KD, te vagy az igazi MVP!

Szaniszló Csaba avatar Szaniszló Csaba 2017. 06. 14. 13:16    
Olvasási idő: 3 perc

Fotó: Europress/AFP

Azt még nem meséltem, hogy amikor készült a Kornél On Tour, az NBA-vel történő állandó levelezgetésben a mozi munkacíme „The Real KD” volt. Az NBA-sek zabálták, nehéz volt őket meggyőznöm arról, hogy bár Magyarországon is esett Kevin Durant népszerűsége a nyári átigazolás után, de elég önironikus lesz a film enélkül is.

LeBron James Miamiba szerződése óta nem utáltak meg olyan gyorsan NBA-sztárt, mint Durantet. Amikor a Thunder többszörös pontkirálya és MVP-je bejelentette, a tavalyelőtti bajnok, tavalyi döntős Warriorshoz igazol, melyet két hónappal azelőtt egyetlen meccs híján kivert a rájátszásból, mindenki ellene fordult. A liga talán legmegbecsültebb sztárja, aki Russell Westbrookkal egy évtizede folytatott hősies, elkeseredett és sikertelen harcot egyetlen árva bajnoki címért, hirtelen a legtöbb szurkoló szemében gyáva, nyápic anyámasszonykatonája lett, aki odakönyörgi magát Curry, Thompson és Green mögé negyediknek a liga legjobb csapatába, és ezzel: a) leértékeli az elmúlt 10 év harcait; b) közellenséggé teszi saját magát és a Warriorst; c) tönkreteszi a ligát.

Egyetlen esélye volt, hogy megváltoztassa ezt az előre holtbiztos igazsággá ismételgetett véleményt: ha átveszi a Warriorst, megkérdőjelezhetetlenül a csapat legjobb és legfontosabb játékosává válik, és ő lesz az, aki megnyeri a döntőt csapatának.

Pontosan ez történt.

Kevin Durant 50% fölötti dobáshatékonysággal 35,2 pontot átlagolt az NBA-döntőben, ezzel olyat nyújtott, amire még soha, senki nem volt képes. A finálé egyetlen szoros, így vitán felül legfontosabb meccsét is ő fordította meg hátrányból a végjátékban, így amikor az ötödik meccs végén megkérdezték az újságírókat, ki volt a döntő legjobbja, gondolkodás nélkül mindannyian az ő nevét írták a papírra. Durant egyetlen év leforgása alatt nem csak bajnok, de nagydöntő-MVP is lett, utóbbira nagyon kevesen mertek volna fogadni.

Különösen emelkedett hangulatban az ember nagyon nehezen talál rá a megfelelő szavakra, melyekkel körülírhatná az érzéseit. A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy amikor a gimivel teljesen esélytelenként indulva megszereztük a bronzérmet a kunszentmiklósi református kosárlabdatornán, akkor az „Emma néni, megcsináltuk, bassza meg!” felkiáltással kellett a minket elkísérő iskolai védőnő nyakába borulnom, de abban a pillanatban ez egyikünket se zavart. Szerintem Durant se sértődött meg, amikor Joe Lacob, a Warriors tulajdonosa annyit mondott neki a bajnoki trófea átadásakor átélt csodás pillanatokban, hogy „Kevin, kösz, hogy jöttél!”, mintha csak az egyik milliárdos haverjának köszönte volna meg, hogy elfogadta a VIP-meghívót.

Durant nemcsak jött, küszöb alatt besétált az öltözőbe és megkérdezte, hogy „Sziasztok, itt lehet könnyen bajnoki címet nyerni?”, hanem berúgta az ajtót, bedobta a hátizsákját a sarokba, és azt merte mondani, hogy „Utánam!”.

A kérdés, hogy Durant nélkül ez a Warriors bajnok tudott volna lenni idén, vagy sem, éppen az ő káprázatos döntőjétől vált több mint reálissá. Nem vitatja senki, hogy a Golden State nélküle is a liga legjobb csapata lenne papíron, de a megvívott három nagydöntő összképe alapján kijelenthető, hogy nem hemzsegnek benne a győztes típusok. 2015-ben egy Irving és Love nélküli Cavs ellen jött össze a siker, és ha megkérdeznénk száz embert, mi volt a tavalyi kudarc oka, legalább hatvanan azt válaszolnák, hogy a saját árnyékukban estek hasra. Idén mi történt? Abban a pillanatban, amikor a Warriors nehéz helyzetbe került, az ember szeme nem Curryt vagy Thompsont, főleg nem a sokszor ismét az önmegsemmisítő gombra tenyerelő Greent kezdte keresni, hanem Durantet. Ez a döntő azt bizonyította, hogy a Warriorsnak sokkal nagyobb szüksége volt rá, mint azt gondoltuk, mert az önfeledt, és időnként káprázatos csapatjáték 73 győzelemig elrepíthet, de sorozatos bajnoki címekig nem feltétlenül.

A Golden State és Kevin Durant találkozása egy őszinte és tökéletes egymásra találás. Egy csapaté, amely beismerte egyetlen hiányosságát, melynek sztárjai hajlandóak voltak jócskán engedni saját egójukból azért, hogy még jobbak lehessenek, és egy játékosé, aki eddig a nem megfelelő háttér, egy elképzeléseiből nehezen engedő, domináns csapattárs miatt nem jutott el a bajnoki címig, és volt időnként túlságosan görcsös a pályán.

Durant a Warriors könnyedségét, a Warriors Durant kíméletlenségét vette át, amiből egy tökéletes csapat született. Nem kell erre több bizonyíték, mint a tény, hogy öt meccsen intézték el azt a Cavst, melyben LeBron James elképzelhetetlenül jó teljesítményt nyújtott. Ilyen erősek ők együtt.

A Warriors és Durant problémája megoldódott.

Adam Silveré csak most kezd súlyosbodni.