A Fradi és az áldott-átkozott 11-esek (II. rész)

2020. 05. 09. 08:10    
Olvasási idő: 4 perc

Az első részben a Fradi 1972-es UEFA-kupa-negyed- és elődöntős párharcának fontos tizenegyesei álltak a fókuszban. Most a három évvel későbbi KEK-elődöntő és évtizedes ugrással két győztes 11-es párbaj következik. A vége már nem olyan madárdalos, de a jövőben azért újra lehetséges pozitív fordulat…

Parázs csata a Stadionban 1975 márciusában. A kép középpontjában Rab Tibi és a Zvezda 6-osa, Radovics küzd a landáért (Fotó: Képes Sport)

… A MÁSIK PISTA KÉTSZER BERÚGTA

Branikovits Laci megszerzi az összesen hét találatot hozó Fradi–Zvezda párharc legelső gólját a Stadionban (Fotó: Képes Sport)

Két évre rá egy körrel később újra Jugoszláviába kellett menne a Fradinak, még a Kosevónál is félelmetesebb oroszlánbarlangba, a belgrádi Marakanába!  A Csanádi Ferencet követő Dalnoki Jenő „csikócsapata” – ahogy a lendületes fiatalokkal, Rabbal, Nyilasival, Onhausszal, Takáccsal, Ebedlivel – rohamozó gárda addigra már túl volt a Cardiff Cityn, a Liverpoolon és a Malmőn, méghozzá veretlenül(!),  és a Stadionban is 2–1-es előnyt szerzett az elődöntő első meccsén, ám Belgrádban, százezer tüzes szerb drukker hangorkánjában sokan féltették a csapatot. Persze, a „törzsgárda” azért sokat tapasztalt tagokból állt. A három évvel korábbi molineux-i gárdából Juhász, Bálint és Mucha maradt meg, hozzájuk csatlakozott az Angliában sérülés miatt nem játszó  két István, Géczi és Megyesi. Mindkettejüknek kulcsszerep jutott, Géczi bravúrosnál bravúrosabb védéseket mutatott be, de ő sem tudta megakadályozni, hogy Pusztai korai vezető gólja után a második félidőben két válogatott, Kéri és Filipovics találatával ne fordítson a Zvezda. Már mindenki a hosszabbításra készült – ami nem sok jót ígért a Bálint kiállítása miatt a 70. perctől tíz emberrel küzdő Fradinak – , mikor a 87. percben Baralics szabálytalanul csúszott be Máténak, Eschweiler bíró pedig megítélte a jogos 11-est. Aminek Megyesi Pista futott neki – emlékezzünk, ő már Szarajevóban is biztosan bevágta a maga 11-esét – ,  és angyali nyugalommal gurított a balra elugró Ognjan Petroviccsal szemben a kapu másik, jobb alsó sarkába. Ráadásul a büntető elvégzésére eredetileg „Báró” lett kijelölve, de az ő távollétében vállalta magára a sorsdöntő rúgást a magyar válogatottban csupán 6 szereplésig eljutó, de annál többet érdemló, mindig megbízhatóan játszó, csupaszív balhátvéd. A két Pitsa közüll tehát jobbszélső Szőke a Wolves ellen kétszer kihagyta a büntetőt az UEFA-kupa-elődöntőben, a balhátvéd Megyesi viszont kettőből kétszer biztosan célzott. a 11-es párbajban Szarajevóban 1972-ben és a Marakanában a döntő pillnatban 1975-ben.
[A “maszek” osztályozókönyvem legjobbjai: Juhász Pista 8-ast, Megyesi Pista, Rab Tibi, Mucha Józsi és Magyar “Csóka” 7-est kapott, a túloldalon  két Petrovics, a kapus Ognjen és a szélső Vladimir, valamint Jankovics ugyancsak 7-est érdemelt ki.]
A 2–2-vel a Fradi 11 éven belül harmadszor is bejutott egy eurokupa fináléjába, ahol azonban az első fénykorát élő Dinamo Kijevvel  szemben, tartalékosan felállva esélye sem volt a győzelemre…

