Xabi Alonso: Én a Realhoz? Soha!

2014. 01. 17. 17:32    
Olvasási idő: 6 perc

Enrique, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre áll. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy egy újságíró milyen szempontok alapján választ magának alanyt, akiről aztán könyvet ír?

Ebben az esetben arról van szó, hogy egy kiadó kért fel, hogy írjak egy könyvet Xabi Alonso pályafutásáról. Nagyon jó ötletnek tartottam, ugyanis ezzel a felkéréssel egy régi álmom vált valóra. Xabit évek óta ismerem, még az amatőr korszakából. 2012-ben, egy újonnan alakult kiadóvállalat tervbe vette, hogy több futballista életét, pályafutását feldolgozza, és a jelöltek között ott volt a Real Madrid játékosa is. Felhívtak és megkérdezték, lenne-e hozzá kedvem, megírnám-e Xabi életrajzát, feldolgoznám-e a pályáját? Nem kellett sokáig gondolkoznom, remek ötletnek tartottam. Hitelesnek éreztem magam arra, hogy nekilássak a munkának, minthogy nálam jobban nem sokan ismerik. Felhívtam, de nem hányt bukfenceket, amikor elmondtam neki, mi a tervem. Nem egy magamutogató figura, visszafogottan éli a mindennapjait, nem szeret a középpontban lenni, szerepelni, és ez kiviláglik a könyv soraiból is. Elmondtam neki, hogy nem én találtam ki ezt az egészet, engem csak megkerestek, hogy írjam meg. Hozzátettem, ha engem elutasít, majd megírja más, mert a kiadó ezt a könyvet mindenképpen meg akarja jelentetni. Néhány nappal később visszahívott, és azt mondta, bízik bennem, vágjuk neki. Nekivágtunk, de nem volt egy könnyű menet, sőt, kifejezetten nehéz meccs volt.

Ön már a borítón is hangsúlyozza, hogy Xabi Alonso nem csupán futballista, hanem futballistamodell. Mit jelent ez konkrétan?

Több címen is elgondolkoztam, és egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a „Csendes sztár” lesz a nyerő. Ezzel azt akartam sugallni, hogy Xabi, annak ellenére, hogy Bl-győztes, világ- Európa-bajnok, a háttérben tud maradni. Nagyon sok emberrel beszéltem, az összes edzőjét megszólaltattam, és egyértelművé vált számomra, hogy ez a srác egy modell, egy példa, így választottam a futballistamodell alcímet. Del Bosquétől kezdve, Valdanón át, egészen Toschakig mindenki a példát látja benne, mindannyian egyetértettek abban, hogy egy játékosnak, a pályán, csakúgy, mint a magánéletben, olyannak kell lennie, mint amilyen Xabi Alonso. A beszélgetések megszülték az alcímet is.

A könyv 14 fejezetből áll. Gondolom, nem véletlenül pont 14-ből.

Nem, hiszen ez a mezszáma. Xabi Alonso édesapja is kiváló futballista volt, Periko két bajnoki címet nyert a Real Sociedaddal, Xabi pont a két bajnoki cím között született. A születésével indítok, és volt mit írnom, mert nagyon sok mindent történt vele 31 év alatt. A futball meghatározta az életét a születésétől kezdve. Beszéltem az összes olyan újságíróval, aki közelről figyelte az egyes korszakait, aztán bevontam azt a kollégát, aki a válogatott mellett tevékenykedik, és mint ahogy azt már említettem, beszéltem edzőkkel, szakemberekkel, így Toshack-kal, aki a Real Sociedadnál dolgozott vele, aztán Valdanóval, aki szorgalmazta a Realhoz való szerződtetését és a spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque sem maradhatott ki a sorból.

A baszk származású újságíró mindenkit felkutatott, hogy első kézből értesüljön, milyen játékos és milyen ember valójában a világ- és Európa-bajnok Xabi Alonso, aki mindig képes a háttérben maradni. Érdekes, hogy liverpooli edzője, Rafa Benítez nem volt hajlandó beszélni az egykori mintatanítványról.

-A liverpooli korszak vége felé igencsak megromlott Benítez és Xabi kapcsolata, és nem sportszakmai okokból, emberi sérelmek kerültek felszínre.

