Aki lepipálta Jordan és Pippen 6/6-ját

Szabó Máté avatar Szabó Máté 2020. 07. 08. 19:17    
Olvasási idő: 4 perc

A bajnokságok tekintetében Michael Jordan és Scottie Pippen lenne a modernkori kosárlabda két legeredményesebb játékosa a 6/6-os döntős győzelmi mutatóval? Majdnem, de mégsem, mert van egy játékos, aki három dinasztiával is csúcsra jutott, és Big Shot Rob-nak hívják: Ő Robert Horry.

Robert Horry néhány bajnoki trófeával. (Fotó: Getty Images)

De miért Big Shot Rob?

Azért, mert kulcsszituációban, szinte kivétel nélkül bedobta. Mert bár nem volt egy All-Star-játékos, az utolsó pillanatokban bátran odaadta neki a labdát akár Hakeem Olajuwon, akár Kobe Bryant vagy Shaquille O’Neal, de Tim Duncan is, mert Big Shot Rob ott állt üresen, gondolkodás nélkül beverte.

Egyébként a pályán a szegény ember Scottie Pippenje volt. Picit mindent tudott, főleg pályája elején fantasztikusan atletikus volt. Meg kell jegyezni sokoldalúságát is, hiszen az 1995-96-os szezonban ő volt a liga történetének első játékosa, aki egy szezonban a blokkok, a labdaszerzések és a triplák tekintetében is elérte a 100-as álomhatárt. Az a fajta csávó volt, aki nagy ívben tojt rá, hogyan néz ki a statisztikai lapja, ha nyert a csapat. Viszont igazán akkor kezdett el mindig ficánkolni, ha szorult a hurok, és valami nagyot kellett alkotni az utolsó, vagy az utolsóhoz közeli pillanatban.

Nem véletlenül szerezte ő a legtöbb bajnoki címet azok közül a játékosok közül, akik nem voltak tagjai az 1960-as éveket uraló Boston Celticsnek.

Hétszer nyert: Kétszer a Houston Rocketsszel, háromszor a Los Angeles Lakersszel, majd még kétszer a San Antonio Spursszel.

16 szezon négy csapatban és hétpontos karrierátlag az alapszakaszban. Igen, hétpontos átlag, és mégis cikket írunk róla. Mert

minden egyes szezonjában rájátszásba jutott, és ott legalább a második körig menetelt aktuális csapatával. A döntőkben pedig 7/7 volt a mérlege.

2 játékos játszott csak nála több playoff-meccset: Derek Fisher és Tim Duncan. Horry 244-szer húzta fel a Rockets, a Lakers vagy a Spurs mezét a szezon legfontosabb időszakában. Az 1995-ös döntő második meccsén hét labdát szerzett, ez a mai napig rekord a finálék történetében.

1992-ben az Alabama egyetemről draftolta a Houston Rockets, és az első pillanattól kezdőjátokosa volt a texasiaknak. 1994-ben és 1995-ben Olajuwonékkal jutott a csúcsra, 1994 februárjában elcserélték Detroitba, de a Rockets orvosai felfedezték Sean Elliott veseproblémáját, így ugrott az üzlet Horry nagy szerencséjére, aki így lkezdhette a bajnoki címek gyűjtését. Szinte minden rájátszásban voltak clutch megmozdulásai, de az 1995-ös döntőn robbant be igazán a köztudatba, 17,8 pontot dobott meccsenként, és a harmadik meccs megnyeréséhez kellett az ő hármasa is. Jellemző, hogy az egész alapszakaszban négyszer dobott legalább 19 pontot, a rájátszásban hétszer, és ezek közül csak a döntő négy meccsén háromszor.

1:43-nál a kulcsfontosságú tripla:

1996 nyarán a Phoenix Sunshoz került egy sok játékost érintő üzletben, az ellenoldalon Charles Barkley volt. A Suns színeiben nem sokat játszott, egy meccsen az edzője, Danny Ainge arcába vágta a törölközőjét, és másnap már postázták is Los Angelesbe. Ennél jobb nem is történhetett volna vele, hiszen a triplázó O’Neal, Bryant és Phil Jackson fémjelezte dinasztia fontos láncszeme lett. Jellemző, hogy alig volt kezdő, mégis rengeteg meccset megnyert a Lakersnek (a bajnoki szezonokban AC Green, Horace Grant és Samaki Walker szerepelt a posztján), ám a rájátszásokban mindig többet játszott, mint az alapszakaszban. A 2001-es döntő harmadik meccsének utolsó pillanatait például az ő nagy hármasával és négy büntetőjével nyerte meg a Lakers.