Kapcsolódó

KEK, 1974–75

FK CRVENA ZVEZDA–FERENCVÁROSI TC 2–2 (0–1)
Elődöntő, 1975. 4. 23., Belgrád, Crvena zvezda Stadion, 100 000 néző. Vezette: Walter Eschweiler (német).
Crvena zvezda: O. Petrovics – Djordjevics, Kéri, Radovics, Nikitovics – Baralics, Jankovics, Sead Sušić – V. Petrovics, Szavics, Antonijevics (Filipovics, 37.). Edző: Miljenko Mihics.
FTC: Géczi – Martos (Kelemen, 89.), Bálint, Rab, Megyesi  – Juhász, Onhausz Tibor (Takács, 53.), Mucha – Pusztai, Máté, Magyar I. Edző: Dalnoki Jenő..
Gólszerző: Kéri (50.), Filipovics (77.), ill. Pusztai (7.), Megyesi (83. – 11-esből)
Kiállítva: Bálint (70.)

DIADALMÁMOR AZ ÜLLŐI ÚTON

Szarajevó után 22 esztendővel került sor az FTC következő 11-es párbajára az európai kupaporondon. Az akkoriban már az ”országosztódások” miatt  több 42 csapattal rajtoló KEK-ben a Fradinak is selejtezőt kellett játszania, amit kétszer 6–1-gyel habkönnyen teljes0tett a luxemburgi Dudelange ellen. Első fordulós riválisát, az orosz bajnokságban akkoriban csak a 13. helyen vegetáló CSZKA-t ennek ellenére esélyesebbnek tartozták, és az exkatonacsapat vezetett is 1–0-ra Mamcsur góljával, de a 60. percben a Fradi akkori két légiósának egyike, a dán Kenneth Heiner-Möller Christiansen  kiegyenlített, s bár Szergejev találatával a hazaiak megszerezték a győzelmet, maradt remény az Üllői útra.
A visszavágón Ragyimov korán vezetést szerzett, ám a rendületlenül rohamozó FTC Szinyov öngóljával kiegyenlített, majd a másik légiós, a román Eugen Neagoe találatával a szünetre már kialakította a tüköreredményt. A hatalmas és szabálytalanságok özönét hozó – a válogatott Fajzulint kiállította, emellett az FTC-nek három, a CSZKA-nak öt sárga lapot mutatott fel Ziller német játékvezető ­ – öldöklő küzdelemben maradt a 2–1, s jöhettek a 11-esek,. Ezeket egytől egyig lehet látni a mellékelt videón, ezért nem bajlódnék a leírásukkal. Hogy ez akkor mekkora diadal volt, meghallhatják a mainál 26 esztendővel ifjabb Faragó Ricsi kollégám hangjából. (Mint ahogy a tavaly őszi CSZKA elleni moszkvai győzelem után Haraszti Ádáméból is lehetett hallani a siker értékét…)
A következő fordulóban aztán a Fradi a portói 0–6-tal fennállása legsúlyosabb nemzetközi kupavereségét szenvedte el – de ez már más történet.

Kapcsolódó

KEK, 1994–95

FTC–CSZKA MOSZKVA 2–1 (2–1, 2–1, 2–1), 11-esekkel: 7-6

1.forduló, 1994. 9. 29., 19:00, Budapest, Üllői út, 18 000 néző. Vezette: Wieland Ziller (német)
FTC: Balogh T. – Telek – Hrutka, Szekeres – Simon, Nagy Zs. (Zavadszky, 112.), Lisztes, Lipcsei, Szűcs M. – Christiansen, Neagoe (Gregor, 91.). Edző: Novák Dezső.
CSZKA: Novoszadov – Maskarin – Szinyov, Kolotovkin – Antonovics, Tatarcsuk (Szergejev, 46.), Brosin, Mamcsur, Sukov (Szemak, 61.) – Ragyimov, Fajzulin. Edző: Alekszandr Tarhanov.
Gólszerző: Szinyov (öngól, 38.), Neagoe (45.), ill. Ragyimov (16.)
11-esek: Gregor (1-0), Bisztrov (1-1), Lisztes (2-1), Busmanov (2-2), Christiansen (3-2), Gyemcsenko (3-3), Telek (4-3), Mamcsur (4-4), Lipcsei (5-4), Minko (5-5), Zavadszky (6-5), Brosin (6-6), Hrutka (7-6), Kolotovkin (Ø, 7-6)
Kiállítva: Fajzulin (57.)

