Tanulságok a Bundesliga 26. fordulójából, amiket a 27-28. játéknapon hasznosíthatunk

2020. 05. 22. 06:44    
Olvasási idő: 4 perc

Tovább nőhet a szakadék a Bundesliga első öt csapata és a mezőny többi része között - ez volt az egyik legfontosabb tanulsága az újranyíló Bundesliga 26. fordulójának.

A körülményekhez képest különösebb problémák nélkül lezajló 26. fordulóban nagy vonalakban folytatódott az idény forgatókönyve: az alsóházban a Hoffenheimtől 3 pontot egy ki-ki meccsen jobb helyzetkihasználásnak és egy kis szerencsének köszönhetően elcsenő Hertha kivételével senki nem tudott nyerni. A horrorszezont futó Frankfurt és a továbbra is szimpatikus, Urs Fischer nélkül a Bayern ellen jól helytálló Union Berlin maradt a senki földjén, míg a Heiko Herrlich nélküli (hiába, a fogkrém az fogkrém, a szabály meg szabály) Augsburg is maradt a “kiesni már nem nagyon tudó, előrejutni meg nem bíró” csapatok halmazában.

Apropó, kiesés! az első félidőben szinte csak a bal oldalon támadó Düsseldorf 4 kapufa ellenére (Berisha kétszer is remekül fejezte be az akciót, ám Zingerlének szerencséje volt) majdnem ráfázott: az egész meccsen a kapuig szinte el sem jutó Paderborn Christopher “Jimmy” Antwi-Adjei révén majdnem megszerezte a győzelmet a 87. percben. A gól nélküli döntetlen egyik nyertese a vasárnap élvezetes meccsen Kölnben kétgólos hátrányból egyenlítő Mainz volt: Szalai Ádám kulcspasszainak és a Liverpooltól kölcsönben játszó Taiwo Awoniyinek köszönhető a visszajövetel, na meg az elfáradó Kölnnek és a Zentnert helyettesítő Florian Müller kapusnak is. A Werdernél az utolsó esélyről és az újrakezdésről beszéltek a koronavírus-pauza kapcsán – igaz, januárban is, azóta Kohfeldték 8 meccsen 4 pontot szereztek – de ebből a Leverkusen elleni hazai meccsen szinte semmi nem látszott. A passzív 4-1-4-1-es blokkból csak ritkán kitörő Bréma támadásaiban ritkán volt veszély (Boszék kontrák elleni visszatámadásai szinte mindent próbálkozást elfojtottak Bittencourt helyzetéig), hátul pedig Kevin Vogték ismét megkapták a szokásos botrányos védekezések utáni góljait.

A Düsseldorffal szembeni 5 pont hátránynál a jó hír, hogy van egy elmaradt meccsük a Frankfurt ellen, a rossz viszont az, hogy tíz nap alatt négyszer lépnek pályára, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy változott volna valami a leállás alatt. Így könnyen elképzelhető, hogy 1980 után másodszor esik ki a Hamburg, Stuttgart vonal horrorforgatókönyvét követő Werder.

A középmezőnyt már futólag (Union, Frankfurt, Köln) érintettünk, de idekívánkozik még a kiesést gyakorlatilag végleg megúszó (a modellek 1%-nál kevesebb esélyt adnak rá) Hertha. Immáron Bruno Labbadiával utaztak Sinsheimbe, és az első 25 percben átadták a kezdeményezést a Hoffenheimnek, amelyben főleg Grillitsch visszalépései, szép lefordulásai és felpasszai jelentettek veszélyt. A Hertha kontrajátékának kulcsa a Hoffenheim történelmének egyik legjobb idényét produkáló Vedad Ibisevic labdatartása és a Cunha, Lukebakio kettős megindulásai voltak (a brazil az első félidő végén hatalmas helyzetet hagyott ki). Ám a helyzetkihasználásban a Kramaric, Belfodil, Adamjan, Dabbur négyes hiánya miatt (és en bloc is) csatárgondokkal küzdő Schreuder-alakulat sem jeleskedett. Itt a 17 éves Maxi Beier és a 20 éves Baumgartner volt képtelen gólt lőni. A második félidő elején egy megpattanó Pekarik-lövéssel, egy zseniális Cunha –szólóval és az alábbi Ibisevic-találattal a Hertha háromgólos előnyt szerzett, amit óriási TSG-fölény és -helyzetek tömkelege (2.8 xG-ig jutottak!!) ellenére megőrzött.

a Hertha második gólja előtti szituáció

A Hoffenheim El-álmai, a borzasztó hazai és tavaszi forma (16 pont otthon és tavasszal összesen) miatt elúszni látszanak, ehhez jött még a Wolfsburg utolsó perces augsburgi győzelme: nem elég, hogy a 170 centis Renato Steffen immáron harmadik idei fejes gólját szerezte, de Kevin Mbabu szinte egymaga ment át 4 hazai védőn és tálalt Daniel Ginczek elé a kilencvenedik percben. Glasnerék így feljöttek a 6. helyre, letaszítva onnan a gyenge játékkal a Revierderbyt (majd Todibót és Haritot) elvesztő Schalkét. Így tovább mélyült a szakadék a Top5 és a resztli között.

