A legértékesebb MVP

Szaniszló Csaba avatar Szaniszló Csaba 2017. 03. 11. 15:51    
Olvasási idő: 8 perc

Fotó: EUROPRESS/AFP

Egy évvel ezelőtt formalitás volt az NBA Legértékesebb Játékosának megválasztása, Stephen Curry az összes újságírónál nyert a káprázatos, 73 győzelmet elérő Warriors legjobbjaként. Az új idényből már csak egyetlen hónap van hátra, az MVP-jelöltek száma viszont nemhogy csökkenne, de folyamatosan nő. Ahogy egyre égetőbbé vált a „Harden vagy Westbrook jobb?” kérdés, úgy került elő két új jelölt: James és Leonard. Így lesz az ideiből az elmúlt évek legértékesebb MVP-címe.

Tízből nyolc. Alig egy hónappal az NBA-alapszakasz vége előtt ezt az osztályzatot simán megajánlom a szezonnak. Könnyen lehet, hogy évek múlva úgy fogunk emlékezni erre az idényre: 2016/17-ben kezdett elénk tárulni a Kosárlabdázás Új Világa. A megszokottak szerint voltak persze szánalmas csapatok: alighogy elkezdett reménykedni Philadelphia, mindent lerombolt egy szebb jövőért Sacramento, Lakerlanden mostanában a House of Cards forgatókönyvéből dolgoznak, és nem nagy öröm látni azt sem, ami Phoenixben történik. Ugyanakkor élmény lett nézni a Jazzt, káprázatosat fordított a sorsán Washington, és a java még hátra van: Nyugaton és Keleten is akkora tülekedés lesz az utolsó playoff-helyekért, mintha mostantól minden nap Black Friday lenne.

Ami a játékot illeti, évek óta beszélünk arról, hogy a jövő kosárlabdázásában szélesebb pályán játszanak majd, esetleg bevezetik a négypontos dobást, és lassan összemosódnak a pozíciók. A most zajló idényben ezek a lassú, de biztos folyamatok minden korábbinál egyértelműbben jelentkeznek konkrét adatokban.

Van egy csapat (Houston Rockets), amely vastag NBA-rekordot jelentő több mint 40 triplakísérletet engedett el meccsenként, és sokkal sikeresebb általa, mint arra bárki számított. Biztosak lehetünk benne, hogy most éppen tankoló vagy újjáépülő csapatok sora lesi, hogy végül mire mennek ezzel a stratégiával. Ennél csak egyvalami biztosabb: minden lehetséges nyugati playoff-ellenfél reszket tőlük.

Az alapszakasz 75%-ának lejátszása után megdőlt a tripla-dupla rekord. Eddig 82 született az idényben (az eddigi NBA-rekord egy szezon alatt 78 volt), amelyet 22 játékos szállított. A tripla-dupla az elmúlt évtizedekben az átlagosnál magasabb, lepattanózni is képes irányítók privilégiuma volt, hiszen a legnehezebb ügy mégiscsak kiosztani 10 gólpasszt meccsenként, de mostanában egyre több érkezik erőcsatároktól és centerektől. Idén 17 ilyen tripla-duplát láthattunk úgy, hogy LeBron Jamest játékstílusa miatt nem vettem számításba ebben a kategóriában. Időarányosan ez is rekord, és nagyszerűen mutatja, hogy már nem csak jól passzolnak a magasak az NBA-ben, de néhányan közülük odaértek a LEGJOBBAN passzolók közé, és ez hatalmas szó.

Ebből a 82 tripla-duplából 30-at egyedül vállalt az Oklahoma City Thunder irányítója, Russell Westbrook, aki az MVP-cím egyik fő esélyese. Kevin Durant sérülése után három riválisa van: James Harden, LeBron James és Kawhi Leonard. Igazságot tenni köztük szinte lehetetlen, nem is ez az írás célja. A cél az, hogy amikor az NBA történetében először véletlenszerűen kiszivárgó hírek helyett egy színpompás gálán átadják a díjakat júniusban (Isten áldja, Mr. Silver), és négyük közül csak egyvalaki nyer majd, akkor emlékezzünk rá, hogy a másik három ugyanannyira megérdemelte volna. Négy történet, négy egyenként csodálatos szezon az övék.

Az MVP: Russell Westbrook

Naná, hogy Russ az MVP! Ki más lenne, ha nem az, aki a modern kosárlabdázás történetében először átlagol tripla-duplát az NBA-ben? 10 lepattanó és 10 gólpassz meccsenként brutális meló, főleg ha jut még mellé 30 pont is.

