Én is eljárok sörözni!
A 26 esztendős, navarrai, lodosai születésű Carlos Martínez 13 évesen került a Real Sociedadhoz. 2007. augusztus 26-án debütált az első csapatban a Castellón elleni bajnoki mérkőzésen, a spanyol B-ligában. 3 évvel később lejátszotta első meccsét az élvonalban, és azóta szinte kirobbanthatatlan a Real Sociedadból. Az elmúlt szezonban csúcsformában futballozott, a szakemberek be is választották a 2012-2013-as idény álomcsapatába. Sokak szerint már ott lenne a helye a válogatottban.
Carlos, köszönöm, hogy időt szakítottál ránk. A beszélgetés előtt érdeklődtél, honnan érkeztünk és milyen célból tartózkodunk San Sebastiánban? Nos, tudnod kell, hogy évek óta közvetítjük a spanyol bajnokságot, egészen pontosan 13 éve őrködünk a spanyol bajnokság felett. 2012 márciusától hetente egy alkalommal, Fieszta című műsorunkban a spanyol futball mellett a spanyol kultúrára is koncentrálunk. Forgattunk már Madridban és Barcelonában, most Baszkföld van terítéken. Carlos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évek óta közvetíthetem a világ egyik legjobb ligáját, és anélkül, hogy udvarolnék neked -a kollégáim is meg tudják erősíteni, ezt hangoztatom folyton-, jelen pillanatban, megítélésem szerint, te vagy a legjobb formában futballozó spanyol jobbhátvéd. Gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm, ez jót tesz a lelkemnek. Remek évet zártunk, a csapat fantasztikus formában futballozott. A negyedik helyen fejeztük be a bajnokságot, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy remek munkát végeztünk. És köszönöm mégy egyszer, hogy így vélekedsz rólam.

A legőszintébben mondom, arra számítottam, hogy Vicente del Bosque behív a válogatottba.
Kiváló spanyol labdarúgók vannak, a legeslegjobbak pedig bekerülnek a válogatottba. Ne gondold, hogy nem játszadoztam el a gondolattal, egy álom válna valóra. Elsődleges feladatnak azt tartom, hogy hozzásegítsem a csapatomat, hogy elérje céljait. Remélem, jó idényt tudok zárni, más terveim egyelőre nincsenek. Az idő aztán minden kérdésre választ ad.
Szóval nem mondtál le a címeres mezről. A kvalitásaid mindenesetre megvannak.
Minden spanyol, labdarúgó be akar kerülni a válogatottba, különösképpen ebbe a válogatottba, amely amellett, hogy mindent megnyer, hibátlanul futballozik. Egyelőre a válogatottság nem szerepel a közeli terveim között.
Nagyon sok jó spanyol jobbhátvéd van, ez nem vitás, ugyanakkor csak nagyon kevesek égetnek el annyi energiát, mint te, és bizony azoknak a száma is kicsi, akik gólpasszokat adnak, sőt, gólokat lőnek. Te ebben is kiemelkedsz, úgyhogy ne írd le magad! Az élet ajándéka, hogy ilyen komplex futballista vagy?
Nem hiszem, én a csapat játékához alkalmazkodom. Ez a mi stílusunk: támadunk, és mint ilyen a két szélső védő komoly feladatot kap az offenzív zónában. Nagyon szeretek ingázni az oldalvonal mellett, felfutni, majd visszajönni védekezni, kiváltképpen, ha érzem, hogy megy a játék. Az elmúlt szezonban a sok felfutás, a harc, az ütközés mellett még arra is maradt energiám, hogy kiosszak négy gólpasszt és hogy szerezzek egy gólt. Ez értékesebbé teszi a munkámat!
Honnan nyered ezt az energiát, és hogy vagy képes a 94. percben is sprintelni, beadni, gólpasszt adni? Elég ha csak a Barcelona elleni mérkőzésre gondolok.
Mindig jó erőnléti állapotban vagyok, erre nagyon odafigyelek, ráadásul ez az egyik erősségem, e tekintetben mindig is ura voltam a helyzetnek. A meccs ritmusa nekem sosem okoz gondot, annyit futok, amennyit kell, nem spórolok az energiámmal. Kimegyek és játszom, ami bennem van, azt én ki is adom. Mindent, az utolsó cseppig. Már a meccs első perceiben érzi az ember, milyen állapotban van. Ha pozitív válaszokat kapok a szervezetemtől, akkor teljes egészében átadom magam a csapatnak. A bajnokság második felében nagyon jól ment a játék, az utolsó fordulókban pedig mintha szárnyakat kaptam volna. Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni a csapatnak.

Egy játékos már a 2., 3. percben érzi , hogy ez az ő meccse lehet, és érzi ennek az ellenkezőjét is?
