In memoriam Albert Flórián (1. rész)
2011. 12. 30. 17:00 Olvasási idő: 2 perc
2008 októberében megkeresett a spanyol Marca egyik újságírója, David Ruiz de la Torre, régi ismerősöm, olyannyira régi, hogy ismeretségünk már baráti nívóra emelkedett, és közölte, eljönne Budapestre magyar bajnokikat nézni.
-A te dolgod, mivel akarod elütni az időt, egyébként szívesen látlak. Gyere! -mondtam. Ahogy ígérte, eljött, megtekintettünk néhány meccset, és számomra majdhogynem meglepő volt, hogy egyszer sem fanyalgott, egyszer sem húzta a száját, nem jött a szokásos dumával, hogy bezzeg itt, ott meg amott éppen hogy van. Megmutattam neki Budapest nevezetességeit, három nap alatt végigkóstoltattam vele kulináris büszkeségeinket (-A csirkének, csirke íze van-mondta. –Tudod, hol ettem még ilyen finom csirkét? – folytatta. – Chilében!), és elvittem a Szent István-bazilikába, hogy megnézze Puskás Ferenc sírhelyét. Vasas-meccsen kiemelte B. Tóth játékát, mondván, még akár egy spanyol élvonalbeli csapatban is el tudná képzelni. A Bozsik-stadionban arról elmélkedett, hogy Di Stéfano annak idején, Argentínában, áradozott az Aranycsapat legendás játékosáról, Bozsik Józsefről, amit a honfitársai cseppet sem vettek jó néven, mert azt gondolták, a futball Argentínában kezdődik, és ott is ér véget. Kispesten jóízűen elfogyasztotta a hotdogot, a csillagokig magasztalva a büfés gasztronómiai csodatételét. A Hidegkuti-stadionban szinte repült a boldogságtól, hiszen egy MTK mezt kapott ajándékba. Utólag is köszönet Teodoru Vaszilisznak, aki meglepte Davidot, nyugodtan mondhatom, pöttynyit sem túlozva, a legolvasottabb spanyol sportnapilap, és egyáltalán napilap, magyar futball-strázsáját. Németh Krisztiánról kétoldalas cikket közölt Puskás Ferenc halála után, mintegy sugallva a spanyoloknak, akik térdre borulnak a Puskás név hallatán, még most is, hogy noha a jelenünk nem éppen fényes, a jövőnk még lehet olyan, mint amilyen a múltunk volt: irigylésre méltó. Krisztián, akit korosztályának egyik legtehetségesebb játékosának tartottak- nem véletlen, hogy Dudás Ádámmal egyetemben bekerült az Európai Válogatottba-, letért arról az útról, amit tálentuma, adottsága kijelölt számára. Egyetlen út sincs előre kikövezve, és csak rajta múlik, hogy végérvényesen felkerül-e az örök ígéretek, ha csak az elmúlt 10 évet nézem, cseppet sem rövid listájára, vagy az asztalra csap egy nagyot, és vérbeli futballistának áll. David nélkül nem rendeznek Európa-bajnokságot, világbajnokságot, Afrika-kupát. Munkájának köszönhetően bejárta a világot keresztbe-kasul, többször is, interjúalanyainak se szeri, se száma. Kifogyhatatlan a sztorikból. Elmesélte, Buenos Airesben éppen arra készült, hogy interjút készítsen az Atlético Madrid nemrégen kinevezett vezetőedzőjével, Diego „Cholo” Simeonéval, amikor teljesen véletlenül megtudta, hogy az argentinok korábbi csillaga a szülinapját ünnepli. David barátom fogta magát, bement egy cukrászdába, vett egy tortát, majd beállított Simeonéhoz. A beszélgetés nem volt rövid, majd amikor véget ért, Simeone így szólt:
-Ember, ide állítottál egy tortával, és elviszel egy könyvet! Azt hiszem, ez volt életed legnagyobb biznisze.
Már korábban kifundáltam, ha már itt van, összehozom Albert Flóriánnal. Davidnak jeleztem a szándékomat, aki megörült a lehetőségnek. Flóri bácsinak nem volt mobiltelefonja, így kis Flóri segítségét kértem, aki megadta az otthoni vonalas számot, amit azon nyomban tárcsáztam:
-Tiszteletem, Flóri bácsi. Elnézést, hogy a lakásán zavarom, Farkas Norbert vagyok a sporttévétől, egy spanyol kollégám van itt, aki interjút szeretne készíteni önnel. Zavarhatja valamikor a napokban néhány perc erejéig?
-Hogyne, fiam, persze. Szombaton délelőtt 10-re gyertek ki a Népligetbe. Ott leszek valahol, az ifimeccseket nézem.
-Köszönöm, 10-re ott leszünk. Minden jót!
-Minden jót, akkor szombaton gyertek!
A jelzett időpontban megérkeztünk, Flóri bácsi már várt ránk. Elkészült az interjú, ami 2008.december 31-én jelent meg a Marcában. A következő írásomban teljes egészében közlöm a beszélgetést, addig is Boldog Új Évet kívánok a honlap minden kedves olvasójának.
