Taktikai-statisztikai beharangozó a brazil-argentin Copa América elődöntő elé

admin 2019. 07. 02. 14:19    
Olvasási idő: 9 perc

A Copa América elődöntőjében a gólzáporos meccseket gól nélküli döntetlenekkel váltogató Brazília, a borzasztóan kezdő, de a legutóbbi két meccsét egyaránt két góllal megnyerő Argentínát fogadja. A két ország futballtörténelmét ismerve ez a párharc bárhol és bármikor rangadó. Most sem lesz másképp, hiába nincs Neymar, és Messi is csak egy tizenegyesgólig jutott. A fantasztikus mérleggel rendelkező, de a látványos focival néha adós maradó Tité alatt persze megint inog a kispad. Az argentinoknál a szokásos fejetlenségen a Jorge Sampaolit követő pályaedzője, Lionel Scaloni próbál meg uralkodni. A még gólt sem kapó brazilok 12 éve nem jutottak ilyen messzire a Copán, viszont a legutóbbi négy alkalommal, amikor elődöntősök voltak, mindig megnyerték a tornát. Argentína 1993 óta nem nyerte meg a Copát, pedig a legutóbbi öt tornából négyszer döntősek voltak Messiék….

a hadrend

Az argentinoknál nincs komolyabb hiányzó, és Scaloni sajtótájékoztatója alapján több, mint valószínűsíthető, hogy marad a Venezuela elleni kezdő, így Paulo Dybala, Ángel Di María és Giovani Lo Celso is csak csere leszn. Juan Foyth továbbra is kényszerjobbhátvédként szerepel, míg elöl is marad a jól bevált trió: Kun Agüero és Lautaro Martínez mögött Lionel Messi játszik majd.

A Superclásicót egyébként a brazil szempontból szörnyű emlékű Belo Horizonte városában lévő Mineirao stadionban rendezik majd, ez volt a németek elleni 7-1-es vereség helyszíne, igaz, az akkor brazil keretből, csak Dani Alves, Fernandinho és Willian maradtak hírmondónak. A hírek szerint nemcsak az öt évvel ezelőtti meccs és az ehhez kapcsolódó számtalan kérdés adott álmatlan éjszakákat Tite kapitánynak, aki az igencsak gyér látogatottságú tornán a brazil érzelmű drukkeret szurkolásra és támogatásra buzdította. A hazaiaknál Richarlison játéka, mumpsz (!!) miatt kérdéses, ő csak hétfőn tért vissza a csapathoz, míg Casemiro letöltötte az eltiltását és bevethető. A Paraguay ellen félidőben sérülés miatt lecserélt Filipe Luís játéka sem biztos, helyette Alex Sandro kezdhet.

De még mielőtt a taktikában elmerülnénk, nézzük meg a két csapat statisztikai mutatóit:

Statisztikai összevetés – brazil mennyiség, argentin minőség?

Védőmutatók

Bár elsőre nem feltétlenül ez jut eszünkbe róluk, védekezésben mindkét csapat kiemelkedik: a meccsenkénti engedélyezett lövések átlaga 6-7 a brazilok javára, így tehát ez a két legszigorúbb csapat! Sőt, a „finom” brazilok meccsenkénti 18.3 szerelési kísérlettel alig maradnak le Chile mögött, míg Argentína 16.8-cal az ötödik ebben a kategóriában. Érdekesség, hogy a brazilok csak 7.5 labdát szereznek (interception) meccsenként (ez Kolumbia 7.3-ja mögött a legkevesebb) 16 szabálytalanság mellett – ez az ötödik legtöbb. A vébén egyébként 17 szerelési kísérlet, 12 szerzett labda mellett „csak” 9.8 fault volt, így talán levonható a tanulság: Tite 4-2-3-1-je robusztusabb és akár durvább is, ha az ellenfél támadásainak megakasztásáról van szó.

