodrából, és ilyenkor elveszítette a fejét. Ki tudták zökkenteni a játékából, a ritmusából, és még a madridi pályafutása elején is így volt ez. Ha a hátvéd nem hagyta lélegezni, ha szorosan odaállt mellé, vagy ha nem fújtak be neki egy-két szabálytalanságot, akkor bizony felkapta a vizet, és az energiáit a reklamálásra pazarolta. Hadd említsek meg egy érdekességet, amit a könyvben is kitárgyalok. Bizonyára sokan emlékeznek a 2006-os Anglia-Portugália mérkőzésre, Ronaldo és Rooney esetére. Egész Anglia Ronaldót tette felelőssé Rooney kiállítása miatt, a szigetországban csak ellenségekkel találkozott, mintha a pokolba utazott volna, Fergusonon kívül senki nem állt mellé. A Manchester United szurkolói is megtalálták, meg voltak győződve róla, hogy Ronaldo tehet mindenről, és csakis miatta állították ki Rooney-t a világbajnokság negyeddöntőjében. Ronaldót sehol nem látták szívesen, minden pályán füttykoncert fogadta, folyamatosan provokálták, kifigurázták, kinevették, ám Sir Alex Ferguson tanácsára egy skatulyába zárta saját magát, csak a futballal volt elfoglalva, és láss csodát, élete legjobb szezonját zárta. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az idény közepétől kezdve a rivális csapatok lapjai, honlapjai felhívást intéztek a szurkolókhoz, mondván, ne provokálják Ronaldót, mert nagyon rosszul járhatnak, visszafelé sülhet el. Ez az esztendő egyértelmű bizonyíték arra, hogy mentálisan mennyire erős Cristiano Ronaldo.

Vele sikerült beszélned, kollaborált a könyv kapcsán?

Nem, nem vett részt a közös munkában, de elfogadtuk a magyarázatát. Felvettük a kapcsolatot a menedzsereivel, ismerték a szándékunkat, végül azt a választ kaptuk, hogy ő már írt egy önéletrajzi könyvet, „Emlékek” címmel, és nem kíván még egy ilyen munkába belefolyni. A képviselőitől zöld utat kaptunk, nem állítottak semmilyen jellegű próba elé, nem nehezítették a munkánkat, tisztában vannak vele, hogy egy közszereplőről van szó, akire mindenki kíváncsi.

Ronaldóhoz eljutott a róla szóló könyv?

Igen, megkapta. Pepét, a legjobb barátját kértük fel, hogy lássa el előszóval a könyvet, aki nagyon szívesen tett eleget a felkérésnek. A kommunikációs osztályon keresztül megkapta a kiadványt, és úgy tudjuk, elolvasta, sőt, nagyon tetszett neki.

Szóval Pepé írta az előszót. Ő maga vetette papírra a gondolatait?

A Real Madrid kommunikációs munkatársai segítettek neki, és úgy tudjuk, nagyon is élvezte a feladatot. Többek között azt írja, hogy minden áldott nap hálát ad Istennek, hogy csapattársának tudhatja Ronaldót, együtt edzhetnek, egy csapatban játszhatnak, és bizony nagyon nagy bajban lenne, ha ellenfélként találkoznának a pályán.

Pepén kívül vannak barátai az öltözőben?