Top5: csak a Lipcse botlik

A Bundesligából magasan kiemelkedő 5 csapat közül csak a Lipcse nem tudott győzni, igaz, ez a Freiburg ellen általában (a legutóbbi négyből háromszor) nem szokott sikerülni. Streich és Nagelsmann taktika csatáját itt elemeztem, de annyit talán érdemes megemlíteni, hogy az 1-1-gyel tulajdonképpen egyikük sem lehetett elégedett. A Lipcse egyrészt húsz lövést és 2.1 xG-t termelt, másrészt hármat és 0,3-at engedett, így Gulácsiék okkal érezhették csalódásnak a döntetlent, főleg a rendkívül szerencsés Gulde-gól miatt. Ugyanakkor Poulsen, Werner és Lookman kihagyott helyzetei, majd a hosszabbításban annullált Robin Koch-gól miatt talán még majdnem örülni is kellett az 1 pontnak. Összességében a domináns játékkal – akár 3-1-5-1-ben, akár 3-1-4-2-ben, majd a szünettől 4-2-2-2-ben nem volt nagyon probléma – az első húsz percet leszámítva teljesen beszorították Sallaiékat. A magyar támadó védőmunkája extra volt, 22 ún. pressure event-je (nyomásgyakorlás) volt, ezzel a csapata legjobbja volt, hiába cserélte le őt 59 perc után Streich. Félterületes helyezkedésével, veszélyes megindulásaival (Halstenberget többször az oldalvonal, egyszer a bíró mentette meg) kifejezetten jó benyomást keltett. A Lipcse viszont folytatta a tavaszi vesszőfutást, és bár az ősszel pont ilyenkor indult be a gépezet (nyolc gól a Mainz ellen, 6-1 a kupában a Wolfsburg ellen), a bajnoki címért való versenyfutásból valószínűleg kiszállt. Januárban még 5 pont előny és 36% esély volt, most 7 pont a hátrány (továbbá 3 csapat áll előtte, nem egy!), és a 538 modellje szerint már csak 2 százalék az esélye a Bundesliga megnyerésére.

Még az is előfordulhat, hogy a BL-be kerüléssel is gondok adódhatnak, elnézve a Frankfurtot 7 perc alatt lerohanó Gladbachot vagy a Werdert Havertz fejes góljaival, majd Demirbay kegyelemdöfésével könnyedén verő Leverkusen teljesítményét. A Lipcse szerencséje, hogy ők szombaton egymással játszanak (a győztes azért még vélhetően beleszólhat a salátástálért való küzdelmekbe), míg Orbanék hátralévő meccsei elég könnyűnek ígérkeznek, leszámítva a 33. fordulóban esedékes, Dortmund elleni rangadót.

Bayern-Dortmund különverseny

Nem szóltunk még a liga két legjobb csapatáról. A listavezető Bayern egy igazi “Arbeitssieggel” abszolválta a berlini kirándulást, pedig itt az üldöző Dortmund vagy a Gladbach is megégette magát. Az Union 5-2-3-as közepes blokkja a Prömel, Andrich duóval alapvetően sikeresen semlegesítette a Flick-csapat motorjának tekintett Kimmich, Thiago párost. Mivel a széleken a 4-2-3-1-et öt védővel ellensúlyozó Union emberezett, a felfutó Davies, Pavard duó inkább befelé játszva (underlap) jött előre a félterületekbe.

A Bayern azért eljutott helyzetekig, a gólok inkább Subotic hibájából és Kimmich pontrúgásából jöttek, így összességében az Union meccsterve jól működött, főleg úgy, hogy Sebastian Andersson térdsérülése miatt csak húsz percet tudott vállalni. Ugyanakkor Flickék alkalmazkodóképességet dicséri, hogy 25-21-re hozták a liga legtöbb fejpárbaját (28) nyerő Union ellen a légicsatákat, és tulajdonképpen különösebb nehézségek nélkül szálították a pontokat. Érdekes lehet, hogy a szezont az Unionhoz hasonló formációban kezdő, de a tavasszal 4-1-4-1-ben védekező Eintrachtnál Adi Hütter melyik játékrendszerhez nyúl majd a szombat esti Bayern elleni meccsen.

A különösebb probléma nélkül nyerők közé a Reus, Can, Witsel, Zagadou négyest nélkülöző Dortmund is belejentkezett. A nem túl jó előjelekkel várt Ruhr-vidéki derbin, ahol pluszban Jadon Sancho és a bemelegítés során lesérülő Gio Reyna sem kezdett végül, a Schalke az elmúlt pár évhez hasonlóan megint meg akarta menteni a szezonját egy esetleges győzelemmel. Ennek ellenére az első 5 perc agresszivitását leszámítva Favre simán lemeccselte David Wagnert, akinek a 3-4-3-át a Brandt, Hazard, Haaland hármas rendkívüli labda nélküli mozgásaival zavarta össze.

a BVB vezető gólja

A meccs tulajdonképpen az első félidő végén eldőlt, így hiába váltott vissza a megszokott 4-4-2-es rombuszra Wagner, a 49.percen megkapták a harmadik gólt is. Nagy kérdés, hogy a sokat kritizált, de a kényszerszünetben az apró technikai dolgokon rengeteget csiszoló Favre és mellőzött játékosai (Delaney, Dahoud) érdeme ez a győzelem, vagy a 18. forduló óta botrányosan játszó Schalkéé. Mindenesetre Hummelsék wolfsburgi kiruccanása komolyabb teszt lesz. Bár A Klassiker már kedd este 18:30-tól jön, addig még rengeteg remek Bundesliga-meccs vár a Sport TV nézőire:

13 nap alatt 21 Bundesliga-meccs vár ránk

Cookie beállítások