Messi, egy kis herceg álmai

2013. 11. 06. 14:50    
Olvasási idő: 6 perc

Ez az ember figyel, nézelődik, ha kell hallgat, és ha úgy érzi, hogy meg kell szólalnia, megszólal, és, ami a legfontosabb: alkot és varázsol! Messi az egyik legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam, és még mindig csak 25 éves. Lenyűgözött ez a srác. Ha kívülről szemléled, nem ismered őt, akkor azt hiszed róla, hogy egy egyszerű, hétköznapi, normális gyerek, és nem is tévedsz nagyot, mert összességében ilyen. A Barcelona edzőközpontjában, a Gamperben találkoztam vele, ami olyan, mint egy bunker, bemenni sem egyszerű, és kijönni sem könnyű onnan. A Barca fotósával mentem, Messi már 3-4 perce várt ránk. A telefonját nyomkodta, a vállán egy táska, semmi flanc, semmi extra. Semmiben sem különbözött egy autogramvadásztól. Kezet nyújtott, és szó szerint megszorította a kezemet, energiát közvetített, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem volt egy hosszú találkozó, sajnos, teszem hozzá. A rövid párbeszéd után a fotós barátomhoz fordultam, és azt mondta neki: ember, jól, nagyon jól érzem magam! Mágikus figura.

Akkor ön nem is találkozott Messivel a könyv megírása előtt?

De, beszéltem vele és a környezetével is, szinte mindenkivel. Hozzáteszem, amikor személyesen találkoztunk, a szavak feleslegesnek bizonyultak. Összefutottam a szüleivel is. Ők is megszólalnak a könyvben: beszél az apa, az anya, szót kapnak a testvérei is. A spanyol válogatott világ- és Európa-bajnok szövetségi kapitánya, Vicente del Bosque is elmondja, mit gondol Messiről, csak és kimondottan a világ legjobb futballistájáról fejti ki a véleményét. Megszólaltattam a honfitársát, Jorge Valdanót, akiről köztudott, hogy hatalmas „madridista”, hiszen a Realnál játszott, ott edzősködött és vezetői pozíciót is betöltött a klubnál. A könyvben találkozhatnak a két argentin edzőóriás, Menotti és Bilardo gondolataival, illetve az íróként is zseniális egykori labdarúgóval és edzővel, Angel Cappa véleményével. Az Atlético Madrid és a spanyol válogatott legendás játékosát, Kiko Nárvaezt is meginterjúvoltam. Mindannyian hatalmas kommunikátorok. Az előszó megírására a híres spanyol újságírót, Maldinit kértem fel, de a Barcelona utánpótlás rendszerét jól ismerő, Martí Perarnau meglátására is kíváncsi voltam. Mindannyian nagy megtiszteltetésnek vették, hogy Messiről beszélhetnek, csodás gondolatok születtek az argentin játékossal kapcsolatban. Az argentinok másik kedvence, Juan Román Riquelme azt mondja erről a srácról, hogy minden bizonnyal egy másik galaxisból érkezett, ez nem is földi halandó, hanem egy valóságos marslakó. Olyan szinten rendkívüli, hogy nem is lehet közülünk való.

Nagyon sok mindent tudunk már Messiről, az élete egy nyitott könyv. Előkerülhetnek még újdonságok vele kapcsolatban?

Minden bizonnyal, hiszen ez a srác, ahogy mondtam, egy valóságos mágus, és nem tudhatod, hogy holnap, holnapután milyen varázslattal áll elő. Megjósolni is nehéz, mi mindent tartogathat még a tarsolyában. Kiismerhetetlen.

A személyét vagy a futballját véve alapul kiismerhetetlen?

Így is, úgy is. Olyan típusú ember, aki mindenben a „normálisat” keresi. Lionel Messi egy boldog ember. Az embert és a futballistát nem szabad különválasztani egymástól. Lionel Messi, gyermeke, Thiago megszületéséig is a világ legboldogabb embere volt: a legjobb barátjának, a labdának élt! A labda az élete, és boldog a társaságában. Egyeseknél a nap csúcspontja az étkezés, nála az edzés, a tréning, amikor bűvölheti a labdát, amikor játszadozhat vele.

A futball az élete!

Ahogy mondja. Lassan-lassan beleszokik az apai szerepbe is, meggyőződésem, ebben is aranylabdás. A futball mellett, a gyermekére is figyelnie kell, de ezzel nincs is semmi probléma, hiszen mind az öt érzékszervével a kisfiára, Thiagóra koncentrál.