AMI NEM MENT 90 PERC ALATT…

Az első kettő Fradi 11-es párbaj, a szarajevói és az Üllói úti tehát zöld-fehér sikert hozott. Közöttük 22 év telt, a második és a harmadik közt még három sem. S ahogy haladunk előtte az időben, úgy megyünk visszafelé a versenyfázisokban. Szarajevóban még  az elődöntő volt a tét, ’94-ben már csak a második körbe jutás, ’97-ben pedig  csupán a 64-es főtáblára kerülés.
Az előző két idény bajnoki aranyérmét – amely közben „Eurofradiként” a BL csoportkörét is megjárta, első magyar csapatként 1996–97-ben bajnoki bronzra váltó FTC a 1996-os svéd bajnokság harmadikjával, a Helsingborgs IF-fel csatázott egy helyért. A franzstadti kispadon akkoriban a második edzői korszakát töltő Nyilasi Tibor ült, akinek játékos- és edzői pályáján is szorítottam évtizedeken át a lelátón vagy a tévékészülék előtt. [Annak idején két tanéven át évfolyamtársként együtt koptattuk a Mérnök utcai általános padjait, aztán vagy két és fél évtizedre rá találkozunk ismét személyesen, amikor első Fradi-edzői korszakában az akkor már újra Nemzeti Sportnak hívott újság szerkesztőségében járt. Az utóbbi majd’ húsz évben azért sűrűbben találkozunk, merthogy ő szakértőként, én szerkesztőként azóta dolgozom a Sport TV sikereiért.]

A svédországi meccset Vincze Ottó parádés szabadrúgásával és betonvédekezéssel 1–0-ra megnyerte az FTC, amely az Üllői úton sem mutatott pazar csatárjátékot. Merthogy nem is volt „igazi” csatára a kezdőben, a támadóduót a „kis” Albert és Nyilas Elek alapposztja a középpályán volt. A védelem aztán „összehozott” egy kapott gólt, elöl meg 120 perc alatt egyszer sem sikerült a kapuba találni – csak a  11-esekből a végső sípszót követően. A hős a kapus Udvarácz Milán lett, aki két svéd büntetőt is remekül hárított. (Aztán csak az őszi idényben kapott bizalmat Nyíltól, tavaszra Hajdu Attila – másik Sport TV-s szakértőnk lett visszafoglalta helyét a kapuban.)
Ezt a párbajt (is) megnyerte tehát az FTC, ám azóta nem volt sikere ezzel a „műfajjal”.  2001-ben a BL-selejtezőben a horvát Hajduk, két évre rá az UEFA-kupa első fordulójában a dán FC Köbenhavn, legutóbb 2016-ban pedig ­ ismét csak a BL-selejtező második körében – a nem bajnokként UEFA-döntéssel induló albán Partizani bizonyult jobbnak a zöld-fehéreknél.
Az örökmérleg tehát 3-3, a sorminta szerint a hetedikre már ismét Fradi-sikernek kellene következnie. Úgy legyen!

Kapcsolódó

UEFA-KUPA, 1997–98

FTC–HELSINGBORGS IF 0–1 (0–1, 0–1, 0–1), 11-esekkel: 4-3
Selejtező, 2. forduló, 1997. 8. 26., 19:00, Budapest, Üllői út, 9993 néző. Vezette: John Rowbotham (skót).
FTC: Udvarácz – Dragóner – Vámosi (Schultz, 83.), Szűcs M. – Páling, Nyilas, Miriuta, Lipcsei, Nagy N. (Zavadszky, 64.) – ifj. Albert Flórián (Sitku, 104.), Vincze O.. Edző: Nyilasi Tibor.
HIF: S. Andersson – P-O. Ljung, O. Nilsson, A. Jakobsson, Edman – U. Jansson (Sundström, 105.), Wybran, Jovanovszki (Ndugwa, 71.), Storvik – Wahlstedt (Powell, 66.), M. Jonsson. Edző: Reine Almqvist.
Gólszerző: A. Jakobsson (43.)
11-esek: P-O. Ljung (0-1), Miriuta (1-1), M. Jonsson (1-1), Vincze O. (1-1), O. Nilsson (1-1), Zavadszky (2-1), Powell (2-2), Nyilas (3-2), Wybran (3-3), Lipcsei (4-3)

Cookie beállítások