Mi történt pontosan?

Nagyon egyszerű. Xabinak megszületik a fia, és arra kéri Benitezt, hadd csatlakozzon egy nappal később a csapathoz, amely éppen Olaszországban játszott BL-mérkőzést. Benítez elutasította a kérést, mondván, a futball az első és a többiekkel kell tartania. Xabi erre azt mondta, hogy ő nem fogja magára hagyni a feleségét Liverpoolban, és be is tartotta a szavát, nem utazott el a csapattal. Nagyon csúnyán összevesztek, és innentől kezdve ferde szemmel néztek egymásra, kapcsolatuk csak rosszabbodott. Egy évvel azelőtt, hogy Xabi a Real Madridnál kötött volna ki, kapott egy igen komoly ajánlatot az Arsenaltól. Nagyon belelkesedett, mert mindenképpen az ágyúsok játékosa szeretett volna lenni. Rafa Benítez azonban nem engedte el. Kettejük relációja innentől kezdve teljesen elmérgesedett. A Liverpool mestere nem akart nyilatkozni a korábbi játékosáról, és tulajdonképpen engem rázott le. Ez ezért furcsa, mert én naivan azt gondoltam, jóban vagyunk egymással. Akkor ismertem meg, amikor elkezdte edzői munkáját a Real Madrid utánpótlás csapatainál. Megkerestem, nem is válaszolt a hívásaimra, az üzeneteimre, ami, bevallom, csalódást okozott. Az ilyesfajta reakció, a csend, ezer szónál is többet ér. Értettem, tudomásul vettem.

Xabi miért választotta a 14-est?

Nagyon érdekes történet, elmesélem. A Real Sociedadban 4-esben játszott. Az édesapja, Periko Alonso is a 4-es számú trikót viselte. A Liverpoolnál Hyypia viselte a 4-est, így hát a 19-es mellett tette le a voksát. Akkoriban a Marca főszerkesztője voltam, és megkértem a liverpooli tudósítót, fotózza le a 19-esben. Megcsinálta a képet, amit mai napig őrzök. Aztán nem tudom, mi történt, talán a Liverpool nem volt elég körültekintő, egy biztos, a 19-est már valakinek odaígérték korábban, így hát Xabi a 14-es választotta. Ha nagyon poétikus, filozofikus akarok lenni, akkor azt mondom, megkapta a 4-est és a 10-est is. Egy klasszikus négyes, aki mindig a maximumot adja. Ez a mezszám története, az élet hozta így. A labdarúgás történetében jó néhány klasszis trikóján ez a szám virított. Elég, ha csak Johan Cruyffra gondolok.

Ha már szóba hozta a Barcelona egykori klasszisát és Xabi édesapját, akkor meg kell jegyezni azt is, hogy Periko Alonso a Barcelona meghatározó játékosa volt egy bizonyos korszakban, a hazai rendezésű világbajnokság után, ’82-ben igazolt a Barcelonához. Xabi a katalán fővárosban töltötte a gyermekéveit, és most a nagy rivális, a Real Madrid egyik meghatározó alakja. A család melyik klubhoz húz jobban?

Xabi Alonso egyévesen került Barcelonába, és a Camp Nou volt az első futballstadion, ahová betette a lábát. Erre ő már nem emlékszik, hiszen picike volt. Az édesapja aztán a Sabadellhez szerződött, de a család továbbra is Barcelonában lakott. A sabadelli létesítmény megmaradt a memóriájában. A papa két évet húzott le a másik katalán csapatban, aztán visszaköltöztek San Sebastiánba. Xabi azt szokta mondani, hogy Real Sociedad-drukker, ifjúságának éveit is a Real Sociedad bűvöletében élte, de nem tagadja, hogy egész pici gyerekként a Barcelonához kötődött, mert az édesapja ott játszott. Xabi Alonso San Sebastiánba, az Antiguoko nevű egyesületben kezdett el focizni, 9 évet játszott itt. Az edzője Real Madrid-szurkoló volt, és folyton azzal cukkolta:- meglátod Xabi, egy szép nap leigazol a Real Madrid. Xabi Alonso válasza mindig ugyanaz volt: – Ki van zárva. Én oda? Soha! Már gyerekkorában megtanulta, mit jelent a két nagy közötti rivalizálás. A sors kezében vagyunk, az életünket sokszor nem mi alakítjuk. A Real Madrid már akkor megkereste, amikor a Real Sociedadban futballozott. Az üzlet nem jött létre, Xabi pedig kikötött a Liverpoolban. 5 évvel később aztán mégis a Real Madridhoz szerződött. Az édesapja nagy lépésként értékelte a Realhoz való szerződését, és ebből sosem volt semmilyen konfliktus a családban. Való igaz, kuriózumnak számít, hogy míg az apa a Barcelona egyik fontos játékosa volt, addig a fia a rivális Real Madridot erősíti. Az élet képes ilyen és ehhez hasonló furcsaságokra.

