Új seprűk

Herczeg Ádám avatar Herczeg Ádám 2018. 12. 02. 13:27    
Olvasási idő: 7 perc

A mögöttünk hagyott holtszezonban hét helyen döntöttek az edzőváltás mellett. Az már most látszik, hogy közülük ketten telitalálatnak bizonyultak és az év edzője díjra is kaphatnak jelölést. Hárman katasztrofális szezont produkáltak, míg a másik két szakember csapata nem mozdult el se előre, se hátra. A szezon vége még aránylag messze van, de elég idő telt el ahhoz, hogy a 2018-as erősorrendjüket meg lehessen írni.

7. Steve Wilks, Arizona Cardinals (2-9).

A Cards-nak Bruce Arians visszavonulása miatt kellett új mester szerezni, ők voltak az egyetlenek, akik nem kirúgták az előző head coachot, hanem magától ment. Emiatt egy ritka helyzet állt elő, hiszen miközben új lapot kezdtek, nem egy levitézlett csapatot örökölt meg Wilks, hanem egy 8-8-as mérlegűt. Ettől függetlenül a két keret köszönőviszonyban sincs már egymással és a teljes újraindítás azzal kezdődik, hogy a csapat beleáll a földbe és 2019-ben tényleg a liga aljáról kell majd elkezdeni épülgetni. Az Arizona esélyes rá, hogy a draft 1. cetlijét is megkapja.

Wilks év közben máris hozott vezéráldozatot, és az általa elhívott Mike McCoy támadókoordinátor helyett az Arians-stábból maradt Byron Leftwich lépett elő QB-coach pozícióból, visszafogott javulást hozva. Eközben Arians megszellőztette, hogy esetleg a Browns-hoz visszatérne még pár szezonra, ha máshová nem is.

Wilks a Carolina védelméért volt korábban felelős, így kiemelten fontos, hogy 2019-re találjon maga mellé egy olyan offenzív szemléletű szakembert, akivel Josh Rosen fejlődése meg tud indulni számottevően. Az év közbeni játékosmozgások és kísérletezgetés alapján nehéz elképzelni, hogy 2019-ben jelentős előrelépésre számíthatunk tőlünk, ami az új mester pozícióját is megingathatná.

6. Pat Shurmur, New York Giants (3-8)

Miközben Arizonában tudták, hogy ez az év nem az övék lesz, a Giants-nél egyértelműen a rájátszás volt a cél, ezért hozták az új edzőt el a Vikings támadókoordinátori posztjától. A Cleveland vezetőedzőjeként korábban 4 majd 5 győzelmes szezonokat teljesítő szakember rengeteg kritikát kap az offense nem megfelelő használata miatt. Eli Manning limitációi és ingadozó formája mellett Shurmurt is elő kell venni Saquon Barkley olykor érthetetlen alulhasználata miatt, ami némiképp Odell Beckhamre is igaz. A play design-ok javulnak valamelyest a szezon végéhez közeledve, de egy veszett szezon tét nélküli decemberi meccsein ez már nem sokat számít.

Nehéz lesz Shurmurnak megoldani, hogy Eli elvigye a balhét a sikertelenség miatt és kihúzni addig itt, míg a klublegenda visszavonul, hogy aztán saját emberével folytathassa a munkát. Nehéz feladatot vállalt be, amikor aláírt a Giants-hez, de muszáj volt, mert lehet, hogy többször nem keresték volna főedzői pozícióval. Így is könnyen elképzelhető, hogy nem lesz ez egy hosszútávú megbízatás. Pedig a fia most végez az egyetemen, mint a Vandy irányítója!

5. Jon Gruden, Oakland Raiders (2-9)

Lerágott csont az oaklandi leépülés, és ez sokakat meg is lepett, Grudent azonban biztosan nem. Nem tudjuk szóról-szóra, hogy mit kapott megbízatásnak, de ha pusztán annyit, hogy a 10 éves újkori karrierje nagy részében ütőképes csapat legyen (kiemelten Las Vegas-ban), akkor nem olyan siralmas a helyzet.

