Oktatták a SportTV-t a focisták – VIDEÓ!
2012. 12. 29. 18:08 Olvasási idő: 3 perc
Tegnap Győrben próbált labdarúgni a SportTV csapata, közelről nézhettük –és véletlenül sem zavartuk- az ETO és az Újpest egykori válogatott játékosait. Vayer Gábor zavarba ejtő udvariassága mellett Szanyó Károly nyers és rövid elemzése is itt látható.
Kell egy ilyen is, nem? Mármint egy olyan csapat, amelyik ellen meg lehet mutatni. Ezek voltunk mi. Nem pofozógépnek szánták a Sport TV-t a korábbi válogatottakkal telerakott öregfiúk csapatok mellé, de mégis azok lettünk. Ami teljesen normális. A nyitómeccsen a Verebes József vezette győriektől kaptunk ki, amiben nincs semmi meglepő, amikor Korsós Attila, Herczeg Miklós és Klausz László mellett a most is aktív Vayer Gábor is csapódott hozzájuk. Amúgy teljesen legálisan, hiszen elmúlt 35. Én ugyan nem játszhattam (Petur – térdműtétje után lábadozik), de így legalább jobban felmérhettem, hogy hol tart ez a generáció. És az a helyzet, hogy Korsóson egy deka felesleg sincs, elképesztően jól rúg, folyton eszembe jutott róla az a két gól, amit a grúzoknak lőtt a Stadionban 11 éve, főleg a második, az a kapás. Ugyancsak pont úgy néz ki, mint mikor még aktív volt, a vörös hajú Puglits és a magánál is vékonyabb Mörtel Béla. Herceg Mikin van egy minipocak, de a sebessége azért megmaradt, és persze ki ne hagyjam Klausz Lászlót. Aki hatalmas. Valamikor a kilencvenes évek második felében láttam utoljára, még a válogatottban, akkor a lelátókról nem is érzékeltem a méreteit, most viszont Farkas Norberthez viszonyítva jól látszik, mi a döbbenet tárgya. Norbi majdnem kilát mögüle.
Klausz vs. Farkas és Vayer vs. Molnár
És miközben Matyi keresztbe tett lábbal igyekezett figyelni Vayerre, mi szép csendben kaptunk egy ötöst, többek közt Vayer triplájának köszönhetően. A Pakson most is aktív középpályás elmesélte, hogy nagyon szerette Fehér Mikit, így az évnek ebben a szakaszában mindig elmegy a sírjához, ezek után pedig fontos volt neki, hogy a tornán is részt vegyen. Az ellenünk lőtt mesterhármast követően vontam kérdőre. (A miniinterjú közben látható egy hatalmas Korsós Attila gól, ami után Vayerrel , Klausszal és Puglits Gáborral ünnepel)
Ezt követően jött az Újpest, elég „gyenge” kerettel: a védelemben Sebők Vilmos és Szlezák Zoltán, középen Lőw Zsolt és Erős Károly, elöl Egressy Gábor és Kovács Zoltán, és akkor a lista még koránt sem teljes. És most nem arról akarok írni, hogy ők mennyire jó játékosok még mindig, mert ez nyilvánvaló. Meg hogy kaptunk nem kevés gólt tőlük, mert az is. Csak azon merengtem, hogy a mostani garnitúrákból vajon 10-15 év múlva összejön-e egy olyan öregfiúk csapat, amelyiknél senkit nem kell külön bemutatni, és ahol az ellenfelek jóbarátként üdvözlik egymást. Mert hogy amikor azt láttam, hogy meccsek között a büfében a fentiek elvegyülnek a Dragoner-Horváth Ferenc féle Fradistákkal, az Illés-Halmai-Kuttor féle MTK-s brigáddal és a végső győztes Lázár Teamhez tartozó Mészöly-Juhár-Szanyó hármassal, akkor rögtön próbáltam megfeleltetni őket a mostaniaknak. Vajon Vermes, Szélesi és Kabát, valamint Gyömbér, Józsi és Böde is megtöltenek majd egy csarnokot nosztalgiázó nézőkkel? Eleve baj, hogy ők alig támaszkodhatnak a válogatottra, mint közös pontra. Ha az MTK-nál Illés Béla = Kanta József, akkor manapság kicsoda Halmai, Kuttor vagy Hámori Ferenc? Ki ma Szenes Sándor? Hadd ne folytassam. Csak tartok tőle, hogy mivel a magyar foci legnagyobb egyéniségei ma már zömében külföldön játszanak, nem lesz annyi közös emlékük, hogy ilyen jó barátságban kisfröccsözzenek, ha eljő az öreg(fiú)kor. Arra jöttem rá, hogy a két generációból lehet, hogy játékban vagy eredményben a mai erősebb, de névre biztosan nem.
Kovács Zoltán nem a kellő komolysággal köszönti Szél Tomit, aki pedig külön fizetett, hogy az Újpest ellen ő lehessen a cséká. (Szlezák, Egressy, Kovács vs. Szél, OJ Sámson)
A győri és az újpesti nokáut után (tovább) csökkent a koncentrációnk pályán, ennek tudható be a Dunaszerdahely elleni újabb méretes zakó. Ezt a meccset az idejekorán megsérülő Szanyó Károly társaságában néztem a karzatról, és arra kértem, pár szóval kommentálja játékunkat egyénileg és csapat-szinten is. Eleinte nem állt bele a dologba, így kénytelen voltam titkos felvételt készíteni mobillal, ami a rossz minőség mellett váratlanul még hangot sem nagyon vett, a végeredmény így inkább csak röviden érzékelteti mindazt, amit a SportTV-ről gondol egy korábbi futballista. (Az OJ Sámsonra vonatkozó megjegyzés arra utal, ahogyan Sámson mozgását korábban Szanyó utánozta, mi pedig fetrengtünk a röhögéstől. Visszavágó a zenei színpadon)
A Fehér Miklós emlékgála nem mellesleg az Egészséges Újszülöttekért Alapítvány számára igyekezett segítséget nyújtani, a bevételekkel a győri koraszülött mentést támogatták. Köszönjük, hogy mindehhez, valamint Fehér Miklós emlékének ápolásához a magunk módján hozzájárulhatunk.
