Super Bowl LI: Nem gondoltam volna…

Tőrös Balázs avatar Tőrös Balázs 2017. 02. 07. 14:38    
Olvasási idő: 7 perc

" width=

Hétfőn hajnal öt óra magasságában 80-as pulzussal próbáltam rávenni a szervezetem, hogy nagyon gyorsan aludjon el, mert tízkor már egy megbeszélésen várnak. Ahogy küzdöttem az adrenalinnal, Moldova György öreg gazdája jutott eszembe, akit elvisz egy körre a mezőgazdasági pilóta és csinál egy-két durvább figurát. Ahogy ő, úgy is én is számítottam arra, hogy bepisálok. Arra is, hogy összecsinálom magam. De hogy mindez a nyakamba folyik, arra nem gondoltam volna.

Nem gondoltam volna, hogy a Belichik-érában vasárnapig lejátszott hat Super Bowl alatt egy olyan legendásan jól összerakott csapat, mint a Patriots, egyetlen pontot sem tudott összehozni az első negyedek összesen 90 percében. Azt meg pláne nem gondoltam, hogy ezzel a “jó” szokásukkal Houstonban sem hagynak fel. Olyan luxus ez, amelyet egy csapat nem engedhet meg magának egy Super Bowlban. Csak a New England, hiszen ötödik alkalommal is felülkerekedtek az indiszponált kezdésen.

Nem gondoltam volna, hogy Brady ennyit bír. Ha a tükörbe nézek, sírni tudnék. Brady két hónappal idősebb nálam, és MVP, engem meg, hogy Woody Allent idézzem, a múltkor majdnem elütött egy autó, amit két fickó tolt. Úgy állított fel NFL-rekordokat, hogy folyamatosan támadták a szélrózsa minden irányából. 43 kísérletből 466 yardot passzolt, miközben a Falcons védői megették az életét. Néha úgy tűnt, hogy többet fekszik, mint áll. Amikor a negyedik negyedben sokadszorra csukták rá az egyenként 120 kilós szárnyakból épített metróajtót, Brady kicsit nehezebben állt fel. Ricsi felkiáltott: “Brady megsérült!”. De nem. Akkor sem, ha az NFL magyar arca sikoltja. Tom mindent kibírt.

Nem gondoltam volna, hogy egy olyan atletikus sportágban, mint az amerikai futball, egyszer Michael Jacksonra fogok gondolni egy play ismétlését nézve. Julio Jonesnak köszönhetően ezt az elemet is kipipálhatom nem létező bakancslistámon. A Falcons elkapójához csak négyszer jutott el a labda, de amit az oldalvonalaknál művelt, az nagybetűs művészet volt. Először nyomott egy Smooth Criminalt, csak az ő cipőjének a sarka nem volt beakasztva a pályába épített kampókba, mint anno Jackónak. Aztán a túlsó szélen varázsolt Rowe takarásában, aki még most sem érti, hogy fordulhatott elő, hogy ő még nem érte el a labdát, de a mögötte centikkel álló/ugró Jones igen. Mondjuk most már talán nem is érdekli annyira.
Jones Smooth Criminal: https://www.youtube.com/watch?v=jCi9DGF9ye0
Jones vs. Rowe: https://www.youtube.com/watch?v=FSirjCbbP1c

Nem gondoltam volna, hogy fel lehet állni ekkora hátrányból. Sokat gondolkoztam, hogy a félidőben mit mondhatott Belichick az öltözőben. Aztán rájöttem. Csak berakta a magyar labdarúgó válogatottról szóló “Még 50 perc…” című dokumentumfilm feliratozott változatát. Egészen pontosan azt a részt, amikor Amszterdamban a szünetben néggyel égünk a hollandok ellen. “Hát srácok, marha nehéz mit mondanom… Nevetséges történeteket kell mondanom… Ez nem fordulhat elő… Ahelyett, hogy picsán rúgnátok őket… Egy nyolcasba nem akarok beleszaladni, ebből a mérkőzést megnyerni már nem tudjuk…” Egervári szavai futótűzként terjedtek a Patriots öltözőjében, a folytatást pedig mindenki ismeri. De az is lehet, hogy nem pont így történt. Az biztos, hogy nagyon szeretnék egy rejtett kamerás felvételt.
https://www.youtube.com/watch?v=RJDRDh92OTw&t=1110s

