Labbadia és Hecking: a rutinos mesterek az első forduló nyertesei a Bundesligában

admin 2018. 08. 30. 13:21    
Olvasási idő: 3 perc

Öreg edző nem vén edző, avagy Hecking és Labbadia meglepetésgyőzelmei

A Bundesligában okkal kapnak lehetőséget az olyan akár 30 éves mesterek, akik – fiatal koruk ellenére – már 6-8  év edzői rutinnal rendelkeznek. Domenico Tedesco és Julian Nagelsmann a 2016-os edzőképzés (Fussball-Lehrer) első-második helye után a múlt idényben a Bundesligát is letarolta. Mielőtt azonban nekiállnánk szidni az ún. ifjú „laptoptrénekeret”, ahogy Mehmet Scholl csúfolja őket, érdemes megfontolni a következőt. A Bundesliga-történelem tele van fiatal harmincas mesterekkel, elég csak Erich Ribbeck, Hermann Gerland, Matthias Sammer vagy akár Christoph Daum nevét megemlíteni, ők mindannyian 33 éves koruk előtt ültek le a kispadra! Sammer kiváló televíziós elemzései pedig biztosítanak minket arról, hogy laptopügyileg is menne a dolog, mit sem szólva a Scholl által hiányolt futballistamúltról.

Az idei szezon első fordulójában azonban két öreg róka, Dieter Hecking és Bruno Labbadia megmutatta, nem csupán a harmincéveseké a világ.

Dieter Hecking: „Leipzig hat mich stark geprägt“

(Dieter Hecking még a VfB Leipzigban is futballozott!)

Dieter Hecking és a Gladbach lefocizza a második félidőben a Leverkusent

Dieter „4-4-2” Heckinget nem igazán a taktika nagymestereként tartják számon Németországban. Az egykori rendőr éppen a Gladbachnál kezdte játékoskarrierjét, míg edzőként a Hannover, a Nürnberg és a Wolfsburg csapatainál tevékenykedett. Bár 385 meccsen csak 1,42-es átlagot és 548 pontot hozott, a wolfsburgi időszak a 2014-15-ös idény a Bundesliga-ezüstérem, majd a kupa-, továbbá a következő idénybeli szuperkupagyőzelem miatt feledhetetlenre sikerült. A 21 gólpasszt adó Kevin De Bruyne hiányát azonban nem tudta kiheverni a VfL, így Hecking hiába kezdte a 2016-17-es szezont egy Augsburg elleni sikerrel, már a 7. fordulóban repült, 3 gól nélküli döntetlen és 3 vereség után. Az akkor 16 meccsből 16 pontos Borussia alig 2 hónap múlva szerződtette az addigra már elfáradt Lucien Favre-utód, André Schubert helyére, és stabilitást remélt tőle. Hecking a tavaszra ezt hozta is, de a nyári nagy bevásárlás (Ginter, Zakaria, Grifo, Cuisance, Neuhaus) nem hozott eredményt. A „Csikók” ismét csak a kilencedik helyen végeztek, és lemaradtak a kupaporondról, sőt, Heckinget többször is megérintette a kirúgás szele. A zuhanyhíradó Markus Weinzierlt emlegette, és sokatmondó Max Eberl sportigazgató hallgatása is a hosszabbítás ügyében: a jó Dieternek ugyanis jövő nyárig él a szerződése.