Nagyon nagy felelősség könyvet írni minden idők talán legjobb játékosáról, nem?

Vakmerő dolgot követtem el, nem is vitatom, ugyanakkor a szívem diktálta a szavakat. Minden belülről fakadt, egy belső hang hatalmazott fel arra, hogy álljak neki és írjak egy könyvet Messiről. Kitártam a szívemet Messinek: -rólad és a kishercegről fogok írni- mondtam. – Megtisztelsz!- érkezett Messi válasza. Elkezdtem írni, felfedező körútra indultam, de az ég egy adta világon semmit újat nem fedeztem fel, pontosabban arra a következtetésre jutottam, hogy Messi a természet megismételhetetlen csodája, és kész. Lionel Messi, egymaga képes több millió embert boldoggá tenni. Messi az emberiség kincse, a világörökség része. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen vézna, csupán 170 cm magas srác ilyen erővel rendelkezik, és ennyi embernek képes boldogságot okozni, „barcásoknak” és argentinoknak, és olyanoknak, akik nem szurkolnak a Barcelonának és nem is argentinok. Messi boldog és boldogságot okoz.

Nagyon sok könyv megjelent Messi életéről, az ön alkotása mennyiben más, mint a többi?

Nem egy életrajzi műről, hanem egy esszégyűjteményről beszélünk. Azt próbálom megértetni az olvasóval, hogy Messi, amellett, hogy varázslatos futballista, egy speciális lény, másmilyen. Mint ahogy azt már elmondtam, nagyon sok egykori világsztárral beszélgettem, és a vélemény egybehangzó: Lionel Messi a földkerekség legjobb labdarúgója, nincs hozzá hasonló, és mindannyian egyetértenek abban is, hogy nála jobban senki nem tud bánni a labdával. A legszebb dolgokat egy labdával ő csinálja. Senki nem tudja megválaszolni a kérdést, Messi honnan tudja mindezeket és mi áll a mágia hátterében. Sokan összevetik Messit Ronaldóval. Nem csoda, hiszen a világ legjobbjairól beszélünk. Ronaldo közel 190 cm magas, jóképű srác, futómennyiségben nem lehet megverni, és úgy, olyan erővel lövi meg a labdát, hogy nincs párja szerte e világban. Annyi gólt lő, ahányat csak akar. Jó barátom, Jorge Valdano azt mondta, hogy Cristiano Ronaldo a 21. századi futballista prototípusa, de pechjére ott van Messi, a természet, az emberiség csodája, aki a 170 centit is alig éri el, aki senkinél nem atlétikusabb, erősebb vagy gyorsabb, mégis ő a világ legjobbja. Ez a srác csodákra képes a labdával, és a futballpályán nála jobb gondolatokat senki nem talál ki és nem valósít meg.

Talán az a legnagyobb erénye, hogy egy lépéssel előttünk jár, senki nem tudja, mit fog előhúzni, sem az ellenfele, sem pedig a néző, aki csodálattal nézi a mozdulatait.

Jobban és gyorsabban gondolkozik. Legalább 2 másodperccel gyorsabban, mint a földi halandó. Nem is olyan régen a Barcelona a Málaga ellenfele volt a bajnokságban. Bizonyára emlékszik a jelentre, a Barcelona letámadta a Málagat a saját térfelén. A védő hazagurította a labdát a kapusának, de Messi talán már hamarabb tudta, mi fog következni, minthogy a Málaga hátvédje kigondolta volna a következő lépését. Leo elvette a labdát, és gólt szerzett. A hibát sokan a hátvéd nyakába varrták, én nem tenném, hiszen mindez Messi zsenialitásán múlt. Ez a nagy különbség Messi és az összes többi futballista között. Ez a srác valóban alig éri el a 170 centit, de gondolkodásban nincs párja, és ha már itt tartunk, a fejjátéka is zseniális. BL-döntőn fejjel szerzett gólt a Manchester United ellen Rómában, az Olimpiai-stadionban. Az hogy 170 centi magassággal fejjel szerezzél gólt, bizony eszesnek kell lenned, hogy meg tudd előzni az ellenfeledet.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a kezükbe veszik a Messi-könyvet. A mű befejeztével az olvasó okosabb lesz az argentint illetően?

