Kobe Bryant, Tim Duncan és Kevin Garnett ma csatlakozik a Hírességek Csarnokához

A három legenda. (Fotó: twitter / @AschNBA)

A három szupersztár kissé elhomályosítja azokat, akik rajtuk kívül ma bekerülnek a Hall of Fame-be, ezért mi most először gyorsan megemlítjük őket:

• Rudy Tomjanovich: 1994-ben és 1995-ben bajnoki címet nyert edzőként a Houston Rocketsszel, és játékosként is ötszörös All-Star volt. Az ő nevéhez fűződik a legendás: „Soha ne becsüld alá egy bajnok szívét!”
• Tamika Catchings: Egy igazi WNBA-legenda. Bajnok, MVP, döntő MVP, ötszörös Év Védője és 10-szeres All-Star. Az amerikai válogatottal négy olimpiát nyert 2004 és 2016 között.
• Eddie Sutton: 1969 és 2008 között dolgozott edzőként az NCAA-ben, négyszer választották az Év Edzőjének. 2020-ban elhunyt, ő is posztumusz kerül be a Hall of Fame-be.
• Kim Mulkey: Edzőként háromszoros NCAA-bajnok a Baylor női csapatával, a közelmúltban nevezték ki az LSU vezetőedzőjének.
• Barbara Stevens: 1986 és 2020 között 34 évig irányította az NCAA második vonalába tartozó Bentley csapatát, amely a csarnokát is róla nevezte el.
• Patrick Baumann: Hosszú éveken át volt a FIBA főtitkára, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a 3X3-as kosárlabda ott lesz az olimpián, de részt az ifjúsági olimpia létrehozásában is.

Kobe Bryant, Tim Duncan, Kevin Garnett

Hall of Fame moves 🏀@kirkgoldsberry on the iconic trio of Kobe Bryant, Tim Duncan and Kevin Garnett (ESPN+): https://t.co/npI4MahT5u pic.twitter.com/35EU8tl5dm

— ESPN (@espn) May 14, 2021

24 Hours#MambaForever x #20HoopClass pic.twitter.com/G3wdcGBwTS

— Los Angeles Lakers (@Lakers) May 14, 2021

Talán soha nem volt még ilyen erős az a névsor, amelyet egyszerre iktatnak be a Hírességek csarnokába. A 2020-as beiktatás (hivatalosan ez a 2020-as esemény, a 2021-es valamikor később lesz az évben) három nagyágyúja Kobe Bryant, Tim Duncan és Kevin Garnett.

Hárman együtt:

11 bajnoki címmel

4 alapszakasz MVP-díjjal

5 döntő MVP-díjjal

48 All-Star-szerepléssel

39 All-NBA-tagsággal

büszkélkedhetnek.

Ahhoz, hogy egy évfolyamban kerüljenek be a Hírességek Csarnokába, az is kellett, hogy az NBA-t 2016-ban az a sorscsapás érje, hogy

ez a három fickó egy nyáron vonuljon vissza az aktív pályafutásától.

Kobe Bryant egy búcsúturnéval felérő utolsó szezonnal, egy verssel (amiből később Oscar-díjas kisfilm készült)

Illetve egy hatvan pontos mérkőzéssel:

Kevin Garnett egy kisvideóval Instagramon.

Tim Duncan visszavonulásáról egy száraz közlemény jelent meg a San Antonio Spurs weboldalán. Majd két napra rá írt egy csodás levelet a Spurs szurkolóinak.

Ebből is látszik, hogy három teljesen eltérő személyiségről van szó, akik más-más miatt voltak milliók (milliárdok) kedvencei szerte a világon, és akiknek a pályafutása pontosan úgy teljesedett ki, ahogyan az a karakterükhöz illik. Időrendben haladunk:

Kevin Garnett egy melós figura, aki rengeteget dolgozott a játékán, és nem riadt vissza attól sem, hogy már-már megalázza, földbe döngölje ellenfeleit kőkemény védekezésével (lett is Év-Védője). 1995-ben a középiskolából került az NBA-be, hosszú idő után az első tehetség volt, aki ezt az utat választotta, és a napfényesnek semmiképpen sem nevezhető Minneapolis városába került. Hosszú éveken, egészen pontosan 12 szezonon át próbálta feljuttatni a csúcsra a több szempontból is hátrányos helyzetben lévő Timberwolvest, ami szinte lehetetlen küldetés volt, mégis sikerült 2004-ben eljutni a nyugati döntőig.

Minnesota kicsi piac, hideg is van, ezért nem szeretnek oda igazolni a játékosok, Garnett megtartásáért ezért mindent megtett a csapat, és az 1997-ben kötött hatéves, 126 milliós szerződésének köze volt az 1998-as NBA-lockouthoz. A Timberwolvesnak jóformán nem maradt sapka alatti helye új játékost igazolni, egy Joe Smith féle affér miatti büntetés miatt pedig öt éven át nem draftolhattak az első körben. 2007-ig próbálkozott Garnett, tényleg mindent megtett, 2004-ben a liga MVP-jének is választották, de akkor inkább váltott, és a Boston Celticshez került, ahol Paul Pierce-szel és Ray Allennel szupercsapatot alkotva 2008-ban megszerezte hőn áhított bajnoki címét. 2010-ben még döntőt játszott, de ő sem lett fiatalabb, és az egyik legszebb dolog a pályafutásával kapcsolatban az, hogy 2015-ben újra Minnesotába került, és innen vonult vissza. 21 szezont játszott az NBA-ben, ezzel Dirk Nowitzki, Robert Parish és Kevin Willis társaságában második az örökranglistán a 22 szezonos Vince Carter mögött.