A Rajna-menti rivális Leverkusen elleni derbire sem a legjobb előjelekkel készültek, hiszen hiába nyertek 11-1-re a kupában, Hecking 4-3-3-mas hadrenddel próbálkozott, méghozzá a sokak által favorizált, világbajnok Christoph Kramer, valamint a múlt szezon két nagy felfedezettje, Denis Zakaria és Michael Cuisance nélkül! Arról nem is szólva, hogy a Vestergaard távozásával, illetve az Elvedi, Lang páros sérülésével igencsak tartalékos védelemmel indult neki a derbinek. Bár a Leverkusen az első 35 percben többször is veszélyeztetette Yann Sommer kapuját, a végén Heckingnek lett igaza. A lesajnált Strobl, Neuhaus, Hofmann trió felőrölte a Kohr, Havertz duót, és a második játékrészben 14 Gladbach-lövésből 5 talált kaput. A veterán Raffael, Johnson duó második találata pedig még nálunk is a forduló második legszebb gólja lett! Persze, foghatjuk ezt a meccset a Leverkusen naivitására, mint tette azt Julian Brandt és Heiko Herrlich, de Hecking taktikája és döntései – a mindig sérült Fabian Johnson, a 18 éves Jordan Beyer vagy a sokak által szidott Jonas Hofmann kezdőbe állítása, vagy éppen Tony Jantschke középre húzása – mind ültek! Kíváncsian várom, hogy az idegenben csak 16 pontot szedő Hecking-csapat mit mutat majd az Augsburg ellen. Heckingnek egyébként 16 meccsből csak 2 veresége van az FCA ellen, így bizakodva várhatja a szombati meccset.

Bruno Labbadia robusztus 4-3-3-mal oktatja az év edzőjét, Domenico Tedescót

A másik főszereplőnk a Heckingnél jelentősebb játékosmúlttal induló Wolfsburg-mester, Bruno Labbadia, aki a Bayernben még a fent említett Erich Ribbeck és Hermann Gerland keze alatt is megfordult, sőt, Berti Vogts kétszer még a Nationalelfbe is behívta. A 212 meccsen 1,35-ös átlagot produkáló, így negatív mérleggel rendelkező Labbadia február végén vette át a szebb napokat megélt wolfsburgi csapatot. A 11 meccsen szerzett 9 pontot sikernek talán nem neveznénk, a Kiel elleni osztályozót már inkább, de a lényeg, hogy Bruno továbbra is Unabsteigbar, azaz képtelen kiesni a Bundesligából. Bár voltak olyan hangok, melyek szerint Jörg Schmadtke sportigazgató érkezésével, valamint a 36 milliós erősítésekkel (Ginczek, Weghorst, Klaus, Roussillon, Tisserand végleg) a Wolfsburg stabilizálódik, arra kevesen mertek volna fogadni, hogy rögtön a forduló meglepetését okozza az ezüstérmes Schalke ellen.

A szintén nem éppen nagy taktikus hírében álló Labbadia azonban két újdonsággal is előállt, amire az év edzőjének választott Domenico Tedescónak (nagy meglepetésemre) nem volt válasza.

1. A fizikum: Camacho, Weghorst, Brooks, Guilavogui és Knoche kezdőbe állításával Labbadia a rögzített szituációknál próbálta meg felvenni a versenyt a bombaerős Schalkével, amely az előző szezonban 16 ilyen gólt rúgott – plusz tízet büntetőből.  Ez olyannyira bejött, hogy csodálatos szögletgólt szereztek azon Schalke-védelem ellen, amely csak három ilyen találatot engedélyezett az előző évadban, ráadásul a friss igazolás Salif Sané és Naldo személyében a Bundesliga két legjobban fejelő játékosával állt fel.
2. A 4-3-3 emberorientált magas presszing nagyon nem ízlett a Schalkének. A meccsen a Wolfsburg 5,75-ös PPDA-val (ez a Passes Per Defensive Action, azaz az engedélyezett passzok védőakciók ellen, a letámadás erejét méri) már-már Roger Schmidt Leverkusenjével vetekedett (ők tudtak legutóbb 6 alatt maradni).  A bal oldalon Brekalo és Roussillon atletikussága, továbbá a középpálya ereje szembetűnő volt, és a büntetőn kívül talán csak Embolo nagy helyzeténél jutott el a Schalke Casteels kapus kapujáig.

Izgatottan várom, hogy képes lesz-e Labbadia Wolfsburgja megismételni ezt a teljesítményt a Heckingék ellen botló Leverkusen meccsen