Leszámolás a sivatagban: Leonard – Hearns I

Abramov Gábor 2016. 09. 16. 01:32    
Olvasási idő: 2 perc

Régóta tervezem, hogy felidézem a ’80-as évek négy királyának egymás ellen vívott kilenc mérkőzését, és most nem is halogathatom tovább, hisz ma 35 éve, hogy szorítóba lépett egymás ellen Sugar Ray Leonard és Thomas Hearns. 

A nagy kvartett rivalizálása azért is örökéletű, mert nem volt egyetlen egy ütközet sem, ami csalódást keltett volna, a színvonal mindig felért a várakozással. Na jó, a Leonard – Duran III-nak nem volt jó sajtója, de érdemes utólag megnézni a meccset, sokan nem értik (én sem), mire volt a kritika. Talán túl magas volt a mérce? Valószínű! Merthogy elképesztő ringháborúkat produkáltak ők négyen: Sugar Ray Leonard, Roberto Duran, Thomas Hearns és Marvin Hagler. Nagyon nehéz rangsorba állítani ezeket a meccseket – ez teljesen szubjektív –, nekem például sokáig a Hagler – Leonard csata volt a kedvencem. Aztán Leonard és Hearns „Showdown”, azaz leszámolás névre keresztelt első ütközete beelőzött. Sőt! A mai napig a legjobb bokszmeccs, melyet valaha láttam. Jól fogalmazott Hearns, amikor azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy ha az emberek más meccset addig nem láttak, de őket igen, akkor az már elég. Ebben az összecsapásban minden megvolt, ami miatt lehet szeretni az ökölvívást! Virtuozitás, dráma, pokoli iram, vívás, verekedés, leütés, hősiesség és lehetne még sorolni.

Leonard és Hearns a vitathatatlan váltósúlyú világbajnoki címért húztak kesztyűt, előbbi a WBC, utóbbi a WBA címvédőjeként. Ám az öveknek szinte semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak a felek. Olyannyira nem, hogy a mérkőzés szerződésében meg sem említették a két szervezetet. Leonardnak és Hearnsnek nem volt szükségük szervezetekre, inkább fordítva, a Bokszvilágtanácsnak és a Bokszvilágszövetségnek állt érdekében, hogy a két fenomén reklámozza őket. Pedig akkor José Napoles óta, több mint hat éve nem volt egyeduralkodója ennek a klasszikus súlycsoportnak, tehát hivatalosan is a vitathatatlan váltósúlyú világbajnoki cím volt a tét. Szakmai berkekben már évek óta ácsingóztak arra, hogy a két váltósúlyú klasszis megmérkőzzön, 1978-ban már majdnem alá is írták a szerződést, ám szerencsére közbelépett Angelo Dundee, aki élt a Leonarddal kötött szerződésben rögzített jogával, és megvétózta a meccset. „Majd később” – mondta Muhammad Ali egykori edzője, és milyen igaza lett! Míg ’78-ban Leonard markát 100.000, Hearnsét 12.500 dollár ütötte volna, addig három évvel később garantált 8, illetve 5.1 millió dolláros gázsi járt a két bunyósnak. A Caesars Palace parkolójában egy ideiglenes arénát kellett felhúzni, hogy beférjen az a közel 24.000 ember, aki kifizette a borsos jegyárat. A legdrágább tikettért 500 dollárt kellett leszurkolni, ami ma már nem tűnik horribilis összegnek, akkoriban azonban komoly summa volt. Kevesen tudták ekkor, hogy a gálát majdnem le kellett mondani. A phoenixi edzőtáborban ugyanis egy bizonyos Odell Hadley belekönyökölt Leonard balszemébe, és a duzzanatot látván felmerült, hogy elhalasztják a mérkőzést. Nem volt jó előjel egy szemsérülés az ekkor még veretlen, félelmetes Hearns ellen, akinek addigi 32 áldozatából mindössze ketten voltak képesek végigállni a kiírt menetszámot. Detroit büszkesége edzésen sem ismert tréfát, a felkészülés során szparing közben eltörte a leendő kétszeres váltósúlyú világbajnok, egyébként szintén szenzációs Marlon Starling állát. Érdekes, világbajnoki cím ide, veretlenség oda, Hearns néhány hónappal a mérkőzés előtt az átlag sportkedvelők szemében még nem örvendett igazán nagy hírnévnek. Így aztán amikor Leonard júniusban a nagyváltósúlyú trón elfoglalására készült a veretlen Ayub Kalule ellen, Hearns is szerepet kapott a programban. A Pablo Baez elleni 4. menetes TKO-győzelemmel egyrészt megvédte WBA-világbajnoki címét, másrészt az őt addig kevésbé ismerőkben is felébresztette a kíváncsiságot egy Leonard elleni meccset illetően. Sőt! Sikerült kételyt ébreszteni mindenki kedvence, a „milliódolláros mosolyú” Sugar Ray biztos győzelmét illetően. Olyannyira, hogy két nappal az esemény előtt már Hearns győzelmével lehetett kevesebb pénzt keresni, a bukmékereknél a Detroiti Kobra volt a befutó.

(folyt. köv.)