Díjeső I.
2012. 04. 24. 07:27 Olvasási idő: 2 perc
Mint az közismert, a Monty Python Repülő Cirkusza epizódjait Galla Miklós fel- és lekonfjai foglalták keretbe. Az egyik részt a következő mondattal zárta: “Megint vége! És megint milyen jó volt!” Nagyjából én is így vagyok a hamarosan mögöttünk álló alapszakasszal.
Bár a játékosok majdnem beledöglöttek, nekünk, nézőknek nem lehetett panaszunk a sűrített menetrendre. Gyakorlatilag minden estére jutott egy-két rangadó és az eszelős hajtás miatt egymást követték a “totógyilkos” meccsek.
Ráadásul a 66 állomásos alapszakasz miatt a mezőnynek nem volt ideje szétszakadni, így elmaradt az All-Star gálát hagyományosan követő zombulás és az utolsó hetekre általában jellemző “legyen már vége” fázis is.
Ha már úgyis itt vagyok, arra gondoltam, hogy a következő napoban akár meg is oszthatnám veletek, hogy szerintem kinek kellene kapnia az ilyenkor kiosztásra kerülő díjakat.
Ismétlem, szerintem, tehát nem a következő hetek történéseit igyekszem megjósolni.
Vitatkozni ér, sőt, tulajdonképpen kötelező is.
MVP – LeBron James, Miami Heat
Van, akit megleptem? Kétlem. Az utolsó másfél hónapban állítólag már csak az volt a kérdés, hogy ő vagy Kevin Durant. Egyértelmű, hogy ő, az elmúlt négy évben már harmadszor.
Amikor ritkán látható eleganciával távozott Clevelandből, a legtöbb szakértő egyetértett abban, hogy James és Wade feláldozta az egyéni elismeréseket a bajnoki címek érdekében. Akkor még tényleg nehezen hihető volt, hogy a két dudás el tudna férni a floridai csárdában úgy, hogy a harmóniák mellett szólózni is tudjanak.
Erre mi történik? James toronymagasan első, Wade pedig kevéssel lemaradva harmadik John Hollinger játékoshatékonysági listáján.
LeBron tavaly nyáron végre elkezdett dolgozni a palánk alatt játékán, aminek meglett az eredménye, mert ebben a szezonban a 21. leghatékonyabb játékos volt pozícióból. Zárásból még ennél is eredményesebb (labdával 14., labda nélkül 17.), ahogy a leindításokat befejezi, az meg…
És akkor a védekezéséről még nem is beszéltem, pedig úgy tűnik, hogy idén valóban célul tűzte ki magának, hogy mind az öt posztot hatékonyan tudja hatástalanítani.
Emellett mind mezőnyből (53%), mind a triplavonal mögül (36%) pályafutása legjobb évét zárja és az idei szezon 25 legjobb egyéni teljesítménye közül 4 az ő nevéhez fűződik.
Félreértés ne essék, ha melléteszem Durant statisztikáit, alig marad el James mögött, ráadásul idén iszonyatosat fejlődőtt védekezésben, és a legjobb egyéni teljesítmények közül övé a 2. (51 pont, 8 pattanó a Denver ellen), illetve a 4. (40 pont, 17 pattanó a Minnesota ellen), de összességében James fölénye mégis elsöprő.
LeBron 27 évesen ott tart, hogy hiába csatlakozik egy olyan illusztris társasághoz, mint a hozzá hasonlóan háromszoros MVP Bird, Dr. J., Magic és Moses, ez az égvilágon senkit sem érdekel. Beleértve őt is. Számára már csak a bajnoki cím megszerzése jelent kihívást, azt viszont pusztán a képességeivel nem fogja tudni megszerezni, fejben kell felnőnie a feladathoz.
Azért csak talál majd helyet az öreg Maurice-nak a vitrinben…
2. Kevin Durant, Oklahoma City Thunder
3. Kevin Love, Minnesota Timberwolves
4. Tony Parker, San Antonio Spurs
5. Chris Paul, Los Angeles Clippers
Ez eddig papírforma, volt de izgalmasabb lesz. Az Év Edzőjével folytatjuk…
