„LeBron James megint bajnok lett, DE Michael Jordan…”

Szabó Máté avatar Szabó Máté 2020. 10. 29. 17:51    
Olvasási idő: 8 perc

A mondat, ami végig kíséri LeBron James pályafutását. Nagyon gonosz, mert mindig el lehet sütni tetszőleges összehasonlítgatásokban. Bármit is csinál, épp nyer vagy veszít. Pedig, ha jobban belegondolunk, teljesen értelmetlen, mert nem lehet különböző korszakok legjobbjait összehasonlítgatni. LeBron James és Michael Jordan állandó összevetése mégis szinte megkerülhetetlen téma, és egyre hangosabban beszélnek róla. Csoda, hogy tiszteletet követel magának James?

LeBron James a 10. döntőjén rohan a 4. bajnoki cím felé. (Fotó: Getty Images)

Valahol hízelgő, mert az oka az, hogy a jelenkor legjobbja ott van a múlt legjobbjának közvetlen közelében, de máshol tiszteletlenség Jamesszel szemben, hogy minden egyes elképesztő rekord, hatalmas eredmény, felejthetetlen megmozdulás, megnyert vagy elvesztett döntő, győztes dobás, vagy bármi után azt kell néznie és hallgatnia, hogy „DE AKKOR SEM MICHAEL JORDAN” vagy „DE MICHAEL JORDAN JOBB” vagy „SOHA NEM ÉRI UTOL JORDANT”.

LeBron James az orlandói buborékban megcsinálta, felért az NBA csúcsára negyedik alkalommal is, az NBA történetének első játékosa, aki három franchiseban szerepelve (Heat, Cavaliers és Lakers) is MVP-címet tudott nyerni a döntőben, és a negyedik, aki három csapattal is felért a csúcsra (John Salley és Robert Horry után Danny Green és LeBron James is idén vitte ezt véghez).

Abban a 2020-as esztendőben csinálta ezt meg, amelyet kettévágott a koronavírus, amelyben elhunyt Kobe Bryant és amelynek egy cirka kéthónapos periódusában az egész világ újra Michael Jordanről és az ő nagyságáról beszélt a The Last Dance kapcsán. Ez az a sorozat, aminek az elkészítésére Michael Jordan akkor adta áldását, amikor LeBron James 2016-ban bajnok lett a Cleveland Cavaliersszel…

A minap felkerült egy hosszabb (egyébként már 2-2,5 éves felvétel) beszélgetés Michael Jordannel a YouTube-ra, amelyben azt mondja a GOAT kérdéskörről, hogy semmi értelme, ez inkább csak PR és hype, mert őt sem lehet összehasonlítani az elődeivel, és az utódokat sem vele, hiszen nincs konkrét viszonyítási alap. Ez a helyes gondolkodás, és teljesen egyet lehet vele érteni, de azért ismerjük mi azt az „Innentől vált személyessé!” mentalitást, ami Jordan sikereinek kulcsa volt.

Amerikában egy adott sportág legnagyobbját GOAT-nak (Greatest of All Time – minden idők legnagyobbja, a goat egyébként kecskét jelent magyarul) szokás nevezni.

A kosárlabda GOAT-ja vitán felül Michael Jordan, és ez örökre így is lesz már.

Miért? Mert soha nem fog tudni már senki akkora lökést adni a kosárlabdának, amekkorát Michael Jordan adott a kilencvenes években. Abban a korszakban vitán felül ő volt a legjobb játékos, és főleg neki köszönhetően lett globálisan népszerű ez a játék, és lett ismert az egész világon az NBA és a legyőzhetetlen Chicago Bulls. Ilyen folyamat már nem lesz, azt sem megismételni, sem felülmúlni nem lehet.