Mindenekelőtt a honfitársaival fűzte szorosabbra a viszonyt, főleg az elején. Említettük Pepét, de Coentraóval is igen jóban van, annak idején Carvalho is a baráti köréhez tartozott. Lassan-lassan, az idő előrehaladtával egyre jobb kapcsolatba került a Real Madrid öltözőjének „nehézsúlyú” játékosaival, az olyanokkal, mint Iker Casillas, Sergio Ramos, aztán ott van Marcelo, akivel szintén jó a nexusa, de Xabi Alonsóval és Arbeloával is jóban van. Az öltözőben ő is fontos szerepet játszik, úgy néznek rá, mint egy csapatkapitányra, egy vezérre, most függetlenül attól, hogy elsődlegesen ki viseli, viselheti a karszalagot. A Real Madridnál ennek komoly tradíciója van. A legidősebb játékos a „cséká”, illetve az, aki a legnagyobb reálos múlttal rendelkezik. A Real Madridnak négy csapatkapitánya van. Négy olyan játékos, aki hamarabb érkezett a klubhoz, mint ő. Ám Ronaldóra is úgy tekintenek a társak, mint egy csapatkapitányra, szavainak súlya van, hatalmas befolyása van az öltözőre, nem mellesleg ő a Real Madrid első számú vezére, és ezt a pozíciót senki nem kérdőjelezi meg.

Kik azok, akik megszólalnak az egykori társak, edzők közül, egyről-kettőről már tettünk említést. Beszéltünk Fergusonról, Piquéről és szóba került Pepé is a prológus kapcsán.

Megszólal Carlos Queiroz, továbbá Luis Felipe Scolari, a korábbi portugál szövetségi kapitányok, de megkerestük azokat a trénereket is, akik az első lépéseit figyelték a Sporting Lisszabon együttesénél. Sikerült meginterjúvolni Nanit, Wayne Rooney-t, ugye, Pepét, azt hiszem, egy jó kis csapatot építettünk Ronaldo köré, jól körbejártuk a Ronaldo-sztorit sportszakmai szempontból, az eredményeire fókuszálva. Évről évre haladtunk, mert kíváncsiak voltunk a fejlődésére, és legfőképpen azt vizsgáltuk, milyen fejlődési stádiumokon ment keresztül a Manchester United játékosaként, hogyan jutott el arra a szintre, hogy a Real Madrid szemet vessen rá, és leigazolja. Megnéztük, milyen posztokat töltött be, és mérlegre helyeztük a góltermését. A jobb oldalon kezdte, aztán átkerült a másik szárnyra. Ha megnézed, a manchesteri korszakhoz képest kétszer annyi gólt lő, ami ép ésszel szinte felfoghatatlan teljesítmény.

Mélyen beleástad magad Ronaldo életébe, és biztos vagyok benne, hogy találkoztál a magyar tréner, Bölöni László nevével is. 17 évesen, nála debütált az élvonalban.

Nem beszéltem vele személyesen, ám a könyvben hangsúlyosan szólok Bölöniről, aki nagyon fontos szerepet játszott Ronaldo pályafutásában. Ő volt az, aki felhozta a Sporting első csapatához, és neki köszönhető, hogy Ronaldo lehetőséget kapott a portugál élvonalban, nála debütált a luzitán első ligában. Nem mellesleg ő volt az első tréner, aki kipakolta a pálya bal oldalára, ami döntő fontosságú húzásnak bizonyult Ronaldo pályafutásában. Ő volt az első, aki észrevette, hogy jobblábas lévén, a baloldalról indulva sokkal veszélyesebb lehet. A Manchester United játékosaként szinte végig a jobb oldalon játszott, de elő-előfordult, hogy a 9-es pozíciójában, azaz középen játszatták. José Mourinho is elő-elővette ezt a fegyvert, de tudni kell, hogy Ronaldo irtózik ettől a pozíciótól, nem szeret középen játszani, itt nem érzi jól magát, ráadásul azon a véleményen van, hogy ebben a szerepkörben muzsikálva, nem tud mindig újat húzni, a játéka könnyen kiismerhető, és esze ágában sincs szívességet tenni az ellenfeleinek azzal, hogy hátrahagyva a szélső pozícióját, bejöjjön középre. Hangsúlyozom, hogy Bölöni volt az első edző Ronaldo pályafutásában, aki kiszúrta, hogy játékos a bal oldalról indulva képes igazán zavart kelteni, és most mindegy, hogy a cselekről, a lövésekről vagy éppen a keresztlabdákról, beadásokról beszélünk.

