Lewa király és udvartartása – kész a Bundesliga álomcsapata!

2019. 10. 26. 09:14    
Olvasási idő: 6 perc

Csak az volt a kérdés, hogy ki kerül még be Robert Lewandowski mellé a 2019-2020-as Bundesliga-idény eddigi álomcsapatába. Végül Timo Wernernek és a Schalkéban támadó középpályásként is bevetett Amine Haritnak jött össze a bravúr.

Így áll az álomcsapat a középpályásokkal

Még mindig a 4-3-3-as felállásban folytatjuk a Bundesliga álomtizenegyét a támadókkal. Minden szempontól, legyen az laikus, szakmai (taktikai, analitikai, statisztikai, stb) talán őket a legegyszerűbb megítélni, hiszen kis túlzással és kevés kitételtől eltekintve (egy álomcsapat összeválogatására) elég csak a “végeredményt nézi”. A lövéseknek, góloknak, gólpasszoknak, stb. végén összeállítottam egy nagyjából tízes listát, lássuk a jelölteket növekvő sorrendben:

Statiszikai mutatók
Forrás: FBref

Marco Reus és Paco Alcácer bár 5-5 góljával a legjobbak között van, a hetek óta sérült spanyol csak 443 percet töltött a pályán, ráadásul 4 gólt is augusztusban ért el. A néha még csatárt is játszó Reus gólpasszai (0), illetve előkészítései eltűntek (1.1XA) és talán úgy jár öt gólnál, hogy igazából még nem volt egy kiemelkedő meccse sem. A harmadik dortmundi jelöltre, Jadon Sanchóra is igaz ez a megállapítás: a 19 éves sztár 3 góllal és 5 gólpasszal a második a kanadai táblázaton, ám a meccsekre gyakorolt hatása olykor igen csekély: félórákra is eltűnik. Sancho ellen szól, hogy a Freiburg ellen a túlterheltség miatt pihentetni kellett és csak 25 percre volt jó, míg a Gladbach ellen nem is nevezték a válogatottból való késés miatt, plusz százezer eurós büntetést is kapott. Összességében tehát bár a BVB rendelkezik a Bundesliga második-harmadik legjobb támadósorával, tőlük egyelőre játékost delegálni az idei Dortmund-szezon fényében erős túlzás lenne.

A Gladbachból Alassane Pléa tűnhet a legjobb jelöltnek, hiszen mind a négy táblázaton az első ötben van, ám a francia ellen a nagy meccseken nyújtott gyenge teljesítmény szól: a Lipcse és Dortmund elleni vereségeknél szinte észrevehetetlen volt, míg a Düsseldorf-meccset pont azért fordították meg a “Csikók”, mert Pléa helyére Marcus Thuram állt be a 70. percben: a csapat megduplázta a meccsen elért XG-jét, Thuram pedig bevágott kettőt az utolsó húsz percben a 2-1-re megnyert derbin. Thuram, de akár még a 3 gólja mellé 4 óriási helyzetet kihagyó Breel Embolo sem lenne rossz választás, ám ellenük az a legfőbb érv, hogy nem biztos, hogy egyszerre lehet hármukat játszani Pléával. Rose 4-4-2-jének rombuszában a Dortmund ellen már perceket kapó Lars Stindl vagy éppen a kreatív Florian Neuhaus jobb megoldás lehet, bár a Gladbach-drukkerek a 4-3-3-ra, esküsznek, középen a sokkal jobban teljesítő Pléával (0.56 NPXG vs. 0.3 a bal oldalon) a dinamikusabb és jobban cselező Thurammal a balszélen és akár egy Patrick Herrmann-nal a jobbon.