LeBron James az a kosárlabdázó, akit egy lapon lehet Jordannel említeni, de kijelenthetjük, bármit is csinál még, olyan behozhatatlan hátrányból indult ebben a versenyfutásban, hogy csak megközelítheti MJ-t, megelőzni nem fogja. Nyilvánvalóan soha nem tud azon változtatni, hogy ő a fiatalabb, és hogy őt már azután ismertük meg, hogy Michael Jordan letette a névjegyét, a léc pedig átugorhatatlan magasságokban van. James ezért egyetlen dolgot tehet, és tesz is:

Több, mint egy sportoló.

Ez a szlogenje, és valóban úgy éli az életét, hogy a pályán nyújtott elképesztő produkciója mellett rengeteg más dologban is részt vesz. Tartalomgyártó (filmeket és dokumentumfilmeket készít), iskolaalapító, vállalkozó, megnyilvánul politikai kérdésekben, sőt a világot meg fogja menteni az űrlényektől ő is, ahogyan azt Jordan tette 25 évvel ezelőtt:

Ezért nem is a GOAT-státusszal foglalkozunk, sokkal inkább arra világítunk rá, hogy a GOAT-ság nem azt jelenti, hogy Michael Jordan a történelem legjobb kosárlabdázója, mert tulajdonképpen, ha csak a játékot nézzük

a saját korszakukban mutatott teljesítmények alapján LeBron most már megérkezett Jordan mellé,

egyesek szerint meg is előzte. Az viszont biztos, hogy ők ketten a kosárlabdasport legnagyszerűbb alakjai. A játékuk és az elért eredmények tekintetében LeBron James és Jordan sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a ligára, a játékra gyakorolt hatásban.

Próbálok felsorakoztatni pár érvet James mellett, de nem azért, hogy kimondjam, ő lenne a jobb, hanem hogy bebizonyítsam, nem kell mindig Michael Jordanhez hasonlítani, mert az eredményei magukért beszélnek. Vélhetően James sem azt várja el, hogy jobbnak tartsák Michael Jordannél, hanem csak azt, hogy ne legyen ott Jordan neve a „DE” mögött minden róla szóló cikkben és kommentben. Kissé faramuci helyzet, hogy nem szeretem az ilyen összehasonlítgatásokat, most mégis épp azt teszem.

A csúcsteljesítmény hossza és a sokoldalúság

Nyilvánvaló, hogy 1986 (az akkori rájátszástól) és 1998 között nem volt Jordanhez fogható tehetség az NBA-ben, megkérdőjelezhetetlenül uralkodott. James pedig körülbelül 2005 óta tekinthető a legjobbnak. Bátor dolog leírni, hogy a 2019-20-as szezonban is ő a legjobb játékos, de talán a bajnoki cím és a döntő-MVP trófea miatt ezért nem fog senki fegyvert fogni ránk. Ráadásul a The Athletic a napokban megkérdezett néhány fontosabb klubvezető az NBA-ben arról, kit tartanak most a legjobbnak, és a szavazást elsöprő többséggel nyerte a lassan 36 éves legenda.

James esetében azt meg kell jegyezni, hogy az ő játéka többet változott a 17 év alatt, mint Jordané. Teljesen más most az NBA, mint 2003-ban, ehhez és saját fizikai lehetőségeihez alkalmazkodva tud folyamatosan a csúcson lenni. Azt se feledjük, hogy papíron négy poszton is szerepelt pályafutása során. Így lett a korábbi hátvéd-kiscsatár-erőcsatárból 2019-20-ra a liga gólpasszkirály irányítója. Éppen ezért sokoldalúbbnak tűnik, és a játéknak több elemében kiváló, mint Jordan.

Jordan játéka nem változott annyit, ugyanaz a domináns pontszerző hátvéd és tökéletes védő volt az első perctől az utolsó Bullsos pillanatig, aki 10-szer volt a liga gólkirálya, ötször MVP és egyszer az Év Védője. James pontkirály egyszer volt csak, MVP pedig négyszer. Így talán már érthető, miért fájt neki annyira, hogy 2020-ban végül „csak” második lett Giannis mögött.