Nem gondoltam volna, de Lady Gaga és a stáb nagyon odarakta magát a félidőben. Na jó, erre azért gondoltam, csak nem akartam megtörni a cikk ívét. Szerintem nagyon ügyes csaj. Félelmetes erődemonstráció volt az a szűk negyed óra. A drónok. Az ugrás. A nézők bevonása a szinkronizált LED-fáklyákkal. A rengeteg tánc mellett is gyakorlatilag tökéletes élő hang. Ilyenkor azért leültetném Tóth Gabit a tévé elé, mert eléggé fel tudunk háborodni a csajommal, amikor az X-Faktorban azzal vigasztalja az egy helyben álló, mégis hamis hangot hamis hangra halmozó mentoráltat, hogy a legnagyobb sztárok is énekelnek zséket. Hát Lady Gaga pörgött-forgott, mint színesbőrű prostituált a varázsló falloszán, hogy polkorrekten idézzek egy klasszikust, de a lihegésen kívül ezt nem hallottad ki.
https://www.youtube.com/watch?v=txXwg712zw4

Nem gondoltam volna, hogy az addig gyakorlatilag tökéletes meccset játszó Matt Ryan az edzői stáb hathatós segítségével egy negyed alatt el tudja bukni a Super Bowlt. Kilenc perccel a vége előtt Ryan passer ratingje 158,3 volt, ami állítólag a QB-Tchibo: a legtöbb, mi adható. A statisztikusok szerint ebben a pillanatban, és ez most nem vicc, 99,9% volt a Falcons győzelmi esélye. Aztán inkább kaptak zsinórban 28 pontot. Egy fumble, néhány rossz playválasztás és az óra nevetséges menedzsmentje után már csak a szerencsében bízhattak. De isten nem paraszt (lásd a következő bekezdést): az érme a Patriots által preferált “fej” oldalára esett.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer élőben látok egy deus ex machinát, leánykori nevén isteni beavatkozást. Amikor két és fél perccel a rendes játékidő vége előtt a Brady bedobta három védő közé a labdát Edelmannak, Isten és Jézus valami ilyesmiről beszélgetett.
– Fiam, emlékszel, amikor 2008-ban ráragasztottam Tyree sisakjára a labdát?
– Hogyne fater, hatalmas tréfamester vagy, nagyon röhögtem. Utálom a New Englandet.
– És amikor két éve elintéztem, hogy Kearse lábbal vegye le a labdát? Nem gondoltam volna, hogy Carroll nem Beast Mode-ot fogja futtatni.
– Azon én is felhúztam magam, apu. Fogadtam Szent Péterrel, hogy a Seahawks fog nyerni, napokig szívatott utána.
– Szóval arra gondoltam, hogy fingattuk a New Englandet már eleget ezekkel a kamu elkapásokkal. Mi lenne, ha ezt most odaadnám Edelmannek?
– Nekem nyolc, ma inkább nem fogadtam. Csak ne legyen átlátszó. Kérsz még nachost?
– Naná! Dobj mellé egy kis jalapeñot is… Na most figyelj!
– Basszus fater, mondtam, hogy ne legyen átlátszó!
Helmet catch: https://www.youtube.com/watch?v=qCAQsEwyCcg
Kearse elkapása: https://www.youtube.com/watch?v=fKOLqM-LnA0
Isten megbocsát a Patriotsnak: https://www.youtube.com/watch?v=4SiUNdkIwzQ

Nem gondoltam volna, hogy a Super Bowl egyik kulcsfontosságú pillanata, vagy Sanyi kedvéért momentuma ismét előhozza belőlem a szabályreformert. Amendola egyenlítő kétpontosáról van szó, és most felejtsük el egy pillanatra, hogy szabálytalanság előzte meg. Szerintem nonszensz, hogy egy ilyen kontaktalapú sportágban hat pontért elég benyújtani a labdát a célterületre. Ráadásul ellent is mondanak egymásnak a szabályok. A gurulós fociban mindig a labda helyzete számít. A kosárlabdában mindig a játékos helyzete. Az amerikai futballban néha ez, néha az. Érdemes lenne egységesíteni.
https://www.youtube.com/watch?v=Df-FAko9EsU

Nem gondoltam volna, de ahhoz képest, hogy úgy ültem le a tévé elé, hogy hajrá Falcons, nagyon tudtam örülni a Patriots újabb győzelmének. Igazából semmi nem köt egyébként az Atlantához, de arra gondoltam, hogy ha már egyszer kiverték a Seahawkst, akkor nyerjenek ők. A meccs első felében lelkesen szurkoltam, minden touchdown után bedobtam egy Jägert, oltogattam az embereket Twitteren. Aztán jött a második félidő, jöttek a holdingok, jött a Patriots, és ahogy egyre közelebb kerültünk a csodához, úgy kezdtem el azért szurkolni, hogy most már sikerüljön Bradyéknek..

Valószínűleg igaza volt a stúdióban Kemenes Szabinak. Néhány év múlva a Falcons győzelmére jó eséllyel senki nem emlékezett volna. Ez a Super Bowl viszont a sírig velem lesz. Vagy amíg Dr. Alzheimer másképpen nem gondolja. Nem gondoltam volna.