Idén tényleg rossz nézni, ami a pályán történik, de ez most nem lényeges. Hány Los Angeles Rams drukker emlegeti mostanában, hogy a st.louis-i jogelőd tíz évig alig nyert meccset? Már senkit se érdekel. Ha felépül a powerhouse Las Vegas Raiders, ez az idény is elfelejtődik majd.

Jó csapathoz jó draftpickek kellenek, azok pedig gyűlnek. (Meg pénz, és az is lesz.) Más kérdés, hogy az 1. körös Kolton Miller-választás után mennyire bíznak a szurkolók a draftjogok optimális felhasználásában.

Derek Carr is megy a levesbe minden bizonnyal előbb vagy utóbb. Egyes vélekedés szerint a liga kb. 27. legjobb irányítójához nem érdemes ragaszkodni, Gruden pedig bebizonyítja ebben az évben, hogy Carr tényleg nem jobb és nem tudja a társait jobbá tenni. Olyan quarterbacket kell találni, aki üzembiztosan ott lesz a liga első felében. Lesz ideje, hogy megtalálja.

4. Matt Patricia, Detroit Lions (4-7)

Néhány hete még arra gondoltam, hogy három új edző a playoffért küzd majd, három az 1/1-ért és ott lesz a Detroit középen, 50%-os mérleg körül. Ehhez képest már csak a középmezőny alján vannak az oroszlánok, ami komoly csalódást a szezon előtti elvárásokhoz képest.
Az ellendrukkerek már a kinevezéskor vizionálták Patriciát amint a 2021-es idényt újra a New England védőkoordinátoraként kezdi, és tény, hogy nem robbant be a ligába mint főedző. Az ő megítélését is árnyalja a hozott anyag. Jim Bob Cooter offenzív koordinátor már Jim Caldwell alatt is együtt dolgozott Staffordékkal és Patricia bizalmat szavazott neki. Valamit mindenképp változtatni kell a stábban a tavasszal és nyilván nem a másodéves főedzőt fogják leváltani – a special team koordinátorát már november elején elküldték, 3.5 év szolgálatot követően.

Az offense nem lépett előre, hiába találtak egy nagyon potens futót, Kerryon Johnson felépítése nem lenne szabad, hogy konzerválja a jelenlegi állapotot. A defense feljavítása egy hosszabb folyamat, amiben Patriciának már van tapasztalata, így ebben él felé a bizalom, de jövő évben nagy próba lesz, hogy megtalálják-e azokat az embereket, akikkel versenyképes lesz újra a támadósor. Egy olyan változón múlik a mester középtávú karrierje, amire korábban nem volt nagy rálátása.

3. Mike Vrabel, Tennessee Titans (5-6)

Rájátszás-résztvevő ritkán vált edzőt, Nashville-ben bizony úgy érezték, hogy a karrierje alatt 36-53-as mérleget letudó Mike Mularkey feláldozható, ha egy olyan kaliberű Head Coach-ot lehet aláíratni, mint Mike Vrabel. A korábbi houstoni DC karrierje ezen pontján elég túlértékeltnek számít ha az eredményeket nézzük, de mindezt elhomályosítja a vezetői kvalitása, ami ebben a szerepkörben taníthatatlan.
A 43 éves mester csapata még harcban van a rájátszás-részvételért, ugyanakkor kiszámíthatatlan teljesítményt nyújt egyik hétről a másikra. A személye mindazonáltal egy hosszabb távú bizonyosságot jelent, ami Mularkey esetében nem volt meg, nála mindig azt taglaltuk, hogy vajon a következő vereség után kirúgják-e. A Titans strukturálisan rendben van, itt már csak a megfelelő játékosokat kell összeszedni, ami nem egy éves munka. Vrabel stábjába Matt LaFleur érkezett az offense élére, aki a Rams-nél könnyen sütkérezhetett a dicsfényben, mint Sean McVay mögötti második ember, itt egyelőre nincs meg az a játék, amire minden körülmények között lehet számítani.
Vrabel első megbízatása edzőként 2011-ben volt, mint az Ohio State linebacker-felelőse, ehhez képest a 2018-as NFL kispad már villámkarrier, de egyelőre inkább csak mint “Coach prospect” beszélhetünk róla, tanulja a szakmát.