Egy dolgot még tudni kell a kilencvenes évek NBA-jéről. Az a magasemberekre volt szabva, és Jordan így is uralkodni tudott, de más nézőpontból ez azt is jelenti, hogy a posztján nem volt igazán méltó ellenfele.

Jordan 11 teljes szezont játszott a Chicago Bullsban, LeBron James a 17. szezonján van túl.

A „Fekete Macska” és „Minden Idők Legjobb Atlétája”

Michael Jordannél szebben soha senki sem játszotta ezt a játékot. Kobe Bryant megközelítette, de a Fekete Macska (Black Cat – ez egy kevésbé sokszor használt Jordan-becenév) mozgásához hasonlót nem látott még senki a kosárlabdapályán. Jordan erre a sportágra született, és olyan szépen, kecsesen, könnyedén és elegánsan balettozott a levegőben, ami azt is lenyűgözte, aki nem volt a sportág rajongója. Ezért is volt fontos, hogy ott volt Barcelonában, és az egész világ rácsodálkozhatott erre a csodára. Ez alkati kérdés, és mivel Jordan és Kobe is ugyanolyan magas (198 cm) és hasonló alkat (85-95 kg a pályafutásuk különböző szakaszaiban), ezért tudott rá valamelyest ő jobban hasonlítani ebben a tekintetben.

Érdekes, hogy 2019-ben az NBA úgy döntött, egységesíti a játékosok magasságát és súlyát mérő módszereket, így nem fordulhat többé elő, hogy valaki alacsonyabbnak, magasabbnak, könnyebbnek vagy nehezebbnek diktálja be magát. Így derült ki LeBron Jamesről, hogy igazából egy az egyben olyan magas és annyi kiló, mint egykor Karl Malone (!!!) volt (ne zárjuk ki teljesen, hogy Malone sumákolt ezzel valamennyit, de hivatalosan ezt tudjuk): 206 centiméter és 113 kiló. Íme James, és íme Malone oldala.

Karl Malone volt a nyolcvanas-kilencvenes évek két legjobb klasszikus erőcsatárának egyike (a másik Charles Barkley volt), többek között arról volt híres, hogy nyaranta Louisianában kiképzőtábor szintű edzéseket végzett, hogy a teste zsírszázaléka a nullával vetekedett, és olyan izmai voltak, mint egy pankrátornak. Játszani erőből játszott, egyszerű sémák szerint, de a Postás mindig időben szállította a küldeményeket. Így:

Pankrációzni pedig így pankrációzott (Ajánlom, kattints a 30. másodpercig, és nézd meg, hogyan kapja fel Hulk Hogant):

Ezután nézz rá még egyszer LeBron James mozgására, és mondd, hogy elhiszed a magasságról és súlyról szóló állítást! Pedig igaz. Ebből a szemszögből azért más megvilágításba kerül James egy-két megmozdulása, nem? Még ha nem is olyan könnyed, mint Jordan. Nem véletlenül mondja róla például Ron Artest (Metta World Peace), hogy James a történelem legjobb atlétája. Van ebben valami azért, hiszen senki sem gondolta, hogy ezzel az alkattal, ezekkel a zsákolásokkal ő 17 szezon után még ilyen egészséges ízületekkel rendelkezik majd, és ilyeneket csinál:

Rájátszások, döntők

Van még egy dolog, amiben nem érheti soha utol James Jordant, ez pedig a 6/6, a 100 százalékos győzelmi mutató a döntőkben. James most 10/4-gyel áll, azaz 10 döntőn szerepelt és négyet nyert meg. De ha a dolgok mögé néz picit az ember, akkor lehet azért árnyalni a képet. 10 döntő. Ezzel James Kareem Abdul-Jabbarral az örökranglista harmadik helyén áll Bill Russell és Sam Jones mögött.

