Labbadia és Hecking: a rutinos mesterek az első forduló nyertesei a Bundesligában

Mészáros Ábel avatar Mészáros Ábel 2018. 08. 30. 13:21    
Olvasási idő: 3 perc

A szintén nem éppen nagy taktikus hírében álló Bruno Labbadia azonban két újdonsággal is előállt, amire az év edzőjének választott Domenico Tedesconak (nagy meglepetésemre) nem volt válasza.

Bruno Labbadia

Öreg edző nem vén edző, avagy Hecking és Labbadia meglepetésgyőzelmei

A Bundesligában okkal kapnak lehetőséget az olyan akár 30 éves mesterek, akik – fiatal koruk ellenére – már 6-8  év edzői rutinnal rendelkeznek. Domenico Tedesco és Julian Nagelsmann a 2016-os edzőképzés (Fussball-Lehrer) első-második helye után a múlt idényben a Bundesligát is letarolta. Mielőtt azonban nekiállnánk szidni az ún. ifjú “laptoptrénekeret”, ahogy Mehmet Scholl csúfolja őket, érdemes megfontolni a következőt. A Bundesliga-történelem tele van fiatal harmincas mesterekkel, elég csak Erich Ribbeck, Hermann Gerland, Matthias Sammer vagy akár Christoph Daum nevét megemlíteni, ők mindannyian 33 éves koruk előtt ültek le a kispadra! Sammer kiváló televíziós elemzései pedig biztosítanak minket arról, hogy laptopügyileg is menne a dolog, mit sem szólva a Scholl által hiányolt futballistamúltról.

Az idei szezon első fordulójában azonban két öreg róka, Dieter Hecking és Bruno Labbadia megmutatta, nem csupán a harmincéveseké a világ.

Dieter Hecking: „Leipzig hat mich stark geprägt“

(Dieter Hecking még a VfB Leipzigban is futballozott!)

Dieter Hecking és a Gladbach lefocizza a második félidőben a Leverkusent

Dieter “4-4-2” Heckinget nem igazán a taktika nagymestereként tartják számon Németországban. Az egykori rendőr éppen a Gladbachnál kezdte játékoskarrierjét, míg edzőként a Hannover, a Nürnberg és a Wolfsburg csapatainál tevékenykedett. Bár 385 meccsen csak 1,42-es átlagot és 548 pontot hozott, a wolfsburgi időszak a 2014-15-ös idény a Bundesliga-ezüstérem, majd a kupa-, továbbá a következő idénybeli szuperkupagyőzelem miatt feledhetetlenre sikerült. A 21 gólpasszt adó Kevin De Bruyne hiányát azonban nem tudta kiheverni a VfL, így Hecking hiába kezdte a 2016-17-es szezont egy Augsburg elleni sikerrel, már a 7. fordulóban repült, 3 gól nélküli döntetlen és 3 vereség után. Az akkor 16 meccsből 16 pontos Borussia alig 2 hónap múlva szerződtette az addigra már elfáradt Lucien Favre-utód, André Schubert helyére, és stabilitást remélt tőle. Hecking a tavaszra ezt hozta is, de a nyári nagy bevásárlás (Ginter, Zakaria, Grifo, Cuisance, Neuhaus) nem hozott eredményt. A “Csikók” ismét csak a kilencedik helyen végeztek, és lemaradtak a kupaporondról, sőt, Heckinget többször is megérintette a kirúgás szele. A zuhanyhíradó Markus Weinzierlt emlegette, és sokatmondó Max Eberl sportigazgató hallgatása is a hosszabbítás ügyében: a jó Dieternek ugyanis jövő nyárig él a szerződése.