Támadási statok – Brazília mindent visz, mégis hiányérzetünk van?

Brazília meccsenkénti 64%-os labdabirtoklásával, 21 lövési kísérletével, 89.6%-os passzhatékonyságával kimagaslik a Copa mezőnyéből. A selecao természetesen vezeti ezeket a statisztikai kategóriákat, mint ahogy a 8 gólja is a legtöbb a tornán. Argentína ezzel szemben csak meccsenkénti 14 lövéssel  és 51%-os labdabirtoklással valamint  összesen 5 rúgott góllal  a harmadik helyen áll a rangsorban – igencsak a mezőnyhöz közel, és jóval a házigazdák mögött.

Ám egy kicsit mélyebbre ásva láthatjuk, hogy a brazilok lövési kísérleteinek majdnem fele (8.5 meccsenként) a tizenhatoson kívülről érkezik, ez a legtöbb a mezőnyben. Sőt, 29 blokkolt lövésük is elképesztően sok, emellé összesen jön még 32 kaput elkerülő próbálkozás is. Így nem csoda, hogy 84 lövésből csak 23 ért kaput, ez ugyanannyi mint az argentinoké, de Messiéknek csak 56 kísérlet kellett hozzá. A kicsit „eszetlenül” tüzelő brazilok vélhetően a domináns passzjátékuk és az ellenfelek mélyre húzódása miatt kénytelenek távoli lövésekkel „átlőni” a betömürölő védelmeket, így jön össze a negyvenszázalékos tizenhatoson kívüli lövésmutató.

Igaz a büntetőterületen és az ötösön belülről is ők próbálkoztak a legtöbbet  összesen 43-szor, illetve hétszer, mint ahogy az 55 akcióból leadott lövés is óriási fölényt mutat: Japán 32-vel második, Argentína harminc kísérletével ötödik. A brazil bombázók közül Dani Alves 6 távoli lövéssel, Arthur és Everton 4-4-gyel áll az élen. Érdekesség, hogy a klubsziten távolról előszeretettel próbálkozó Philippe Coutinho nincs köztük, sőt ő egyenesen 11 büntetőterületen belüli lövéssel egy sokkal ígéretesebb listát vezet! Az persze üröm az örömben, hogy összesen KILENC kísérletét blokkolták a 16-ból, az pedig szintén nem ideális, hogy a középcsatár Roberto Firmino tíz próbálkozásából 5 fejes volt.

Ám még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a brazilok nem dolgoznak ki minőségi helyzeteket, nézzük mit mondanak a modellek:  a lövésenkénti várható gól (XG per shot) tekintetében Brazília 13.6 százalékkal a legjobb eredményt produkálja, vagyis elmondható, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására! Ugyanakkor a támadójátékkal, illetve annak ingadozó minőségével (gól nélküli döntetlenek kontra 3-5 gólos győzelmek) korántsem lehetnek elégedettek Titéék.

Magas argentin minőség, közepes mennyiség mellett

Ezzel szemben Argentínának 35%-os a tizenhatoson kívüli vs. belüli próbálkozása, de mivel csak 56 kísérletük van, így a húsz nem tűnik olyan soknak. Nem jó jel, hogy legnagyobb sztárjuk, Lionel Messi 7 tizenhatoson kívüli kísérlettel az egész tornát (igaz Edinson Cavanival holtversenyben) vezeti, és csak ötször próbálkozott a büntetőterületen belülről, az ötösön belülről egyszer sem, pedig az első két meccsen csatárt, utána tízes poszton játszott, és nem éppen a védekezéssel volt elfoglalva. Ám a tornán rendkívül jó teljesítményt nyújtó Lautaro Martínez mind a tíz kísérlete belülről jött, és Kun Agüero is odatette magát 7-tel. Így összességében elmondható, hogy a kevesebb kísérlet ellenére az argentinok még így is minőség helyzeteket dolgoznak ki, és a 13.4%-os mutatóval – legalább ebben a kategóriában – megszorítják a brazilokat.