A döntőkig el is kell jutni, és Jordan esetében hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Boston Celticsről és a Detroit Pistonsról, amely két keleti csapattal az 1991-es rájátszásig nem bírt a Chicago Bulls. Előbbi kétszer (1986 és 1987), utóbbi háromszor (1988-1990) verte ki zsinórban a chicagóiakat a rájátszás valamely fázisában. A Larry Bird féle Boston Celtics, a Bad Boys Pistons és a Showtime Lakers korszaka épp véget ért, amikor a Bulls dinasztia a trónra ült.

A legtöbben talán azért nem tartják James eredményeit egyenrangúnak Jordanével, mert James 2010-ben a Miami Heathez költöztette tehetségét a bajnoki címek miatt. Való igaz, hogy más az optikája annak, hogy 2010-ben James Dwyane Wadedel és Chris Boshsal szupercsapatot raktak össze, ráadásul a „The Decision” kommunikációja is nagyon rosszul sült el. James az „I take my talent…” frázissal jelentette be döntését, pedig tudhatta volna, hogy az eredeti verziót – Kobe Bryant 1996-os nagy bejelentését, hogy az NBA-ben folytatja – sem szerették az emberek. A beígért bajnoki címekkel pedig még ennél is nagyobb bakot lőtt. A 2014-es hazatérés és a 2016-os csodával felérő bajnoki cím sem hozott teljes feloldozást számára sokak szemében. Nem kevesen ujjongtak, hogy 2011-ben és 2014-ben döntőt vesztett, és a haterek a Warriors elleni három fiaskó során is elégtételt éreztek. Az viszont tény, hogy James mindig megdöglött a csapatért, és erre 2016 volt a legjobb példa. Az a blokk…

James 10 döntőjéből hetet a korszak nagy dinasztiái ellen játszott. Négyet a Golden State Warriors, hármat a San Antonio Spurs ellen, ellenük 1-3 és 1-2 a mérleg. Rajtuk kívül csak a Dallas Mavericks győzte le 2011-ben.

Az eredményesség szempontjából nagyon jó megvizsgálni, hogy egyébként milyen mérleget értek el a két játékos csapatai a rájátszásban. Michael Jordan és a Chicago Bulls 66,48 százalékot (179 meccsen 119 győzelem), LeBron James a Cavaleiers, a Heat és a Lakers színeiben 66,15 százalékot (260 meccsen – ami egyébként NBA-rekord – 172 győzelem). Szemléltetésképpen:

Ha James csak egyetleneggyel több meccset nyert volna a rájátszásban, jobb lenne e győzelmi mutatója, mint Jordannek.

Persze nyilván nem mindegy, az ember melyik meccseket nyeri meg, és melyeket nem. Azt azonban soha ne felejtsük el, hogy egy jó csapathoz nem elég egy jó játékos, jó edzőre és jó menedzsmentre is szükség van. Ez a kettő Clevelandben 2010 előtt nem volt meg, hiába játszott a csapatnál az NBA legjobb játékosa, míg a Bullsnál feltalálták Phil Jacksont és volt egy Jerry Krause, akire szokás rosszakat mondani, de a Bulls felépítésében vastagon benne volt a keze.

A statisztika nem hazudik

Az egyéni mutatóik összehasonlítására, és hogy kiemelje, mennyivel az összes többi játékos felett állnak ők ketten 1984 óta, John Hollinger írt egy cikket a The Athleticre. Ő amellett, hogy korábban a Memphis Grizzliesnél volt alelnök, és az analitikus, statisztikára épülő kosárlabdaelemzés egyik legjelesebb képviselője, a nevéhez fűződik a PER/player efficiency rating mutató ’’feltalálása’’, amely a játékosok hasznosságát összegzi egy számadatban. Bonyolult, talán elég ehhez annyi, hogy ahhoz hogy megkapjuk a számot osztanunk, szoroznunk, összeadnunk és kivonnunk is kell egy csomó statisztikai adatot. Bazska ezt már bővebben kifejtette egyszer itt a sport1tv.hu-n.