Megbontva a csapatspecifikus témakört, a Volland, Hennings, Niederlechner hármast egyelőre azért tesszük a futottak még kategóriába, mivel egyelőre inkább felülteljesítik a mutatóikat – egyikük sincs a top tízben XG-ben. Ez persze főleg Hennings esetében szembetűnő (5 gól vs 2.1 XG), míg az újabban bal oldali szárnyvédőt játszó Volland (ez dicséretes, de közben felvetődik a kérdés, hogy ha tényleg extra csatár volna, akkor miért raknák oda?) és Niederlechner (neki 3 meccse van 0.14 XG alatt, tehát elég hullámzó a játéka) 4 gólja 3.1 XG-re szuper. Mindketten a liga legtöbbet melózó csatáraik közé tartoznak, a gond az, hogy az utóbbi négy játéknapon a Freiburg 5, a Leverkusen 7 pontot gyűjtött, így őket sem vehetjük a legjobbak közé. Ha csak egy nevet kellene írnom az elmúlt 2 hét győztesei közül, akkor az biztosan a frankfurti Goncalo Paciencia lenne: a 25 éves portugál 5 góljával és 554 percével már felülmúlta előző idénybeli önmagát, igaz, az 2-4. forduló közti három góljára (talán az Eintracht két veresége, talán a Haller, Rebic, Jovics trió távozása miatti reflektorfényből való kikerülés miatt) nem sokan figyeltek fel. A Leverkusennek lőtt duplájára (meccselemzésem a Gólra Játsszák-on) már többen felkapták a fejüket. (Én olyannyira, hogy dolgozom egy új frankfurti trió cikken a Statsbombnak). Paciencia ellen szól, hogy kétszer is csak utolsó negyedórás csere volt, ami már a legutóbbi szezonban sem nagyon jött be neki (a Hoffenheimet legyőző 97. perces gólja volt a kivétel), hiszen azóta is minden gólját kezdőként lövi. Jómagam szkeptikus voltam egy olyan 24-25 éves csatárral szemben, aki a portugál bajnokságban sem tudott alapember lenni : a Haller, Jovics, Rebic trióhoz képest gyengébbnek gondoltam, és a német, portugál vagy éppen a spanyol bajnokságban bizonyító Bas Dost, André Silva duó mögé rangsoroltam. Bár Paciencia technikájával és játékintelligenciájával, helyetbe kerülési képességével tisztában voltam, úgy véltem kevés lesz a labda elleni játékban (pedig Adi Hütternél úgy nehéz játszani), nem lesz elég dinamikus, keményebb védők ellen pedig nehézségei lesznek. Nos egyelőre ezen a téren is abszolút kellemes meglepetés, a képzeletbeli ranglistám ötödik helyén áll.

Weghorst vs. Werner

Ebből kitalálhatták, hogy már csak egy majdnem bekerülő maradt: szegény Wout Weghorst “szerencsére” már hozzászokott az underdog helyzethez. A 197 centijével a technikás játékosokat előnyben részesítő hollandnak az akadémiai képzésben nem sok esélye volt, mint az az 11Freunde interjújából kiderül: a családi vállalkozásból nem kérő (130 benzinkutat üzemeltetnek), rendkívül elhivatott Weghorst 19 évesen a holland negyedosztályban rúgta a labdát amatőrként, és 12 góljára felfigyelt a Heracles Almelo akkori edzője, Peter Bosz. Ám Weghorst elmondása szerint óriási volt a különbség a negyed- és az első osztály között, így az egyhetes edzés után előbb a Willem II második csapatába (Willem II II esetleg Willem IV?), majd a második ligás Emmenbe került, amelyben 12 gólt lőtt. Bár Bosz már nem volt a Heracles edzője (a fia Gino azért játszott a csapatban), a csapat ingyen elvitte Weghorstot, aki az Ajaxnak is lőtt gólt 2014-15-ben, majd egy 12 gólos idénnyel a lábában az AZ Alkmaarba igazolt másfél millió euróért. Itt két idényben szerzett 31 bajnoki góljával már simább volt az út a Wolfsburgba, bár tavaly nyáron alig-alig voltak, akik ismerték őt. Azóta a holland a Bundesliga legtöbbet futó-dolgozó és sprintelő játékosává, valamint a legkellemetlenebb csatárává nőtte ki magát. A teljesség igénye nélkül, a futóstatok mellett, a párharcokban és a kapura lövésekben is a top 6-ban található, míg a gólokat illetően az idén Oliver Glasner 3-4-3-jában még egy picivel jobb számokat hoz, mint Labbadia alatt, pedig akkor is 17 találatig jutott.

