Guardiola második esélye

Abramov Gábor avatar Abramov Gábor 2015. 04. 25. 07:40    
Olvasási idő: 2 perc

Fotó: EUROPRESS/AFP

Guardiola átmenetileg szakított az egymillió passzos játékkal, csak bízni tudok benne, hogy marad a kockáztatásra épülő futball a Bayern Münchennél.

Rengeteget gondolkodtam, mit és hogyan lehetne írni a Bayern München keddi diadaláról (és gondolkodás közben legalább kétszer a pokolba kellett küldeni a szerencsét Badstuber, majd a BL-sorsolás miatt), a végső lökést azonban „plagizálnom” kell. Egy „hogyhogy focit néztél?” álmélkodásra ugyanis egy „Rég láttam, kapott még egy esélyt. Nem mondom, hogy fanatikus rajongó leszek, de már nem olyan szigorú az a határvonal” választ kaptam a minap. Bár a „másik oldal” nem ismeri az én Guardiolához fűződő viszonyomat, ettől még tökéletesen leírta.
Aki ismer, tudja, hogy nem Guardiola a kedvenc edzőm. Nem szeretem az „egymillió” passzra épülő támadójátékot, azt, hogy a bajnokik felén szombat délután képes vagyok vidáman elaludni. De kedden kapott egy új esélyt. Már-már a heynckesi időszakot idézte a játék, részben az iszonyatosan magas letámadás miatt, részben az intenzív szélsőjáték miatt (Robben és Ribéry nélkül), részben pedig a sokkal direktebb futball miatt. Ezekből bizonyos szegmensek alapkövetelmények a Guardiola-iskolában (a letámadás okvetlenül), de így, teljes hangszerelésben nagyon régen nem láttam. Fontos pillanatokban semmiképpen sem.
Bevallom, engem a leginkább az iszonyatos mennyiségű passz idegesít(ett), és már a Porto elleni meccs alatt is éreztem, mintha ezen a téren változás lenne. De más az érzés és más a bizonyosság, így aztán irány az uefa.com. Nos, a Bayern a BL-ben ezen a meccsen passzolta a legkevesebbet (502), itt volt a legkevesebb a pontos passza (430) és a százalékos mutatója is itt volt a legrosszabb (85,6-es pontosság). Sorrendben 110-zel, 112-vel és 2,3 százalékkal maradt el a második legrosszabb produkciójától. Ebben óhatatlanul közrejátszott, hogy a bajoroknak kockáztatniuk kellett, kétgólos hátrányt talált gólokkal nem lehet ledolgozni, meg az is, hogy a Porto tele gatyával futballozott, de talán az is, hogy lehet szakítani a múlttal és az előítéletekkel.
Guardiola most a Bayern élén is ízelítőt adott egy másik dimenziójából. Nem hagyta, hogy a Porto megismételje az első mérkőzésen előadott játékát (gyilkos letámadás, remek kontrák), és még csak esélyt sem hagyott annak a taktikának a megvalósítására, amivel ebben a szezonban a Dortmund (Szuperkupa), a Wolfsburg, a Mönchengladbach (mindkettő Bundesliga) és a Porto (BL) is megverte a csapatát. Így pedig – még ha ez értelemszerűen nem is számít – kapott még egy esélyt tőlem is. A Barca-párharc végéig nem bírálom, ha mégis, arról @szcsaba úgyis beszámol, én meg futok 2016 tavaszán egy félmaratonit.
A továbbjutás most nem elvárás (egy jelenleg „kinéző” Dante, Boateng belsővédő-kettőssel gyilkos 180 perc lesz), csak annyi, hogy merje önmagát adni a Bayern, ne pedig egy Barca-klón legyen. Az igazi Bayern két éve megmutatta, hogyan lehet legyőzni a Barcelonát. A keddi már hasonlított arra.