Mit tartasz a könyv legérdekesebb epizódjának, anekdotájának?

Amit most elmesélek, annak igen kevés köze van a futballhoz, és összességében nem is ez a legérdekesebb, mégis számomra ez e legkedvesebb történet. Mindent elárul Ronaldo mentalitásáról, hozzáállásáról. Cristiano Ronaldo nem egyszerűen futballista, hanem a világ legjobbja akart lenni. Már beszéltünk arról, hogy e tekintetben Messi a legnagyobb vetélytársa, aki bestiálisan jó labdarúgó. Ronaldo a világ legjobb játékosa akart lenni, és cseppet sem törődött azzal, hogy hány akadályt kell legyőznie annak érdekében, hogy elérje a kitűzött célt. A portugál válogatott 2005-ben Moszkvában játszott világbajnoki selejtező mérkőzést, Ronaldo éppen a meccsel volt elfoglalva, amikor félrehívták, és elmondták neki, hogy elhunyt az édesapja, aki súlyos alkoholista volt. Ez nem titok, mindenki tudta. Az akkori szövetségi kapitány, Luis Felipe Scolari mondta el neki a szomorú hírt. Ronaldo ekkor csupán 20 éves volt, ’85-ös születésű. Scolari azt tanácsolta neki, üljön fel az első gépre, és utazzon haza Madeirára, csatlakozzon a gyászoló családjához. Ronaldo azonban egy határozott nemmel válaszolt, azt mondta, nem hagyja el az edzőtábort, hiszen játszani akar, ugyanis, ahogy ő fogalmazott, az édesapja is ezt szerette volna. Ronaldo nagyon sokat köszönhet az édesapjának, pályafutása első éveiben mindenben támogatta, a papa is imádta a futballt. Folyamatosan bátorította a fiát, hordozta edzésre és meccsre, mindig ott volt mellette, és tudomásul vette azt is, hogy a fiából nem lesz tudós, így belement abba, hogy a srác, tanulás helyett napestig focizzon. Kijelentette, hogy az édesapja is azt szeretné, hogy játsszon, ennek megfelelően pályára is lépett, és mindenképpen gólt szeretett volna lőni, hogy az édesapja emlékének ajánlhassa, de végül nem jött össze neki. Ez az eset minden elmond Cristiano karakteréről, személyiségéről, elszántságáról, akaraterejéről.

Az elmúlt nyáron volt szerencsém Portugáliában, Lisszabonban forgatni, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam a Sporting Akadémia igazgatójával, Aurelio Pereirával, illetve Ronaldo egykori edzőjével, a szintén madeirai Leonel Pontessel. A velük való beszélgetésből kitűnt, hogy a tehetség önmagában nem elég, tehát valakiből nem lesz Cristiano Ronaldo szintű játékos csak azért, mert tehetséges. A sikerért dolgozni kell. A könyv visszaadja ezt a koncepciót?

Egyetértek, de rögtön leszögezném, hogy tehetség nélkül dolgozhat bármennyit az ember, sosem lesz belőle világklasszis, vagy a világ legjobb labdarúgója. Vagy tehetséges valaki, vagy nem. Ez ilyen egyszerű. Ha csak a munkára fókuszálunk, akkor azt kell mondanom, hogy nincs még egy játékos a labdarúgás történetében, aki többet dolgozott volna, mint Cristiano Ronaldo. Még mindig elsőként érkezik a tréningre, pedig kétszeres aranylabdásként lehetne egy picit lazább is. Manchesterben is ő jelent meg elsőként az edzésen, és ő hagyta el utolsóként az edzőtábort. A szokásai azonban sem változtak, kényszeresen ragaszkodik a jól megszokott rutinjához. Tovább megyek: otthon sem hagyja abba a munkát, a lakásán erőnléti gyakorlatokat végez, mindig plusz munkára fogja magát, teljesen mindegy, hol van. Hadd meséljek el még egy sztorit. Ronaldo magas, sovány srác volt, a szülői házban nem dúskáltak a javakban, csak ritkán volt annyi étel, hogy jóllakjon, sőt, előfordult, hogy semmi sem került a családi asztalra. Megérkezvén a Sporting akadémiájára, mindenből duplán szedett, repetázott, mert meg volt győződve róla, hogy csak így tudja utolérni a többieket. Súlyokat kötözött a lábára, hogy gyorsabb legyen. Nem egyszer fordult elő, hogy hajnalok hajnalán lement az edzőterembe és elkezdett súlyzózni, miközben a többiek még húzták a lóbőrt. Úgy kellett visszazavarni az ágyba, pihenni. Ezek apróságok, de mind-mind közrejátszottak abban, hogy valóban nagy játékos legyen belőle, hogy célba érjen. Ő tisztában volt vele, hogy csak pusztán a tehetségével nem érhet fel a csúcsra, ezért is fektetett nagy hangsúlyt a munkára, ami sosem esett nehezére, sőt, néha rossz volt nézni, amit csinál.