Mit vártunk tőle az idény előtt, miután Durant elhagyta őt? Egyesek tripla-duplás átlagot, amire mások hangosan röhögtek, hogy 2017-ben olyasmi nem történik, amire utoljára 1962-ben volt példa. De én nagyon nem értek egyet azzal, hogy annak kellene meghatározni az ő MVP-címét, eléri-e a 3 x 10-et. 65 lejátszott mérkőzés után 655 gólpassza van, vagyis ha a következő meccsen csak 4 asszisztja lesz, máris oda a tripla-duplás átlag. És akkor mi változik? Semmi. Érdekesség: Oscar Robertson, aki ’62-ben az NBA eddigi egyetlen tripla-duplás szezonját hozta, abban az évben harmadik lett az MVP-szavazáson. Második helyen Wilt Chamberlain zárt, agybeteg 50,4 ponttal és 25,7 lepattanóval mérkőzésenként, az első pedig az a Bill Russell lett, akinek egyéni statisztikái elbújhattak a fő riválisok mögött, de megnyerte csapatával az alapszakaszt.

Westbrook MVP-címének az árthat legtöbbet, hogy az OKC a 6-7. helynél előrébb nem nagyon kerülhet Nyugaton, de érdekes módon az teszi esélyessé is, hogy nincs az a forgatókönyv, amely a Thunder bármilyen hangosabb sikerét vetíti előre a playoffban. Történelmi szempontból Westbrook szinte esélytelen: az NBA eddigi 66 MVP-szavazásából összesen 5 esetben nyert olyan játékos, akinek csapata 60% alatti mérleggel zárt (az OKC jelenleg 55,4%-on áll), az utolsó ilyen példa Moses Malone 1982-es sikere Houston-játékosként.

Bármi lesz, attól még Russell Westbrook a legelsöprőbb jelenség ma az NBA-ben, és nem csupán brutális fizikai felépítése miatt. Az ő karaktere a szupererővel bíró, bárkit elpusztítani képes, konvenciókra nagy ívben szaró, magányos hős. Egy ilyen karakter Amerikában egyenlő a kasszasikerrel, hát még ha tudod, hogy a végén elbukik majd, ahogy ő is a rájátszás korai szakaszában.

Az MVP: LeBron James

Hogy képzelte bárki, hogy nem LeBron nyer? Három év szünet után ideje újra elismerni a liga vitathatatlanul legjobb játékosát, aki 32 évesen karriercsúcsot átlagol gólpasszból, úgy dobja a triplát, ahogy korábban soha, néha kiesik a kezéből néhány tripla-dupla, és nélküle a bajnok Cleveland össze-vissza rohangál a pályán, mint egy levágott fejű csirke.

Időről időre érdemes kiszámolni: most éppen ott tartunk, hogy James következő playoff-meccse lesz a 200. pályafutása során, amivel az örökranglista 9. helyén áll. Az őt megelőző nyolc kosaras közül már csak Tony Parker aktív, a hét előtte álló, már visszavonult játékos átlagéletkora pedig 38,5 év volt, amikor befejezték a játékot.

James nélkül utoljára akkor dobták fel a labdát döntőben, amikor Allen Iverson még játszott az NBA-ben. James nélkül utoljára akkor dobták fel a labdát döntőben, amikor Allen Iverson még játszott az NBA-ben. (Direkt írtam le kétszer, nekem is kellett két olvasás, mire elhittem.) A 2011-es döntő óta James minden alkalommal ott van a végén, és valahogy motivációt talál magának a következő 82 meccses alapszakaszra, ami neki körülbelül annyira lehet izgalmas, mint nekem munkába menet átszállni a kékről a zöld metróra.

Az MVP: James Harden

Persze, hogy Harden, aki két éve még Robin Hood-jelmezben lett második Curry mögött az MVP-szavazáson, most pedig karmesternek öltözött, és milyen jól áll neki! 29,1 pont, 11,2 gólpassz, és bár az assiszt-számok nála is csökkentek az elmúlt hetekben, azért az brutális, hogy korábban ebben a kategóriában nyolcas átlaga sem volt, és erre az idényre a lepattanóit is majdnem 2 egésszel emelte meg.

Houston reménysége NBA-debütálása óta több mint 1000 ponttal szórt többet a három leghatékonyabb dobásfajtából (tripla, ziccer, büntető), mint a mögötte második Stephen Curry, vagyis bizonyította, hogy érdemes rábízni fontos döntéseket.

Ugyanúgy egyszemélyes hadsereg, mint Russell Westbrook, csak míg az egyiket főleg a szíve és az ereje, addig a másikat nagyrészt az esze hajtja. Egyszer még ki fog derülni Harden szakálláról, hogy igazából egy számológépet takar, aminek segítségével minden betörésénél valószínűségszámítást végez, és az eredmény alapján dönt: dob vagy passzol.