Weghorst vs. Werner idei radarja
forrás: Understat

Igazából csak azért maradt ki, mert a 4-3-3-ban vagy a 4-4-2-rombuszban elég egy klasszikus középcsatár, az pedig csak Robert Lewandowski lehet az idén. De még mielőtt a lengyelre rátérnénk, tegyünk egy gyors kitérőt a legtöbb nagy helyzetet kihagyó (8) Bundesliga-játékoshoz: Timo Wernerről van szó, aki mint a fenti radarból látható, jobb támadóstatokat mutat, mint Weghorst. De önmagához képest is óriási a fejlődés, hiszen ha összeadjuk a kilencven percre vetített várható góljait és gólpasszait, akkor idén 1.04-nél jár. Ezzel egyrészt vezeti a Bundesligát, másrészt majd’ negyven százalékkal túlteljesíti karrierátlagát. A kulcs persze Julian Nagelsmann, nála még csatár nem teljesített rosszul (kérdezzük meg a hoffenheimieket), de Werner esetében két dolog tetten érhető:

1. Egyrészt a fiatal német tréner több pozícióban is használja a korábban csak kontracsatárként bevetett 23 éves támadót. Werner idén volt már sima csatár, tízes és szélső is, de néha amolyan Gnabry-módra még a félterületekbe is visszalép a középpályára. 2. Ennek eredménye az előkészítései számának növekedése: 2.6 várható asszisztjára sajnos még nincs gólpassza, de ez nem rajta múlik.

A kihagyott helyezetekhez meg csak annyit: Werner nagyjából az XG-jét éri utol karrierszinten (ez persze lehetne jobb), de a nagy helyzeteit többnyire gyorsasága és kreatív elmozgásai vagy agresszív letámadásai révén ő alakítja ki. És persze így is 6 gólja van az 5.1XG-hez képest, mert talán mindenkinél jobban képes a semmiből (lásd a Gladbach elleni űrsebességét) helyzetbe kerülni, így helye van az idei legjobbak között.

Robert Lewandowski még mindig a legjobb

A bekezdés egy Mike Goodman által írt cikk címe is, hiszen a lengyel kilencven percekre vetítve 1.57 gólt lő, ami egészen felfoghatatlan. Büntetőket levonva is 1.27, ami karriercsúcs és úgy uszkve 51 bajnoki gólos iram. Itt most nem említjük azt a tényt, hogy az idényben már 18 gólja van, hiszen a BL-ben ötnél, a kupában egynél jár, de legalább a Dortmundnak sikerült a Szuperkupában megúsznia….

A 31 éves zseni receptje Goodman szerint egyszerű: ő próbálkozik a legtöbbet (négy és félszer meccsenként) és a legjobb helyzetekből (18%-os átlag, ami Wernernek és Pléanak megvan, de ők csak három és fél lövésnél járnak). A lőlapon ez jobban látszik:

Lewandowski lőlapja
forrás: Statsbomb

Az elit góllövők közül a lengyelnek persze kapóra jön Messi, Cavani és Mbappé sérülése, Ronaldo, Suarez, Szalah és Harry Kane visszaesése, így pótlására csak Ciro Immobile (azért ez mintha egyszer már Dortmundban nem sült volna el olyan jól) és Sergio Aguero jöhetne szóba. Ha figyelembe vesszük a City-Pep faktort, illetve Lewa jobb számait, akkor talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Bayerné a világ jelenlegi legjobb középcsatára.

Lewa vs Kun
forrás: Understat

Végül még egy hely kiadó, de itt nem csatárra, hanem egy igazi támadó középpályásra esett a választás: Amine Harit cselezőkészségét már régóta ismerjük, ám David Wagner alatt újjászületett: 4 gólja eggyel kevesebb, mint az elmúlt HÁROM IDÉNY termése, pedig abban már a Nantes is benne van. A marokkói nagyon mélyről jött fel: tavaly májusban még ő volt az év újonca és fényes jövő előtt állt. Előbb kimaradt Hervé Renard marokkói vb-keretéből, majd egy tragikus autóbaleset teljesen felborította az életét (januárban még egy kaszinóból is kitiltották, annyit járt oda!), és Tedesco első idényes csodafegyveréből egy újabb be nem váltott Schalke-ígéretté küzdötte le magát.

Ám a Klopptól a játékosok kezelését is eltanuló, korábbi Schalke-csatár Wagner és a Schalke hathatós támogatása, valamint a kisfia születése új irányba terelte őt. Harit pozitívabb személyiseg lett, igyekszik mindenhol németül megszólalni, a csapatba is több helyen beilleszthető (a széleken, a csatárok mögött is), agresszívabban támad le, többet dolgozik a futásoknál, stb. Most már nemcsak a cseleivel, hanem a góljaival is képes meccseket eldönteni, így sem ő, sem a meglepetéscsapat Schalke nem maradhat ki a Bundesliga eddigi álomtizenegyéből.

Íme a teljes álomcsapat

Cookie beállítások