A labdarúgás történetének egyik legérdekesebb sztorijáról beszélünk. Más! Xabi hogyan ejti a nevét? Sokféleképpen hallottam, hozzáteszem, a spanyoloktól, nem a külföldiektől. Van, aki s-sel mondja, van, aki cs-vel, és van, aki sz-szel ejti. Ő, maga hogyan ejti a saját nevét, és egyáltalán hogy kell helyesen ejteni?

S-sel ejti. /Sábi/ A nevek kiejtése Spanyolországban is sok bonyodalmat okoz. Egy katalán mindig is cs-vel fogja mondani, mert a katalán kiejtésben az x cs-nek ejtendő. A baszk nyelvben az x írásjel az s hangnak felel meg. Az sz-szel való pronunciáció a legfurcsább számomra, ezt nem tudom hová tenni. Tény és való, hogy Spanyolországban az emberek többsége cs-vel ejti Xabi nevét, mert már Xavi esetében hozzászokott a cs-hez, ez a kiejtés terjedt el. A Barcelona játékosa korábban lépett színre, úgyhogy a kiejtés tekintetében is ő a példa. Sajnos a média képviselői is beálltak a sorba, megpróbáltam felvenni velük a küzdelmet, de rájöttem, szélmalomharcot folytatok az elektronikus média képviselőivel. A Marcában sokszor írtam erről, megpróbáltam megmagyarázni az olvasóknak, hogy különbséget kell tenni Xavi (Csávi) és Xabi(Sábi) között. Nem jártam sikerrel, így hát a kiejtések teljesen összemosódtak.

Xabi Alonso az edzők álma, sőt az edzők meghosszabbított keze a pályán, egy rendkívül intellektuális fazon, és mint ilyen, biztos vagyok benne, hogy sokat olvas és valószínűleg ezt a könyvet is elolvasta már.

Ebben nem vagyok biztos, mert csupán egy hete került piacra, de abban már igen, hogy mihelyt lesz ideje, el fogja olvasni. Ahogy ön is mondta, nagyon olvasott ember, és e tekintetben nem a hagyományos labdarúgó vonalat erősíti. Egy másfajta modellt képvisel. Az edzők, ahogy ön is fogalmazott, szeretik az ilyesfajta játékosokat, referenciapontnak tekintik a pályán és azon kívül egyaránt. Tanult ember, nem hétköznapi művéltség birtokában van, ami a pályán is a segítségére van. Kifogástalan a viselkedése, az öltözőben, a pályán, mindenütt. A csapattársai tisztelik, az öltözői hierarchia élén áll. Taktikailag rendkívül érett játékos, gyorsan „leolvassa” a játékot, tudja, mikor, mit kell lépni. Tisztában van azzal, mikor kell visszavenni, vagy éppen prresszionálni, mikor kell hosszú és mikor kell rövid labdával operálni. Mindig képes arra, hogy kiválassza a legmegfelelőbb megoldást. Ő nem a tipikus futballista, ha benézel a táskájába, mindig találsz egy könyvet, és ha hosszabb edzőtáborba megy a spanyol válogatottal, akkor még többet is. Imádja a sorozatokat, és mint minden fiatal, a zenét. Twitter oldala tele van zenei ajánlatokkal. Aggódik a világ dolgai iránt, érzékeny ember, és ezeket a tulajdonságokat nagyon jól át tudja ültetni a mesterségébe, a szakmájába. Az a futballista, aki tanult, képezte magát, mindig többre vitte, mint az, aki teljesen hátat fordított a kultúrának.