Kettejük között nehéz nem összehasonlítást tenni, nekem se sikerült. Ha Billy Donovan és Mike D’Antoni is csak annyit mondott volna a szezon előtt legjobbjának: „Ez mostantól a te csapatod, tégy vele úgy, ahogy a legjobbnak látod!”, valószínűleg akkor is körülbelül azt látnánk, amit most.

Érv még Harden mellett (és az ezt követő jelölt mellett is), hogy amíg Westbrooknak be nem áll a szája, és csípős nyilatkozatok tekintetében James is nagyot megy idén, addig ő hallgat és játszik, de egy szavazásnál ez könnyen hátránnyá is válhat.

Az MVP: Kawhi Leonard

Még én is megdöbbenek, de tényleg Kawhi a legértékesebb. Az idény első három-négy hónapjában elismerősen csóváltuk a fejünket, hogy hiába Duncan visszavonulása, Popovich, a zsenik zsenije már megint összerakta ezt a Spurst. Pedig eközben mi történt a Spurs kulcsembereivel? Parker megöregedett és újoncidénye óta a legkevesebb pontját szerzi, Aldridge elmaradt a várakozástól, Gasol úgyszintén, Ginóbili pedig időnként továbbra is fantasztikus, de az ő játékperceit már óvatosabban mérik, mint a bizományiban az aranyat.

Arra, hogy a Spurs a Duncan visszavonulását követő évben annyira jó, hogy akár meg is nyerheti az alapszakaszt, egyetlen magyarázat van, úgy hívják: Kawhi Leonard. Az előző 12 meccsből 8-szor érte el a 30 pontot, a Houston elleni meccsen győztes triplát, blokkot és büntetőket ért el a végjátékban, és az évek során annyit fejlődött, hogy mára kimondhatjuk azt, ami korábban elképzelhetetlen volt: játékának tulajdonképpen nincs gyenge pontja.

Talán nem sokan emlékeznek rá, hogy Leonard teljesítményét már tavaly is elismerte az NBA, hiszen második volt az MVP-szavazáson. Úgy jutott el eddig, hogy hat éve még azt is megkérdőjelezték, képes lesz-e megragadni a ligában.

„Egyetlen képességére sem tudunk rámutatni támadásban, amely arra utalna, hogy képes lesz az NBA-ben rendszeres pontszerzővé válni… Dobása magasan a feje fölül érkezik, leginkább hajításra hasonlít, ami után bárhová eshet a labda… Bal kezével ügyetlen… Védekezésben nem elég összeszedett, túl sokat kockáztat, ami miatt sok könnyű pontot kap a csapata…” – ha elolvassuk ezt a 2011-ben, NBA-be érkezése előtt fél évvel róla született játékos-megfigyelői jelentést, majd megnézzük, hogy játszik most, kimondhatjuk, hogy Leonardnál többet nagyon kevés játékos fejlődött az NBA történetében.

Támadásban betör és ziccerezik, tempót és triplát dob, és úgy pozíciózik, hogy annál szebbet az egész ligában nehéz találni. Védekezéséről legyen elég annyi, hogy az előző két évben ő lett az Év Védője, miközben támadásban egyre több teher került a vállára. A védekezés a játék 50%-a, és a szavazáskor az lehet a legnagyobb érv mellette, hogy ebben három vetélytársa a lába nyomába nem érhet.

Ki lesz az?

Mindegy, mi a sorrend most, hiszen dönteni a kiválasztott újságíróknak az alapszakasz végén kell. Hatalmas jelentősége lesz annak, hogy a négy játékosról addig milyen sztorik születhetnek még.

Westbrook MVP-címéhez tripla-duplás átlag kellhet, és ha az OKC 6. is lesz Nyugaton, még az is kevésnek bizonyulhat. Leonard esélye ugrásszerűen megnő, ha a Spurs megnyeri az alapszakaszt, és ő úgy játszik, mint a szezon második felében tette. Harden és James a nyugati harmadik és a keleti első hely esetleges elvesztésével inkább áldozata lehet a hátralévő egy hónapnak, ami nem lesz segítségükre az MVP-szavazásnál.
Egy éve Stephen Curry úgy lett a legértékesebb, hogy az NBA történetében először az összes első helyes szavazatot begyűjtötte. Minden idők legsimább MVP-választása most minden idők legszorosabbja jön. Hajrá, mindenki, győzzön a bárki!

Az adatok az NBA március 9-i játéknapjának végével kerültek feldolgozásra.