Kobe Bryant 2020-as halála miatt nehéz róla úgy beszélni, vagy úgy írni, hogy ne érzékenyüljön el az ember, és elfogultságunk miatt talán nem is tudunk mindig reális képet alkotni róla. Megpróbáltuk többször (ITT, ITT, ITT és ITT) is, de ami igazán döbbenetes, hogy vele kapcsolatban nem mindig a mi elfogultságunk volt a probléma, hanem hogy mindig rá tudott tenni egy lapáttal, felül tudta múlni a várakozásokat. A 81 pontra például nem voltunk (és volt senki) felkészülve. Valójában arra sem, hogy az O’Neal-Bryant korszak után tényleg meg fogja csinálni, és nyer majd még két bajnoki címet. A hatvan pontos búcsú pedig tényleg már az őrület határa. Az ötven is az lett volna, talán a negyven is, de a hatvan… Aztán még egy Oscar-díjat is nyert. Egyszerűen ilyen volt, és kijelenthető, hogy Michael Jordan 1998-as visszavonulása után ő lett az NBA legmeghatározóbb alakja, és ezt talán Garnett és Duncan is elismeri. 1996-ban került az NBA-be, és bevallottan hatással volt rá Kevin Garnett útja és sikeres kísérlete arra, hogy a középiskolából rögtön profinak állt. 20 szezont játszott a Los Angeles Lakersben, egyedül Dirk Nowitzki töltött több szezont egy NBA-franchise-nál (ő 21-et Dallasban). Ez a 20 év négy korszakból állt:

1. A Shaq-Kobe féle Lakers-dinasztiából, amely háromszor lett egymás után bajnok 2000 és 2002 között.
2. Az újjáépítés időszakából, amikor 2004 után Kobe Bryant magára maradt és a pontkirályi címei voltak a legnagyobb eredmények.
3. A Kobe Bryant-Pau Gasol féle újabb szupercsapatról, ami két további bajnoki címet szerzett 2009-ben és 2010-ben, és 2013-ig élcsapat maradt. Kobe Bryant achilles-szakadásáig.
4. Az achilles-szakadás utáni évek, és a csodálatos visszavonulás.

Pályafutása után is csodálatos feladatokat vállalt magára, és még nagyon sok tennivalója lett volna, ám tavaly tragikusan fiatalon elvesztettük. Ezért ő nem lehet oda a beiktatáson, és

a hírek szerint nem más, mint Michael Jordan mond majd beszédet a tiszteletére ma este.

Tim Duncan került hármuk közül legkésőbb a ligába, az 1997-es draft első választottjaként. 19 szezonon át szolgálta a San Antonio Spurs csapatát, és ő az egyetlen hármuk közül, aki négy MVP-trófával büszkélkedhet. Öt bajnoki címet szerzett a Spursszel, az elsőt 1999-ben, az utolsót 2014-ben. Egyszerűen nem lehet sem róla, sem a Spurs-kultúráról rosszat mondani. David Robinson önként lépett egyet hátra, amikor megérkezett a szupertehetséges Duncan a csapathoz, ahogyan idővel Duncan is önként lépett vissza előbb felet, majd egyet, végül kettőt, hogy Gregg Popovich mester keze alatt épüljön az NBA legirigyeltebb dinasztiája, és persze, hogy a játékos egészsége is biztosítva legyen hosszabb távon. A percátlagai kétszer is csökkentek, végül a pontszerzést is inkább más kezébe adta, és ez az alázatát mutatja meg. Ahogyan fentebb írtuk, tökéletes párosítás volt a Dunca-Spurs házasság. Míg Garnettnek Minnesotában és a melós játékosokat különösen szerető Bostonban volt dolga, Kobe Bryantnek Hollywoodban, addig Duncannek ebben a kultúrában kellett vezérszerepet vállalnia. Abban volt a legjobb, hogy nem látványosan, de hihetetlenül eredményesen és hatékonyan játszott. Vajon miért gondol a fél világ azonnal Tim Duncanre egy jól kivitelezett palánkos kosár láttán?

Duncan ma már rasta hajkoronát visel, nem öregedett semmit, a közelmúltban egy időre leült a Spurs kispadjára segédedzőként is, hogy segítse Gregg Popovich munkáját, bár már nincs ott. Egyébként is feltűnt/feltűnik néha edzéseken. Ott sem tűnik kopottnak, és azt gondolná az ember, ma is segítségére lenne a csapatnak. Valljuk be, jól is járna vele a Spurs, amely Duncan óta már nem ragyog olyan fényesen, viszont Duncannel nagyon is klappolt mindent.

Ma őket ünnepeljük, bekerülnek a Hírességek közé, és Magyarországon először élőben követhetjük majd az eseményeket 23:30-tól a Sport1-en.

Hall of Fame-beiktatás: május 15., szombat 23:30, Sport1

NBA-meccsek a Sport TV-n:

Az Alley-oop nagyon baráti időpontban, szombaton 18 órától lesz a Sport1-en, rögtön utána, 19 órától közvetítjük az Indiana Pacers – Los Angeles Lakers-meccset. Vasárnap 21:30-kor a Golden State Warriors – Memphis Grizzlies találkozóval záról az NBA-hét.

Alley-oop: május 15., szombat 22:30, Sport1

Indiana Pacers – Los Angeles Lakers: május 15., szombat 19:00, Sport1

Golden State Warriors – Memphis Grizzlies: május 16., vasárnap 21:30, Sport1