Már a bemelegítés alatt pontos képet kapsz magadról, az állapotodról. Kimész, teszel két kört, és már tudod, hányadán állsz magaddal. Ha könnyű meccsed van, akkor menet közben is javulhatsz. Fejben rá kell hangolódnod a mérkőzésre, ez nagyon fontos.
Gyerekkorodban sokat tréningeztél, sok meccset játszottál?
13 évesen kerültem a Real Sociedadhoz, és 18 éves korom óta vagyok jobbhátvéd. Magas növésű, jó fizikumú, erős, szívós srác voltam, nem a technikai képességeim miatt láttak bennem fantáziát. Az edzőimnek köszönhetően nagyon sokat fejlődtem, minden szempontból. Hét évvel ezelőtt kerültem fel az első csapathoz, sok mindent megtanultam, sokat fejlődtem és még rengeteget fejlődhetek.
Nem tudom, ki mondta, hogy technikai hiányosságaid vannak? Én nem értek egyet vele mindenesetre. Carlos, az elmúlt szezonban a Real Sociedad nagyon sok jó meccset játszott. Megbeszéltük. A csapat néha erőn felül teljesített, és mindig hatalmas önbizalommal futballozott. Önbizalom nélkül aligha lehet legyőzni a Barcelonát, főleg 0-2-ről fordítva. És persze, az erő, a potencia sem mellékes.
Az a meccs vízválasztó volt a csapat életében. Valóban, kétgólos hátrányba kerültünk, itthon játszottunk, és nem akármilyen ellenfél ellen. Nem kezdtük jól a meccset, és a Barcelona ellen szinte már az első perctől reménytelen helyzetben vagy. Nyomozni kell a labdát, és fejben úgy elfáradsz, hogy legszívesebben lefeküdnél aludni. Hirtelen magad alá kerülsz. Nagyon sokat jelentett, hogy az első félidő hajrájában gólt tudtunk szerezni, így 2-1-el fordulhattunk. A szünetben kipihentük magunkat, aztán kimentünk és hajtottuk az álmainkat. A Barcelona ellen nincs veszítenivalód: nekimentünk az ellenfélnek, és úgy voltunk vele, lesz, ami lesz. A munkánknak köszönhetően kiegyenlítettünk, és bevallom, mi már ezzel is elégedettek voltunk, inkább azt mondom, ezzel is kiegyeztünk volna. A Barcelona, a Real Madrid elleni döntetlent leszámítva, az összes addigi meccsét megnyerte. Az utolsó percben jön egy beadás, Agirretxe beveri, mi pedig megnyerjük a meccset.
Azt a labdát te adtad be, ezt azért ne felejtsük el!
Igen, valóban, ballal adtam be a labdát, Agirretxe pedig gólt szerzett, csodálatos érzés volt. Felrobbant a stadion. Telt ház volt, az emberek egymás nyakába ugrottak. Életem egyik legjobb meccsét játszottam.
Pont azt akartam mondani, hogy a közönség fontos szerepet játszik itt, az Anoétában, amolyan 12. játékosként funkcionál.
Egy picit szenvedtünk az első két évben, a feljutás utáni esztendőkben, ám a legutóbbi szezon nagyon jól sikerült. Kiváló meccseket játszottunk hazai pályán, az emberek megőrültek a csapatért, tudták, ha kimennek, a szórakozás garantált. Első perctől kezdve buzdítottak minket, és szinte belehajszoltak a győzelembe. A publikum nagy segítség, valóban.

Nagyon nagy változáson ment keresztül a csapat. El akarták küldeni az edzőt, aztán hirtelen, egy csapásra minden megváltozott.
Valóban rosszul kezdtünk, a 9., 10. fordulóban kieső helyen álltunk, ráadásul a kupából is kiestünk, miután kikaptunk egy másodosztályú csapattól. Rosszul állt a szénánk. A vezérkar kitartott az edző mellett, azt mondták, fejezze be, amit elkezdett, mi, játékosok bíztunk a képességeinkben, és nem is kellett csalódnunk. Jött a Malaga elleni győzelem idegenben, és onnantól kezdve elindultunk felfelé.
Mi történt a csapattal? Miért nem jött ki a lépés, mert az nem lehet, hogy egyszer csak megtanult futballozni és nyerni. Végül remek sorozatot zártatok. Ezt hogyan magyaráztátok?