Pályafutása egyik legemlékezetesebb dobása a 2002-es nyugati döntő negyedik meccsén született. A Sacramento Kings 99-97-es vezetésénél a dudaszó pillanatában dobott be egy triplát, miután Kobe Bryant és Shaquille O’Neal is hibázott.  A párharc ezzel 2-2 lett.

Még egy szezont szerepelt a Lakersben, majd 2003-ban szabadügynökként a San Antonio Spurshöz írt alá. Itt megjegyeznénk, ha ez egy nyárral hamarabb történik, nem 7/7-ről, hanem 8/8-ról beszélnénk. Ugyanis 2003-ban a Spurs búcsúztatta a Lakerst a rájátszásban, és bajnok lett. Egyébként az a párharc borzasztóan sikerült Horrynak…

A Spursszel bajnoki címet szerzett 2005-ben és 2007-ben is. A 2005-ös Pistons elleni finálé ötödik meccsét Big Shot Rob újra villant. Csapata utolsó 35 pontjából 21-et ő dobott az egy ponttal, hosszabbításban megnyert meccsen. Azt a zsákolást és azt a meccsnyerőt a legtöbben soha nem feledjük el:

A ma már Ringerese, akkor ESPN-es Bill Simmons azt mondta, hogy

ez a teljesítmény vetekedett a klasszikus döntős teljesítmények közül például Michael Jordan 1998-as meccsnyerőjével. Igen, arról a dobásról és arról a meccsről van szó.

Ez a performansz nagyon kellett a Spurs bajnoki címéhez. A 2007-es rájátszásból a legemlékezetesebb megmozdulása az, amikor kiütötte Steve Nasht, de például az első körben a Denver Nuggets ellen dobott még egy kulcsfontosságú hármast, ez volt az utolsó klasszikus Big Shot Rob trojka az NBA-ben:

A Spurs a bajnoki címet a Cavaliers ellen szerezte meg. A 2007-es döntő legviccesebb jelenetét meg kell osztanom, pedig ennek semmi köze Horryhoz. A bajnoki cím megszerzése után Tim Duncan odament LeBron Jameshez, megölelte, és azt mondta, hogy „Ez a liga hamarosan a tiéd lesz. Hálás vagyok, hogy ezt az évet még nekünk adtad.”

Horry 2008-ban hét bajnoki címmel vonult vissza. John Salleyvel párban ők azok, akik három csapattal is aranygyűrűt nyertek, 2000-ben a Lakers-szel ráadásul együtt.

Egy szó, mint száz, Robert Horryt a szerencséje és a hidegvére repítette egészen odáig, hogy a 90-es és kétezres évek legtöbb bajnoki címét elért kosárlabdázójaként beszéljünk róla. Persze az is nyilvánvaló, hogy ha nem tudott volna alkalmazkodni az új környezetéhez és a csapattársakhoz, nem lehetett volna ilyen sikeres.

„Ha bedobom, megnyerjük, ha kihagyom, úgyis mindenki a sztárokat fogja okolni. Úgyhogy rajtam soha nem volt nyomás” – nyilatkozta a hétszeres bajnok.

De abban a világban, ahol van olyan nézet, hogy a bajnoki gyűrűk száma határoz meg egy játékost, tényleg felvetődik az a kérdés, hogy ha az ember választhat, Robert Horry vagy Charles Barkley, esetleg Karl Malone pályafutását választaná…Na, tényleg, gondold ezt át! Az egyik oldalon a mindig nyerő szürke eminenciás, a másikon a megasztár, aki hihetetlenül közel volt, de sosem jött neki össze.

Ezeken a meccseken láthatod majd a közeljövőben Big Shot Robot a Sport TV képernyőjén a klasszikus meccsek között:

Los Angeles Lakers – Portland TrailBlazers (a 2000-es nyugati döntő 7. meccse): július 25., szombat 19:00, Sport2

Los Angeles Lakers – Indiana Pacers (Los Angeles Lakers – Indiana Pacers): július 25., szombat 21:00, Sport2

New Jersey Nets – Los Angeles Lakers (a 2002-es döntő 4. meccse): július 28., kedd 19:00, Sport2

San Antonio Spurs – Detroit Pistons (a 2005-ös  döntő 7. meccse): július 29., szerda 19:00, Sport2

Ezen a héten ezeket a meccseket is kínáljuk:

A következő három napra pedig három legendás meccset adunk majd Michael Jordannel:

Cookie beállítások