Egyéb statisztikai érdekességek: kulcspasszokban viszont Coutinho 13-ját csak a chilei Charles Aranguíz tudta überelni, a leverkuseni védekező középpályás 14-nél jár, Messi öttel csak a HUSZADIK helyen szerénykedik. Cselek tekintében Messi 26 kísérlete a top, de „csak” 13 sikerült neki, míg a 123 perccel kevesebbet játszó brazil Evertonnak 25-ből 16-szor sikerült jól cseleznie. A  tornát szintén a padon kezdő Gabriel Jesus 12/15-jével a harmadik, ám a City játékosa vezeti a legtöbb rossz átvételt mérő statisztikai listát is 17-tel, míg Firminótól tízszer vették el a labdát szabályosan – ez a legtöbb a mezőnyben. A sikeres cselek tekintetében azonban, Dani Alves és Coutinho is a top tízben van, míg az argentinoknál az Udinesében remek szezont futó, de azért a tornán sokak számára meglepetést hozó Rodrigo de Paul 8/15-je és Kun Agüero 7/17-je is a legjobb húszban van.

A statisztikák azonban nemcsak puszta számok, sok mindent elárulnak egy csapat játékfelfogásáról, de a dolgok stilisztikai okairól lássuk a taktikai részt:

Taktikai elképzelések avagy Scaloni rombusza, Tite túlbiztosított középpályája?

egy a pályát tökéletesen felosztó brazil szerkezet Venezuela ellen

Tite túlbiztosít?

Tité a túl offenzívnak ítéltetett 4-1-4-1-es védekező és 4-3-3-as támadószerkezetet erre a tornára egy biztonságibb 4-2-3-1-re cserélte. Ennek fő nyertese a Barcelonából ismert Arthur, aki Casemiróval együtt biztosítja a középpályát. Ám míg a Real-játékos inkább rombolni, a 22 éves korábbi Grémio-sztár inkább építkezni fog. Arthur sérülése és Casemiro eltiltása miatt, még Bolívia ellen Fernandinho és Casemiro együtt játszottak, Paraguay ellen a Napoli középpályása, Allan pótolta Casemirót.  Fernandinho sokszor ki is segített a jobbszélsőt játszó Dani Alves helyére, ám Tité úgy ítélte meg, hogy keveset megy a labda előre, így Arthur vélhetőleg tovább élvezi a kapitány bizalmát.

Mint azt fent említettük, és a Venezuela elleni ábrán is láthatjuk, Titénél a szélsővédők fölöttébb támadóan lépnek fel:  ebből a szempontból mindegy, hogy Alves előrefelé hol jobbszélsőt, hol Filipe Luíshoz hasonlóan pedig sokszor amolyan Philipp Lahm-szerűen befelé játszik szinte harmadik belső középpályást. Ez főképpen a támadásbeli dominanciát növeli, ám a kontrák ellen is hivatott biztosítani, hiszen a felállt védelmek feltörése sok egy-egyezést igényel és rejt magában potenciális labdavesztéseket. Mivel Brazília a területeket a lehető legjobban akarja kontrollálni, Tité alatt világszínvonalú kontrapresszinget fejlesztett ki. Míg Brazília a meccsek 35%-át tölti a támadóharmadban, az ellenfelek csak 17%-ban jutnak el a védőharmadba, mindkét mutató a legjobb a mezőnyben. Ebből kifolyólag az ellenfelek alig-alig jutnak lövésekig (lásd fentebb).  A helyzetek minősége pedig egyenesen nevetséges: Alissonnak négy meccsen 5 védése van, az ellenfelek négy meccsen O.94 XG-t azaz meccsenként O.25-nyi várható gólt bírtak összehozni.