2. Frank Reich, Indianapolis Colts (6-5)

A hátralévő néhány meccs függvényében, extrém esetben az év végi díjátadón három jelentős elismerés is Indianapolis-ba kerülhet:
– Andrew Luck mint az év visszatérője
– Darius Leonard, mint az év újonc védője
– Frank Reich, mint az év edzője.

Utóbbira van a legkisebb esély, de egy nagy rohanással, és az éllovasok bukdácsolásával előfordulhat. 1-5-ös mérleg után jött fel a Colts 6-5-re, közel a wild-card helyhez, de ennél is fontosabb, hogy egy működő, több lábon álló támadógépezet épült fel az immár újra egészséges Andrew Luck köré. A korábbi 1/1-es 3 TD alatt már nem is tud meccset zárni, előtte Quenton Nelsonék minimális siettetést engednek csak, Marlon Mack biztosítja, hogy tíz év után újra lehet bízni 100+ yardos meccsekben a földön, és az egész liga legveszélyesebb tight end-játéka is áttelepült Reich mesterrel együtt Philadelphiából Indy-be. Így még azt is elbírja a csapat, hogy TY Hiltonon kívül nincs kezdő szintű elkapójuk.

Az NFL legjobb 3. downos támadósora a Colts-é, Lucknál csak Mahomes passzolt több touchdownt, így újra szép az élet és újra lehet hinni, hogy a sikerek visszatérnek a 2000-res években megszokott formában. Ekkora fordulatot elérni ilyen rövid idő alatt, kimondottan impresszív teljesítmény.

1. Matt Nagy, Chicago Bears (8-3)

Nem nagyon kell taglalni, hogy milyen hurrá-hangulatot ébreszt az, amikor egy csapat franchise-rekordok megdöntése felé halad. Mindezt az NFL egyik legnagyobb múltú klubjánál különösen szép eredmény. A Bears ugyan soha nem a pontgyáráról volt híres, de mindenképp szép eredmény, hogy Matt Nagy rendszere működőképes ahhoz, hogy Mitch Trubisky-ből egyik percről a másikra az örökranglista ostromlója legyen. Két meccses kényszerpihenője ugyan nem segíti az esélyeit, de a beugró Chase Daniellel még látványosabb a Nagy-féle munka megtérülése.

Sokat lendít rajtuk nyilvánvalóan, hogy a liga legjobb védelmeinek egyike gyúródott össze Vic Fangio keze által. Nagynak elsősorban az offense-be kellett életet lehelni, és ez sikerült is. Azzal, hogy a támadók nem 3 playenként vonulnak le a pályáról, és a defense pihentebben játszhat, mindenki előre tudott lépni.

Andy Reid alól kikerülve Doug Pederson Super Bowlt nyert, szóval Nagy irányába is hatalmas elvárások lehettek csak hasonló háttérrel, és eddig meghálálja a bizalmat.
A Bears egy élcsapatra jellemző attribútumokkal bír. Van franchise-QB, van egy bejáratott rendszer, amiben 1-1 elem olykor helyettesíthető, számos playmaker (a defense-ben is!), már csak az kell, hogy a rangadókon is rendre győztesen kerüljenek ki.

A 2018-as edzői évjárat nem rí ki a nagy átlagból. A kinevezettek nagyobbik fele aligha fogja kitölteni a szerződését, de aki igazán nagy durranást hozhat, az már most letette a névjegyét.