Fieszta című műsorunk most már több mint kétéves múltra tekint vissza. Az első adásokban Ronaldo fodrászai nyilatkoztak, akik ódákat zengtek Ronaldóról, az emberről. Elmentünk a Meson Txistu nevű étterembe, ahol megtudtuk, hogy nagyon odafigyel arra, hogy mit eszik, hogy mennyit eszik, mit iszik, és így tovább. Te elmondtad, hogy odafigyel magára, tulajdonképpen megerősítetted azt, amit eddig is tudtunk. Professzionális futballistához méltó életet él, annyit pihen, amennyit kell, és így tovább. Valóban, a munkájának rendel alá mindent, másképpen nem is lehet. A világon sokan másolják a gesztusait, a megjelenését, a gyerekek Ronaldo-frizurát hordanak, az ő mezét viselik, az ő stílusát próbálják utánozni, és tulajdonképpen ezzel a felvetéssel ott vagyunk, ahol elkezdtük: Ronaldo több mint egy egyszerű futballista, ő egy futballista modell. A könyvből mindez kitűnik?

Ronaldo egy ikon, napjaink egyik legismertebbje, egy termék, egy prémium termék, sőt, a termékek egyik ikonja, az egyik legkeresettebb reklámarc. A könyvben részletesen szólunk arról, hogy Cristiano milyen kapcsolatot ápol a reklámszakmával, és egyáltalán kit képvisel a kereskedelmi világban. Szerződés köti a Nike sportszergyártó céghez, illetve az egyik portugál bankhoz, a Banco Espírito Santóhoz. Ő volt az Emporio Armani divatház, férfi fehérnemű reklámembere. Ronaldo sokkal fontosabb, ismertebb személyiség annál, minthogy a sport keretei közé szorítsák. A labdarúgók közül neki van a legtöbb követője a facebookon és a twitteren. Bocsánat, rosszul mondtam, a sportolók közül neki van a legtöbb követője az említett közösségi csatornákon. Többen csatlakoztak hozzá, mint LeBron James-hez vagy Lionel Messihez. Ronaldo, valóban, több mint egy futballista. Ő egy példa, egy modell, ahogy viselkedik, ahogy megnyilvánul, ahogy cselekszik, minden tekintetben egy követendő példa a fiatalok számára, akik úgy néznek rá, mint a tükörbe, és nem csupán arra kíváncsiak, hogy játszik, milyen futballista, hanem arra is, milyen frizurát visel, milyen ruhákat hord, és így tovább. Cristiano Ronaldónak lenni nagyon nagy társadalmi felelősséggel jár, de a többi futballsztárra is igaz ez a megállapítás. Azt kell mondanom, hogy eddig kiválóan megbirkózott ezzel a feladattal, pedig nincs könnyű dolga. Akkor is meg kell válogatnia a szavait, amikor ott, frissiben odadugják a mikrofont az orra elé. Ilyenkor bármi kiszaladhat az ember száján. Ronaldo azonban nagyon jól kezeli ezeket a szituációkat. Sőt, a játék hevében sem rúg vissza, nem szidja az ellenfeleit. Ronaldo viselkedésébe ez nem fér bele, nagyon sok embernek okozna csalódást egy ilyesfajta reakcióval, és az ő esetében már egy félresikerült mondat vagy megmozdulás is elég lenne ahhoz, hogy a szájára vegye a világ. Azt hiszem, hogy a fiatalok nem panaszkodhatnak, ugyanis Ronaldo még egyszer sem okozott csalódást ikonként, szimbólumként, példaképként, modellként.