Azonban ez a felállás néha labdabirtokláskor túlbiztosításhoz is vezet és így kialakul ez a fura négyzet a két belső védő (Thiago Silva-Marquinhos) és az Arthur-Casemiro páros között. Tité ezzel vélhetően a középső védőiről akarja levenni a nyomást – kevesebb rizikó, ha nem nekik kell kipasszolni az esetleges pressziget, és csökken a kontrák veszélye – ám ezt akár egy háromszögeléssel (két belső védő és Arthur) is meg lehetne oldani.

Marquinhos labdás előrelépese jó példát mutat erre Peru ellen, de Arthur gyakori feljebb lépése is jó opciónak tűnik.

belső háromszög Peru ellen

Titének igazából azonban nem ez okoz fejtörést, hanem az, hogy az elöl játszó négyes közül Firmino igencsak formán kívül játszik, Jesus nem lőtt még gólt, a Richarlison, Neres páros pedig kijátszotta magát a kezdőből. A kétgólos Coutinho inkább előkészít, de ő azért dicsérhető, mint ahogy az ördöngősen cselező, szintén két gólt elérő Everton Soares is.

De hiába vezetik utcahosszal a statisztikákat, az összes XG-jük 9.81, viszont csak 8 gólt lőttek, tehát elmaradtak a várakozásoktól a helyzetek minősége alapján. Főleg úgy hogy a két „sima” meccsen 7.3 XG-ből lőttek nyolcat, míg a Venezuela és Paraguay ellen 2.51 XG ellenében gólt sem lőttek. Annak fényében, hogy Argentína csak Paraguayt engedte 1 XG fölé – ebből O.75 a büntető, amit Armani kifogott – akár még nehéz dolga is lehet Coutinhoéknak az argentin védelem ellen.

Pocsék kezdés után Scaloni „felfedezi” a rombuszt

Főleg annak fényében, hogy Argentína vélhetően a 4-4-2-es rombusszal kezd majd. A felkészülési meccsen több játékrendszert kipróbáló  Scaloni a tornát végül egy sablonos, két belső középpályásos 4-4-2-vel kezdte, ám Kolumbia ezt játszi könnyedséggel szerelte le. A „Messi a világ és Kolumbia ellen” c. előadás legszebb képsorait itt nézhetik meg:

ميسي × كولومبيا

ما له و ما عليه

ما الذي قدّمه و ما الذي كان يُعاني منه و لماذا نعتب عليه بعيداً عن إنتقاده.!!

كي نُدرك ما نقوله ( مُتخاذل أم مظلوم ) و عن كلمة فضائي و خارق..إلخ

ثيريد تكتيكي✍👇#Tacticano pic.twitter.com/Ztczs9pD4S

— ِAhmed Sayed (@Tacticano) June 18, 2019

A taktika istenei elleni vétségekre Paraguay ellen is bőven adott példát az „albiceleste”, ezeket jómagam ki is gyűjtöttem a Twitteren:

THREAD

just for fun, i'm gonna tweet out some #ARG structural issue pics from last nite.

Have to go 4 at a time bc there are so many pic.twitter.com/CsgEJ7zRK6

— Abel Meszaros (@BundesPL) June 20, 2019

a két védekező középpályásos sablon 4-4-2 megbukott Kolumbia ellen

Két meccs és egy (Armani kivédett büntetője miatti igencsak szerencsés) pont valamint a kilátástalan játék miatt sokan már temették az argentinokat, ám a szövetségi kapitány és stábja végül csak-csak kitalált valamit.

Az 5-3-2-t focizó Katar ellen amolyan minden-mindegy alapon  – voltak olyan előzetes tervek ahol Messiék 3 védővel és Ramiro Funes Morival védekező középpályásként!!! – együtt játszatta Lautaro Martínezt és Agüerót. Messit a rombusz tetejére rakta, míg az az „alján”, a korábban inkább támadó középpályásként jeleskedő Leandro Paredes játszott. Ötös poszton, hiszen Dél-Amerikában vagyunk.  A Roma és a Zenit korábbi, a PSG jelenlegi irányítója amúgy remekül hozta és passzolta ki a labdákat az egyébként jól szervezett katari presszing ellen.

