Vilanova Mink nekünk? Guardiola a Barca nyúzott arca.
Miközben sztáredzők egész sora várta a sorsfordító telefonhívást a Barca elnökétől, végül Guardiola segítője, az eddigi másodedző lett az utód. Nem Luis Enrique, nem Villas-Boas, nem is Blanc, hanem Tito Vilanova. Egy Barca-nevelés, aki ugyan túl gyenge játékos volt ahhoz, hogy a Camp Nouban futballozzon, de máshol azért összeszerénykedett 26 spanyol élvonalbeli meccset. Tíz év alatt. Ugyanakkor 2007 óta együtt dolgozott elődjével, előbb a B-csapatnál, majd a nagyoknál. Játékosként sosem tudta beverekedni magát az első csapatba, edzőként most sikerült neki. A Camp Nouban tovább működik a „saját nevelésű edző” projekt, itthon inkább bukta a vége. Vilanova vs. Mink, Szentes és a többiek.
Biztosan sokan kérdezik: „mégis ki ez a Vilavalaki, sose hallottam róla, hogy kerül a világ legjobb kispadjára?” Ha belegondolunk, Guardiolát is úgy kapták elő Rijkaard távozása után, és bízták rá a nagycsapatot minden komolyabb edzői tapasztalat nélkül. De a stílust és a klubot ismerte, más nem számított. Most, négy évvel később a fő szempontok ugyanezek. Vilanova saját nevelés, két szezont lenyomott a Barca B-ben, ami persze nem egyenlő Guardiola BEK-győzelmével és további kismillió címével, de erre mondhatják, hogy ilyenkor már nem nekik kell rúgni a labdát. Szemlátomást a Barca nem akar lemondani egyedülálló stílusáról, ami a siker egyik kulcsa, a kulcscsomó, Messi, Xavi és a többiek pedig talán nem is maradnának együtt, ha hirtelen más metódus szerint nyúlna valaki a csapathoz. A folytonosságot talán egyedül Vilanovával képesek biztosítani. De miért ment el Guardiola?
A hozzá közelállók (és Farkas Norbi spanyol-szakértőnk) szerint két fő oka van a váltásnak. Az egyik, hogy az elmúlt években alig látta a feleségét és három gyerekét. A másik a stressz, és annak következményei. Megijeszthették a komoly betegségek, amelyek a csapat körül felbukkantak, gondoljunk Abidal májátültetésére, vagy akár magára Vilanovára, akit novemberben műtöttek meg fültőmirigy rákkal , és a beavatkozás miatt egy darabig nélkülöznie is kellett őt Guardiolának. Azt persze senki nem állítja, hogy egyenes összefüggés van a folyamatos feszültség és a súlyos esetek közt, de ha más nem, az elég bizonyíték, hogy ő maga hogy nézett ki 2008-ban, és hogy fest most, 2012-ben.

4 év ráncai és elhullott hajszálai
A Barcánál tehát, ha Pep külsője nem is, a szellem változatlan. De térjünk haza egy pillanatra, mert itthon is dolgozik/dolgozott négy olyan edző az idén az első osztályban, aki a főnöke helyét vette át, vagyis a vezetőedző helyébe került másodedző. Ezek inkább rosszul sültek el. Először Prukner László helyére érkezett Nagy Tamás a Fradi kispadjára, aki ugyan csupán két meccset kapott, de az az időszak tele volt feszültséggel, fújtak egymásra rendesen. A feszkó nagyrészt abból adódott, hogy Nagy Tamás kimondottan Prukner kérésére került az Üllői útra, így nem nézett ki jól, hogy utána egy kis irányváltással folytatta a munkát, mint aki eddig is tudta volna, mi a jó, csak épp nem ő döntött. Az eredmény: egymás után két vereség, majd Détári Lajos vette át a szakmai munkát tőle. Ugyanez a sztori Pécsen is, Mink Olivér elfogadta a felkérést Matyi Dezső tulajdonostól, holott annak idején a Kozármisleny utánpótlás edzőjeként került oda Mészáros Ferenc kívánsága szerint, csak akkor még Mészáros sem gondolta, hogy ilyen gyorsan lesznek vezetőedzői ambíciói. Az eredmény: 3 meccsen csak 1 pont, benne egymás után két vereség, egyik mutató sem fordult elő korábban Mészárossal. Szentes Lázár esete kicsit más, de nem kevésbé érdekes, ő nem beosztottból, hanem szakmai felettesből lett vezetőedző, így azt a munkát végzi, amit korábban maga felügyelt. Az eredmény: mindhárom meccsét elvesztette a csapattal. Az utolsó eset pedig a Szpisljak-Lelievre váltás Újpesten, ahol a négy eset közül egyedüliként jobb eredmények születnek eddig, mint a korábbi vezetőedzővel, igaz, ez az egyedüli helyszín, ahol az előd saját akaratából állt fel, így a kirúgás, vagy kényszerített közös megegyezés okozta etikai problémák kevésbé jönnek elő.
Nálunk tehát úgy tűnik, a szakmai rivalizálás sokszor inkább rombolóan hat, mintsem építene, a ’beosztottból utód’, vagy a fent említett ’saját nevelésű edző’ koncepció nem működik, mint ahogy nincs olyan világos irányvonal sem, amihez egy klub nyugodtan választhatna házon belülről tapasztalatlan edzőt. A Barca megoldotta saját erőből, így legalább egy motivált emberük biztosan lesz a hátralévő, jobbára tét nélküli bajnokikon. Hogy az edző-utánpótlás képzés is olyan hatékony-e, mint a játékosok kinevelése, az csak ősztől lesz világos.