A Rajna-menti rivális Leverkusen elleni derbire sem a legjobb előjelekkel készültek, hiszen hiába nyertek 11-1-re a kupában, Hecking 4-3-3-mas hadrenddel próbálkozott, méghozzá a sokak által favorizált, világbajnok Christoph Kramer, valamint a múlt szezon két nagy felfedezettje, Denis Zakaria és Michael Cuisance nélkül! Arról nem is szólva, hogy a Vestergaard távozásával, illetve az Elvedi, Lang páros sérülésével igencsak tartalékos védelemmel indult neki a derbinek. Bár a Leverkusen az első 35 percben többször is veszélyeztetette Yann Sommer kapuját, a végén Heckingnek lett igaza. A lesajnált Strobl, Neuhaus, Hofmann trió felőrölte a Kohr, Havertz duót, és a második játékrészben 14 Gladbach-lövésből 5 talált kaput. A veterán Raffael, Johnson duó második találata pedig még nálunk is a forduló második legszebb gólja lett! Persze, foghatjuk ezt a meccset a Leverkusen naivitására, mint tette azt Julian Brandt és Heiko Herrlich, de Hecking taktikája és döntései – a mindig sérült Fabian Johnson, a 18 éves Jordan Beyer vagy a sokak által szidott Jonas Hofmann kezdőbe állítása, vagy éppen Tony Jantschke középre húzása – mind ültek! Kíváncsian várom, hogy az idegenben csak 16 pontot szedő Hecking-csapat mit mutat majd az Augsburg ellen. Heckingnek egyébként 16 meccsből csak 2 veresége van az FCA ellen, így bizakodva várhatja a szombati meccset.

Bruno Labbadia robusztus 4-3-3-mal oktatja az év edzőjét, Domenico Tedescót

A másik főszereplőnk a Heckingnél jelentősebb játékosmúlttal induló Wolfsburg-mester, Bruno Labbadia, aki a Bayernben még a fent említett Erich Ribbeck és Hermann Gerland keze alatt is megfordult, sőt, Berti Vogts kétszer még a Nationalelfbe is behívta. A 212 meccsen 1,35-ös átlagot produkáló, így negatív mérleggel rendelkező Labbadia február végén vette át a szebb napokat megélt wolfsburgi csapatot. A 11 meccsen szerzett 9 pontot sikernek talán nem neveznénk, a Kiel elleni osztályozót már inkább, de a lényeg, hogy Bruno továbbra is Unabsteigbar, azaz képtelen kiesni a Bundesligából. Bár voltak olyan hangok, melyek szerint Jörg Schmadtke sportigazgató érkezésével, valamint a 36 milliós erősítésekkel (Ginczek, Weghorst, Klaus, Roussillon, Tisserand végleg) a Wolfsburg stabilizálódik, arra kevesen mertek volna fogadni, hogy rögtön a forduló meglepetését okozza az ezüstérmes Schalke ellen.

A szintén nem éppen nagy taktikus hírében álló Labbadia azonban két újdonsággal is előállt, amire az év edzőjének választott Domenico Tedescónak (nagy meglepetésemre) nem volt válasza.

  1. A fizikum: Camacho, Weghorst, Brooks, Guilavogui és Knoche kezdőbe állításával Labbadia a rögzített szituációknál próbálta meg felvenni a versenyt a bombaerős Schalkével, amely az előző szezonban 16 ilyen gólt rúgott – plusz tízet büntetőből.  Ez olyannyira bejött, hogy csodálatos szögletgólt szereztek azon Schalke-védelem ellen, amely csak három ilyen találatot engedélyezett az előző évadban, ráadásul a friss igazolás Salif Sané és Naldo személyében a Bundesliga két legjobban fejelő játékosával állt fel.
  2. A 4-3-3 emberorientált magas presszing nagyon nem ízlett a Schalkének. A meccsen a Wolfsburg 5,75-ös PPDA-val (ez a Passes Per Defensive Action, azaz az engedélyezett passzok védőakciók ellen, a letámadás erejét méri) már-már Roger Schmidt Leverkusenjével vetekedett (ők tudtak legutóbb 6 alatt maradni).  A bal oldalon Brekalo és Roussillon atletikussága, továbbá a középpálya ereje szembetűnő volt, és a büntetőn kívül talán csak Embolo nagy helyzeténél jutott el a Schalke Casteels kapus kapujáig.

Izgatottan várom, hogy képes lesz-e Labbadia Wolfsburgja megismételni ezt a teljesítményt a Heckingék ellen botló Leverkusen meccsen