Már csak a rombusz két oldala hiányzott: Di María és Rodríguez sem volt alkalmas erre a feladatra, míg Giovani Lo Celso szépen kijátszotta magát a kezdőből a Venezuela elleni találkozóra, így a De Paul – Acuna furcsa páros kezdett. Furcsa, mert De Paul elég szabadon rohangált előre és hozta kellemetlen helyzetbe a kényszerjobbhátvéd, egyébként belső védő Juan Foythot, míg a szerényebb képességű Acuna inkább a védekezésre koncentrált, és még fel is lehetett rá ívelgetni: mindhárom fejpárbaját megnyerte.

argentin rombusz Venezuela és Katar ellen

Messi és a rombusz gyengeségei

Az új argentin taktikának azonban vannak gyenge pontjai. Komoly hibája a rombuszos rendszernek, hogy Messi két meccsen csak ötször lőtt kapura: ebből a második perces ordító ziccere Katar ellen volt komolyabb lehetőség, a többi blokkolt távoli lövés és szabadrúgás. Kicsit olyan, mintha Scaloni és a válogatott az akut Messi-dependencia után átesett volna a ló túloldalára és most Messi nem találja önmagát a rendszerben. Furcsa módon mindkét meccset, ahol Messi gyengébben teljesített, két góllal nyerték, igaz, korántsem sziporkázó játékkal. További probléma, hogy a látványosan „nem” védekező Messi helyett sokszor pl. Agüerónak kell visszalépnie a középpályássorba, és ha ez nem sikerül akkor a 4-3-as hátsó védekezésük elcsúszik. Ennek eredménye lehet az, hogy a fiatal Spurs-védő Foythnak hétszer, és többször a szabályosság határait feszegetve, kellett szerelnie mondjuk Venezuela ellen. Az, hogy Darwin Machísnél Everton mondjuk komolyabb minőséget képvisel, remélhetőleg vitán felül áll. Bár kérdéses, hogy mennyire volt tudatos Scaloni egygólos előnyben történő visszaállása – az nem kérdéses, hogy esztétikailag milyen volt egy Messi-Agüero-Lautaro-Lo Celso-Di Maria ötössel beparkolni a buszt – de tény, hogy Venezuelának nem sikerült gólt szereznie.

Megoldások és gyenge pontok

Scaloni elmondása szerint a saját csapatára fókuszál, aminek központjában persze Messi áll. Bár időnként voltak remek megmozdulásai a Don Quijotét idéző első két meccses szélmalomharcokban, Venezuela ellen talán pályafutása egyik legvisszafogottabb teljesítményét nyújotta. Kétségkívül ideje lenne a Barca zsenijének valamit felvillantania hatalmas tudásából. Ehhez a spanyol bajnokságban „szinte kiállíthatatlan” Casemirónak is lesz néhány szava, és a kemény játékot jobban engedő dél-amerikai bíráskodás is inkább a brazilnak kedvezhet.

Scaloniék az eddig még gólt sem kapó brazil védelemben aligha bízhatnak, bár talán a százhárom éves trió Dani Alves, Filipe Luís és Thiago Silva nem igazán találkozott Messi-Agüero-Lautaro típusú támadókkal. Az Inter-játékos egyik erőssége, pont a brazil válogatott gyenge pontja, nevezetesen a kontrák. Martíneznek volt egy kapufája Parades indításából a 47. percben Venezuela ellen, majd egy perccel később Messi két remek passza után 3v2-ben vihették a tizenhatosig. Ha véletlenül korán vezetést szereznének az argentinok, az még inkább az amúgy is gólfelelős-hiányban szenvedő brazilokra pakolná a már így sem kis terhet.