Cristiano Ronaldo létrehozta a saját ruhamárkáját, nem?

Igen, kimunkálta a saját márkáját, amit CR7 néven dobott piacra. Madeirán van néhány üzlete, és ha jól tudom, Lisszabonban is. Nagyon sokat segítette ez egyik nővérét, aki énekesnőként próbál helytállni, Ronaldo segítségével már ki is adott néhány lemezt. Cristiano Ronaldo nem felejtette el, honnan indult, nagyon fontosnak tartja a gyökereit, ragaszkodik az övéihez. Egy rendkívül szegény családból származik, a szülei, a testvérei nem kevés áldozatot hoztak annak érdekében, hogy Ronaldo azt csinálhassa, amit szeret, hogy futballista váljon belőle. Amikor elment a Sporting akadémiájára, a család neki adta az összes, addig megspórolt pénzt, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, a lisszaboni évek alatt ő volt az első, úgy voltak vele, neki meglegyen mindene, a többi nem számít. Egy madeirai szinte sokként éli meg, ha egy hozzátartozója a félszigetre, vagy ahogy ők hívják, a „rektangulumba” kerül, ráadásul Lisszabonba, a nagy városba. Ronaldo nagyon hálás a hozzátartozóinak, nekik köszönhet mindent. Annak idején a család még az ételt is megvonta magától, csakhogy Ronaldónak mindene meglegyen. Az első fizetését azonnal hazaküldte. Az édesapja, és erről már tettünk említést, májbetegségben hunyt el, amit a túlzott alkoholfogyasztás okozott. A testvére drogfüggő volt, és Ronaldo, ahogy elkezdett keresni, elvitte egy elvonókúrára. Hugo kigyógyult a dependenciából. Nagyon jó testvérek.

Ronaldót a társadalmi problémák sem hagyják hidegen. Nagyon sokszor olvasni arról, hogy jótékonykodik, hogy segít. Lehet őt szeretni vagy nem, de mindig odateszi magát, ha ennek szükségét látja, és ez mindenképpen dicséretes. A könyvedben ezekre is kitérsz?

Rengeteget jótékonykodik, de ezeket nem veri nagy dobra, sőt, egyáltalán nem szereti, ha a jótékonysági megnyilvánulásai napvilágra kerülnek. A madeirai áradások után azonnal hazautazott, és segített. A thajföldi természeti katasztrófa után is elment a helyszínre, és felajánlotta segítségét. Spanyolországban is sokszor nyújtott segítséget, de csak kevés ilyen esetről tudunk. Nemrég egy rákbeteg kisfiú kereste fel a szüleivel. Ronaldo egy újabb meccsre készült, így a Real Madrid szálláshelyén fogadta a családot. A szülők elmondták, hogy az Egyesült Államokban talán meg tudják gyógyíttatni a srácot. Ez volt az utolsó reményük. Ronaldo kifizette az utazást, és a kezelés költségeit, de sajnos a kisfiút így sem tudták meggyógyítani. A dolog érdekessége, hogy a kissrác csak egy közös fotót szeretett volna a nagy kedvencével, aztán szóba elegyedtek, és két percnyi beszélgetés után Ronaldo felajánlotta a segítségét. Nos, ilyen ember Cristiano Ronaldo. A sztorit megírta a sajtó, de Ronaldo cseppet sem örült annak, hogy az eset az újságok címlapjára került, ezeket a dolgokat a teljes anonimitásban szereti csinálni, megtartja magának, a lelkének. Ő ezzel cseppet sem akar dicsekedni.

