Kristálygömb-analízis • SportTV

Kristálygömb-analízis

Herczeg Ádám avatar Herczeg Ádám 2018. 11. 07. 13:56    
Olvasási idő: 3 perc

Amikor láttam múlt vasárnap a bevágást Josh Doctson touchdownjáról a Redskins Falcons elleni, végül sima vereséggel záruló mérkőzése alatt, az jutott eszembe, hogy neki minden bizonnyal ez volt az első. Az idén legalábbis. Némi flashback érzetem volt a szeptemberi Packers – Vikings döntetlen meccsre, amelyen egy másik sokat szidott harmadéves elkapó, Laquon Treadwell jutott be első alkalommal NFL-célterületre, igaz, ő az egész karrierjében először. Aztán a második meccsidősávban pályára lépett Michael Thomas, és felrobbant egy 211 yardos meccsel.

Ez a három szélső elkapó mind 2016-ban állt profinak. A 2016-os elkapó felhozatal úgy nézett ki, hogy a két speedster játékost, Corey Colemant (no comment) és Will Fullert az első kör top20 játékosa közé vizionáltuk, mögöttük pedig három nagyobb testű, igazi #1 receivernek kinéző, possession WR harcolt a 3-4-5. helyért, de mivel az akkor playoffcsapatnak számító gárdák közül a legtöbb elkapó-állománya elég jó volt, így várható volt, hogy valaki kicsúszik majd a draft első napjáról.

Érdemes egymás mellé tenni a három játékos mérhető attribútumait, hiszen ahány ember, annyiféle sorrendet állított fel köztük.

Laquon Treadwell

Josh Doctson

Michael Thomas

Túl nagy különbségeket nem fedezhetünk fel, nagyon közel van egymáshoz a három játékos, de legalábbis minden kategóriában legalább kettő ugyanazt tudja, ha az atletikus képességeket nézzük.

A következő két változó, ami alapján sorrendet lehet(ett) állítani, az a futball-eredményesség, illetve a még bennragadó potenciál.

Laquon Treadwell a 2015-ös Ole Miss Rebels színeiben 82 labdát kapott el 1153 yardért, és 11 touchdownt szerzett. Ami érdekes: 3 passzkísérlete is volt – és mind sikerült! 134 yard, 1 TD. Az NFL-ben ezt még nem próbálták ki nála.

Josh Doctson két kiemelkedő idényt futott a TCU Horned Frogs tagjaként. 144 elkapásból 2345 yard és 25 touchdown jött neki össze 2014-15-ben, tehát mindkét idénye eléggé rendben volt.

Michael Thomas ezzel szemben 2014-15-ben összesen 1580 yardig jutott, de elkapott 9-9 TD-t, szóval sokat volt képernyőn, főleg mert a Zeke Elliott futójátékára építő Ohio State bajnok is lett 2014-ben.

A foci szempontjából fontosabb annál, hogy mi volt, hogy mi lesz. Mindhárom játékos eltérő korban lett profi.

Treadwell a legfiatalabb, 1995 júniusában született, tinédzser szupersztár volt, aki ahogy beesett a Mississippi campusára, már lökték be a pályára, és két közepes év után robbantott, majd dobbantott. Amikor kiválasztotta a Vikes, még nem volt 21 éves sem.

Doctson 1992. decemberi legény, és ő már 2011-ben egyetemen játszott, eleinte Wyomingban, majd transzferelt haza, Texasba, amivel elhúzódott az NCAA-karrierje, és csak 23 évesen választotta ki a Redskins.

Thomas 1993. márciusi, aki hiába volt Kalifornia állam legeredményesebb középiskolás elkapója, annyira rossz tanuló volt, hogy gimi után katonai akadémiára kellett mennie, mielőtt felvették volna az Ohio State-re. Szóval, papíron csak három évet volt az egyetemen, de kora alapján ő is „senior” évjáratúként lett profi.

Végezetül, amiről meg kell emlékezni egy játékos értékelésénél, az a személyiség – amit csapatja válogatja, hogy mennyire vesznek górcső alá és milyen jegyeket keresnek. Ebbe a külső szemlélő nem tud belefolyni, épp ezért az igazán érthetetlen döntések mögött általában a személyes interjú áll, ahol „A” remekelt, „B” pedig nem, holott utóbbi tűnik jobb fogásnak minden szempontból.

A 2016-os NFL-drafton a Washington Redskinsé volt a 21. cédula, de a Houston Texans bejelentkezett nála, hogy cseréljenek helyett a 22-es pozícióra, és akkor adnak egy jövő évi 6. kört. Jay Grudenék rábólintottak, a Texans boldog lett Will Fullerrel, a Redskins pedig Josh Doctson mellett döntött, (az ajándékba kapott 2017-es hatodik körrel pedig mi mást, elkapót draftolt, Robert Davist. Ha nem ismerős a név, az nem véletlen).

Rögtön utánuk a Vikings jött, és lecsapott gy Treadwellre, mert neki kóros elkapóhiánya volt, később még a német ligából draftolt Böhringerre is ellőttek egy patront kétségbeesésükben. A fiaskó nem lett látványos, hiszen az ekkor már két éve náluk special teamerkedő Adam Thielen, és a ’14-es 5. körös Stefon Diggs mára az NFL legrettegettebb elkapó-párosává nőtte ki magát.

Michael Thomas várt, várt, várt, de nem fért be az első körbe. Sőt, majdnem a top50-ből is kicsúszott, a 2. kör elején csak a Giants akart wide receivert (Sterling Shepard, még egy pehelysúlyú), amikor aztán a 47. helyen a New Orleans Saints – immár egy Sheldon Rankinsszel a zsákban – kimondta Thomas nevét.

Nyilván nem lehet összehasonlítani, hogy milyen Drew Breesszel együtt játszani Bradfordhoz, Keenumhoz, Cousinshoz vagy Alex Smith-hez képest. Hogy a képlet bonyolódjon, Josh Doctson Achillese felmondta a szolgálatot, és így a rookie idénye lényegében teljes egészében ment a kukába. Nincsenek egyenlő feltételek.

Ahogy a cím is utal rá, ebben az iparágban hiába van végtelen mennyiségű embere minden csapatnak rá, hogy ne fordulhasson elő az, hogy három látszólag hasonló alapanyagnak tűnő emberből a legjobb maradjon benn harmadiknak, ilyenek mindig előfordulhatnak. Túl sok a változó, és hiába fogják áprilisban minden war roomban azt kommunikálni, hogy tökéletesen felkészültek minden eshetőségre, illetve elvégezték a házi feladatukat a játékosokkal kapcsolatban, mind tudjuk, hogy ez nem biztosíték semmire.