A Real Madrid elleni meccsel szakadt meg a pozitív sorozatunk. Kikaptunk, és egy 9 meccsből álló széria ért véget ezzel. Az idény első részében rosszul futballoztunk, így az eredmények is elmaradtak. Ha ránézel a táblázatra, és azt látod, hogy kieső helyen állsz, a győzelmek is eltávolodnak, akkor hirtelen elkezdesz kételkedni saját magadban. Az volt a mi nagy szerencsénk, hogy nagyon gyorsan tudtunk reagálni, és ki tudtunk lábalni ebből a kétségbeejtő helyzetből. Nehezebbnél nehezebb meccseket nyertünk meg, fontos pontokat szereztünk, ami nagy önbizalmat adott a társaságnak. Tudtuk, hogy a kvalitásnak, a tálentumnak egyszer csak ki kell jönnie. Azt követően, hogy elkaptuk a fonalat, senki sem tudott megállítani minket.
A Real Sociedad történetének egyik legnagyobb ígérete, Asier Illaramedni elhagyta a csapatot, és a Real Madridhoz szerződött. Hatalmas veszteség. Te hogy látod?
Asier hiányát meg fogjuk érezni, ez nem vitás. Ha valamilyen oknál fogva nem volt ott, már nem úgy játszottunk, szenvedtünk, hiányzott a csapatból, hiányzott a gépezetből. Kiválóan védekezik, rendkívül technikás, nem emlékszem, hogy akár egy labdát is eladott volna. Mindig az egyszerű játékra törekszik, a minimalista stílus híve, nem cifrázza. Nem a véletlen műve, hogy a Real Madrid kifizetett érte ennyi pénzt. Nagy játékos, és történelmet fog írni a Real Madrid futballistájaként.
Carlos, a Real Madrid vagy a Barcelona elleni meccs előtt foglalkoztok ti egyáltalán azzal, hogy az ellenfél tele van sztárokkal, hogy a túloldalon Messi és Ronaldo futballozik? Vagy úgy vagytok vele, hogy ők is csak futballisták.
A mérkőzés előtt mindig nagy a felhajtás, a sajtó ott lohol a nyakadon, és mást se hallasz, csak Messi és Cristiano, Cristiano és Messi. Ám amikor elkezdődik a meccs, cseppet sem foglalkozol azzal, ki az ellenfél. Kimész, és meg akarod nyerni a meccset, mert ez is csak egy meccs a sok közül, és a győzelemért három pontot adnak. A mérkőzés előtti napokon nagy a felhajtás, az egész város arra készül, hogy jön a Real Madrid, vagy a Barcelona. A szurkolók számára ez az év meccse, a drukkerek a világ legjobbjait láthatják. Büszkék arra, hogy városuk csapata a legnagyobbakkal méri össze tudását.
Sokan kíváncsiak rá, vajon milyen életvitelt folytat egy élvonalbeli spanyol labdarúgó? Mit jelent profiként élni?
Nagyon oda kell figyelned mindenre. Az edzésen 100%-os teljesítményt kell nyújtanod, és ha nem játszol, még keményebben kell dolgoznod, mert bármikor megkaphatod a lehetőséget a bizonyításra. Pihenned kell, sokat, tulajdonképpen mindent csinálhatsz, csak visszafogottan.
Az étkezés sem mellékes.
Az étkezés is nagyon fontos, de semmit nem kell megvonnod magamtól. Nyugodtan összeülhetsz a barátokkal, én is beülök egy-egy sörre a haverokkal, de a meccs előtti napokon maga a feladat a legfontosabb. Igyekszem kialudni, kipihenni magam. Ráhangolódom a meccsre, és csak ez jár az eszemben, semmi más. A hét legfontosabb napja a mérkőzés napja, ott kell a topon lenned.
Mit várhatunk a csapattól ebben a szezonban?
Remélem, hogy ott folytatjuk, ahol a legutóbbi szezonban abbahagytuk. A kezdeti lépesek nehezek lesznek, ezzel tisztában vagyunk, de hatalmas lelkesedéssel vágunk neki a bajnokságnak és a Bajnokok Ligájának egyaránt. Sokan itt nevelkedtünk, és a BL-ről nem is álmodozhattunk néhány évvel ezelőtt. Nem tehetjük félre a bajnokságot, a legutóbbi szezon rávilágított arra, hogy az elején oda kell figyelni, mert még bajba is kerülhetünk. A BL nagy falat, de szép feladat.
Végezetül arra kérlek, adj néhány jó tanácsot a magyar srácoknak, akik a fejükbe vették, hogy a védelem jobb oldalán szeretnék megállni a helyüket.
Én a munka híve vagyok, mindig is keményen dolgoztam, hogy elérjem a céljaimat. Állandóan edzettem és mindig jobb akartam lenni, fejlődni akartam. Nagyon nehéz időszakokat éltem meg, hiszen előfordult, hogy sérülésekkel bajlódtam, volt úgy, hogy még a bő keretbe sem kerültem be. Hosszú út vezetett ideáig. Türelmesnek kell lenned, ki kell várnod a sorodat, és a lehetőséget azon nyomban meg kell ragadnod.