Tudom, hogy manapság nem lehet hosszú távú terveket szőni. Az ember hat hónapra tervez, maximum egy évre. Ilyen a világ, sok minden megváltozott. Nem tudjuk, hogy milyen irányt vesz a média, az újságírás, ez is a jövő zenéje. Mégis engedd meg, hogy megkérdezzem, szerinted, hogyan fognak beszélni Ronaldóról 50 esetleg 100 év múlva?

Nagyon nehéz kérdés. Ronaldo, jelen állás szerint, ott van minden idők 10 legjobb labdarúgója között. Azt se tudjuk, mi lesz 20 év múlva, nemhogy 50 év múlva. Nem vagyunk látnokok, nem tudjuk megjósolni, milyen futballisták ütik majd föl a fejüket az elkövetkezendő években. Lehet, hogy előbukkan egy újabb Messi és egy újabb Cristiano, vagy 2 Messi és 2 Cristiano. Az én véleményem szerint Cristiano Ronaldo benne van a TOP 10-ben, pedig még csak 29 éves. Nincs elkényeztetett helyzetben, hiszen nincs mögötte egy olyan válogatott, amely komoly erőt képviselne a különböző világeseményeken. Portugália nem tartozik a legjobbak közé. Én, ha csak a reálos pályafutását nézzük, egy szintre helyezem Di Stefanóval, a történelmi fontosságát, nem a titulusokat véve alapul. Ronaldónak, a Real játékosaként, olyan csapatokkal kell megküzdenie, mint minden idők legjobb Barcelonája vagy Bayernje Ez is nehezíti az életét. Azt hiszem, hogy Di Stefano után ő a Real Madrid történetének legnagyobb, legfontosabb igazolása, fogása. A számok őt igazolják, közel öt éve játszik a Real Madridban, és valamivel több mint egy gólos átlaggal rendelkezik. Szinte biztos, hogy meg fogja dönteni Raúl rekordját, és ha nem csúszik homokszem a gépezetbe, és még legalább 4-5 évig itt játszik, minden idők leggólerősebb Real-játékosként vonulhat majd vissza. Minden kétséget kizáróan a Real Madrid történetének egyik legjobb játékosáról beszélünk, és, nem győzöm hangsúlyozni, megítélésem szerint minden idők 10 legjobbja között kell emlegetnünk úgy, hogy még csak 29 éves, és rengeteg ideje maradt még, hogy tovább írja már így is briliáns történelmét. Még arra is képesnek tartom, hogy felfelé lépjen ezen a 10-es skálán. Ha összejön neki egy-két BL-siker a Real Madriddal, esetleg villant valamit a portugál válogatott tagjaként, mint annak idején Eusebio, ha eljut mondjuk a világbajnoki döntő előszobájába, vagy miért is ne a fináléba, akkor még nagyobb megbecsülésre tehetne szert. Tudom, ez roppant nehéz feladat, a portugál válogatott szinte teljesen az ő játékéra épül, és magára van utalva. A Realnál más a helyzet, ott azért a társaitól komoly segítséget kap. Egy kétszeres Aranylabdás játékosról beszélünk, aki közel 250 gólt szerzett a Real Madrid játékosaként. Már ez is bőven elegendő ahhoz, hogy a legnagyobbak között emlegessük. Kíváncsi vagyok, mi jön ezután, mire lesz még képes, egy biztos, csak tőle függ, meddig írhatja történelmét minden idők egyik legjobb labdarúgójaként. A motivációval, az ambícióval nem lesz baj, hiszen egy olyan emberről beszélünk, aki mindig többet és többet akar, aki saját magával sosem elégedett.

Köszönöm szépen a beszélgetést.

Én köszönöm a lehetőséget.