Egyértelmű, hogy igen, sőt, aki elolvassa, jól fogja magát érezni. Az epilógus előtt egy kedves kis történetet elevenítek fel. Lionel Messi találkozik Soufian Bouyinzával, azzal a Spanyolországban élő marokkói származású kissráccal, akinek egy betegség mindkét lábát amputálni kellett. Soufian, mint szinte minden kissrác, futballista szeretett volna lenni, és mondanom sem kell, imádja Messit, rajongással szereti őt. Állandóan róla beszélt, így a tanárai minden követ megmozgattak, hogy összehozzák a példaképével. Messi azon nyomban igent mondott:- meg akarom ismerni ezt a srácot- jelentette ki. Találkoztak, sőt összebarátkoztak. Ahányszor csak összefutnak, leállnak labdázgatni. Rögtön az első alkalommal, Soufian megköszönte Messinek a kedvességét, mondván, felnéz rá. Leo így reagált:

-Én köszönöm neked, barátom, Soufian. Te vagy a példakép, nem én, példát mutatsz gyermeknek és felnőttnek, egy olyan srác vagy, akire mindannyian felnézünk!

Soufian büszkén újságolta az édesapjának, hogy Messi azt mondta, csodálja és felnéz rá. Leo át tudja érezni ennek a gyereknek a szenvedéseit, tudatában van annak, min mehetett keresztül. Ma már mindenki tudja, ki Lionel Messi, ám ahhoz, hogy a világ elismerje, hogy a földkerekség legjobbja legyen, meg kellett hódítania a világ legmagasabb hegyeit. Hihetetlen mekkora erő dolgozik benne, önfeláldozó-készsége, képessége nem ismer határokat. 11 éves korában növekedési-hormon betegséget diagnosztizáltak nála, aminek következtében arra kényszerült, hogy mindkét lábát injekciózza hosszú-hosszú időn keresztül. 13 évesen csupán 135 centi volt. Egy kis törpécske, aki egy adott pillanatban egyedül maradt Barcelonában. A szülei nem tudtak beilleszkedni, a kishúga nagyon pici volt, az egyik bátyja pedig állandóan visszavágyott Argentínába, a szerelméhez. Messi a La Masiában maradt, és enyhe túlzással az utánpótlás bázis rezidenciáján nőtt fel. Ott volt egyedül, állandóan injekcióznia kellett magát, lélektani szempontból nagyon nehéz időszakot élt meg, de legyőzte az akadályokat. Közben formálódott a személyisége, igazi harcossá vált, és egy igazi harcos, nagyon könnyen bele tudja magát képzelni egy másik nagy harcos helyébe, mint amilyen Soufiane, ezért tudott ennek a kissrácnak a barátjává válni, akinek egyébként egy gólt is ajánlott már, méghozzá úgy, hogy a kezét a lábára helyezte. Góljait, általában, nagymamája emlékének ajánlja, akinek nagyon sokat köszönhet. A mama, Celia volt az első, aki felfedezte Leóban ezt a páratlan tehetséget. Amikor gólt szerez, az ég felé mutat. Az Osasuna ellen szerzett első gólját azonban a marokkói srácnak ajánlotta.

Messi elolvasta a könyvet?

Még nem, de ott van a könyvespolcán. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki.

Szokott olvasni, mit tud erről?

Nem, inkább a play-stationt preferálja. Néhány év múlva, amikor több ideje lesz, meg vagyok győződve róla, hogy el fogja olvasni a könyvet, de nem kizárt, hogy egy-két fejezeten már most túl van.

Messiről az a hír járja, hogy csak nagyon ritkán beszél, de ha megszólal, akkor oda kell rá figyelni.

Ez pontosan így van. Az mondják, hogy a bölcs ember nem arról ismerszik meg, hogy beszél, hanem arról, hogy hallgat, hogy meghallgat másokat. Messi a legnagyobb bölcsek közé sorolandó. Messi hallgat, csakúgy, mint az édesapja, aki úgyszintén szűkszavú. Leo, a hallgatás, a tisztelettel való meghallgatás és az odafigyelés művészetét az édesapjától örökölte. Ha megszólal, hirtelen síri csend lesz az öltözőben. Az egykori kollégámtól és barátomtól, a Barcelona fotósától, Miguel Ruiztól tudom mindezt. Miguel nagyon kedves ember, hatalmas szakember, nem véletlenül igazolta le a Barcelona. Az igazi vezéregyéniségekre, Xavira, Iniestára és Puyolra is odafigyelnek az öltözőben, ám ha Messi beszél, akkor templomi komolysággal hallgatja mindenki, még az edző is csendben marad. Amit mond, az szent és sérthetetlen.