Persze gyenge pont Agüeróéknál is akad:

Brazília feltehetőleg többet használja majd Alissont a passzjátékban, hiszen így ki lehet csalogatni a mélyen védekező argentinokat és, ha szervezetlenül presszingelnek, akkor óriási területeket nyerhetnek, mint pl. Paraguay ellen:

Paraguay a bal oldalon beszorítja a brazilokat, ám Alisson feloldja a nyomást: egy gyors és pontos fordítással Filipe Luís indulhat

és máris óriási terület nyílik, lendületből vezethetik rá a labdát a védelemre

Rögtön a két szélső védő: az Ajaxból ismert Tagliafico a támadásokat jól segíti, de ebből az idei Copán az argentin stílus miatt kevesebbet láthattunk.  Játékát helyezkedési hibák (nagy venezuelai helyzet a 71.percen, Lucas Moura góljai Spurs ellen) a labda túlzott követése (az embere helyett) és nem igazán komoly végsebesség jellemzi. Keresztbefutásokkal meg lehet verni, amire a befelé játszó Gabriel Jesus és a brazil taktika amúgy is épit.

A Spursban alapvetőn belső védő, ám párszor már jobbhátvédet játszó Juan Foyth erőssége is inkább a félterületbeli előrepasszokban rejlik. Talán Messi kevésbé intenzív védekezése, vagy a 4-3-3 „féloldalassága”, vagy csak az ellenfelek utaznak rá, de Evertonnal gondjai lesznek, hiába tanulmányozza a Wyscouton.  Az mondjuk más kérdés, és megint az argentin felkészültség jele, hogy ezt miért nem az elemzői stáb csinálja neki…

A védekezésbeli 4-3-3-ban (vagy ha Agüero visszazár a középpályára balra, akkor 4-4-2) a letámadásnál is 4 védőt hagynak hátul, így a brazil szélsőhátvédekre az Acuna-De Paul duó vagy valamelyik csatár (Agüero és Martínez) vált ki, ez komoly probléma lehet, a presszing ellen nagyon is rezisztens brazil védelem és Alisson ellen. Egy-egy gyors forgatás és egy Luís-Alves megindulás szétzilálhatja az argentinokat, mint azt a fenti Paraguay elleni brazil támadás során láthattuk.

További kérdés, hogy az utóbbi két meccsen remeklő Paredesnek mennyire ízlik majd a folyamatos ingázás, amit a mély védekezés és a magas letámadás során meg kell tenni. Illetve arra is kiváncsi leszek, hogy egyedül tud-e biztosítani egy Brazília-szintű ellenfél ellen, főleg ha Firmino és Coutinho is visszalépnek a középpályára.

Végezetül a pontrúgások is érdekesek lehetnek,

Az emberfogást védekező Argentínának a hajrában voltak meleg pillanatai a venezuelai szögleteknél, de összeségében kiválóan védekeznek és alig-alig engednek kapura lövéséket. Támadásban egy szinte NFL-es „I” formációban támadják a rövid sarkot (a beadások 41%-a ide érkezik), és a hosszúra megcsúsztatott labdákkal (lásd Pezzella helyzetét Venezuela ellen) vagy kipattanókkal (Agüero lövésébe Lautaro Martínez sarkazott bele az első gólnál) operálnak. Persze, Messit is előszeretettel játsszák meg kisszögletekkel.

A braziloknál a tizenegyespont kiemelendő, ők 39%-ban ide lövik be a pontrúgásokat, míg ellenfeleik 55%-ban teszik ezt. Remek vegyes védekezésük azonban alig-alig enged lövéseket az ellenfélnek: Alisson két védése közül Guerrero félfordulatos és Machís gyenge távoli próbálkozása sem nevezhető kihívásnak. Így talán nem ez dönt majd a mindenképpen parázs meccsen, amit a Sport1-en 02:30-tól követhetnek élőben.