Hollinger cikkében a PER mellett az úgynevezett Box Plus-Minus, azaz BPM mutatót használja. Utóbbit szintén bonyolult elmagyarázni, de szerencsére a Keleten-Nyugaton podcastes fiúk megtették. A lényeg, hogy szintén egy teljesítménymutató szám. Szóval senki még csak meg sem közelíti a két 23-ast. A teljes karriert tekintve Jordan vezet szinte mindenben egy hajszálnyival James előtt, és mögöttük jóval lemaradva jönnek a többiek. A rájátszást külön is kiemelte, és ezzel kapcsolatban talált olyan összefüggéseket, amitől leeshet az ember álla. Alapul vette azokat a játékosokat, akik egy-egy szezonban eljutottak legalább a konferenciadöntőig, és legalább 500 percet játszottak abban a rájátszásban. Most kapaszkodjon meg mindenki: A BPM szerint ilyen feltételek mellett

minden idők 12 legjobb egyéni rájátszásteljesítménye Jordan vagy James nevéhez fűződik.

A legjobb húszból nyolc Jamesé, hét Jordané.

Íme a lista:

Egy kis magyarázat Daniel Myerstől, a BPM mutató feltalálójától. Aki 6-8 közötti mutatót hoz össze egy szezonban, az All-NBA formában van, aki 8-10 között, az MVP kaliberű, aki pedig 10 felett, az azon is túltesz, és irány a rekordok könyve… Jordan valamint James ezeket a rájátszásban, a legkeményebb ellenfelek hozta össze.

LeBron James 2008-09-es adatához mit szólunk? Övé tehát minden idők legjobb rájátszása egyéni statisztika szerint, bár abban a szezonban az pont nem sokat ért az Orlando Magic elleni keleti döntőben. Viszont Jordané minden idők legjobb egyéni teljesítménnyel megnyert bajnoki címe 1991-ből.

Egy szó, mint száz

Michael Jordan és LeBron James az NBA történetének két legjobb játékosa, sajnos nem láttuk őket soha egymás ellen játszani, ezért nincs is értelme egyfolytában összehasonlítgatni őket. James letett annyit az asztalra, hogy LeBron Jamesként, korszaka legjobbjaként hivatkozzunk rá, és ne LeBron Jamesként, aki közel van Michael Jordanhez, de sohasem érheti el. Talán erre a tiszteletre gondolt a bajnoki cím megnyerése utáni nyilatkozatában.

Maga James egyébként az elmúlt pár évben kétszer nyilatkozott arról, mikor érezte azt pályafutása során, hogy szintet lépett. Az Apple közelmúltban bemutatott Greatness Code című sorozatában beszél arról, hogy 2012-ben a keleti döntő hatodik meccse volt a pályafutása fordulópontja, akkor érezte meg először azt a ’’SEMMIT’’, ami a győzelemhez kell. Akkor Bostonban 45 pontot szórt, és ezzel felállt 2-3-ról a Heattel. A másik felejthetetlen pillanat a 2016-os bajnoki címe volt, amikor 1-3-ról nyert a Cavaliersszel. Az HBO-s The Shopban őszintén elárulta erről a pillanatról, hogy az olyan felemelő volt számára, hogy akkor a GOAT-nak érezte magát.

2020-ban a Lakersszel nyert. Picit talán Kobe Bryantért is. Majd nyugodtan leülhetett otthon, hogy megnézze ismét a The Last Dance-t, mert ez volt a házi feladat…

A tiszteletet kivívta, és nagyon úgy néz ki, nem akar ennyinél megállni, pedig már így is csak ketten ülnek egy kávéházban, ami mindenki előtt zárva van. Aki pedig volt olyan szerencsés, hogy mindkettőjüket látta a maga idejében játszani, az örüljön ennek, és ne akarja mindenáron összehasonlítani őket!

Cookie beállítások