Melyik latin klub jut hatról a 7-re?

Sport TV avatar Sport TV 2020. 08. 21. 12:16    
Olvasási idő: 4 perc

Két hatszoros európai kupagyőztes csap össze pénteken este Lisszabonban a 2019–20-as idény első kontinentális trófeájáért. A Sevilla FC két trófeát vehetett át három részletben, már ebben az évezredben (2006-07 UEFA-kupa, 2006 európai Szuperkupa, 2014-16 Európa-liga), az Internazionale FC 36 esztendőn belül szerzett hat alkalommal, három néven futó két serleget (1964-65 BEK, 1991, 1994 és 1998 UEFA-kupa, 2010 BL). Egyikük még az augusztus 21-ei naptári napon (már ha nem rúgnak mondjuk húsz 11-est…) már 7-szeres eurokupa-győztesnek mondhatja magát.

Az argentin Luis Ocampos és a holland Luuk de Jong lőtte be az idei El-döntőbe a spanyol Sevillát (Fotó: Getty Images)

A BL elődöntőjét kisajátították a németek és a franciák, a második számú európai kupaküzdelem –  amelyet immár 65 éves históriája során hívtak már VVK-nak, EVK-nak, UEFA-kupának is,  2009 óta pedig Európa-liga a neve – fináléjába viszont annak a két nemzetnek egy-egy képviselője jutott, amely benne van a három legeredményesebben. Az angolok ugyanis összesítésben 13, a spanyolok 12, az olaszok 7   végső győzelemmel dicsekedhetnek. (Amúgy az elődöntőben mindhárom nemzet képviseltette megát, csak éppen a listavezető angolok Manchester Unitedjét felülmúlta a Sevilla.)

A fentiek alapján a papíron pályaválasztó Sevilla – a találkozót a kölni stadionban rendezik, az UEFA-protokoll szerint nézők nélkül, csak hivatalos résztvevőkkel – tekinthető a kupa specialistájának, a „hozadékos” egy Szuperkupa kivételével összes győzelmét itt aratta. Az Inter viszont az első olasz csapat, amely negyedszer is eljut a sorozat döntőjébe, a mérleg eddig háromból három győzelem, igaz, a Sevilláé meg ötből öt… (Csak a statisztikafalóknak: a Sevilla összesített eurokupa-döntős győzelem-vereség mérlege 6–4, az Interé 8–4, természetesen a Szuperkupákat is ideszámítva.)
Noha az andalúz klub 13 alkalommal mérkőzött meg olasz csapattal, pozitív mérleggel (6–2–5), a lombardok szeme fénye pedig – jóval régebbi kuparésztvevő lévén –  43-szor (!) spanyollal (negatív szaldóval: 11–14–18, sőt az elmúlt féltucat meccsén nyeretlen 1 iksszel, 5 „zakóval”), a két együttesnek mégis ez lesz ez első egymás elleni eurokupa-mérkőzése.

A veterán csapatkapitány Jesus Navas González már két győztes UEFA-kupa-döntőt is lejátszott a Sevilla színeiben 14 és 13 ével ezelőtt (Fotó: Getty Images)

A Sevilla ebben a kiírásban öt győzelem, egy vereséggel nyerte meg a csoportkörben az A-jelű kvartettet, egyetlen idegenben szerzett góllal jutott be a 16 közé, a nyolcaddöntőjét a koronavírus miatt már a semleges pályás németországi szakaszban vívta meg sikerrel a Roma ellen (2–0), majd a nyolc között két angol csapaton átverekedve magát (Wolverhampton 1–0, Man United 2–1) érkezett el a fináléig. Az Inter az őszt még a Bajnokok Ligájában töltötte, de a Barcelona és a Tottenham mögött csak a 3. helyen végzett csoportjában, majd kettős győzelemmel kiejtette a bolgár Ludogorecet. A 16 között éppúgy egy meccses, németországi párviadalban győzött, mint döntőbeli ellenfele, a spanyol Getafét verte meg 2–0-ra (miközben a Sevilla ugyanennyivel búcsúztatta az olasz Romát). Az elődöntőben a 2009-es győztes ukrán Sahtart valósággal kiütötte 5–0-s sikerével.
A délspanyol csapat német pályákon különösen eredményes, 13 meccsből 9-szer nyert – beleértve az előző hármat az elmúlt két hétben), s csak háromszor kapott ki.  Az Inter német csapatok ellen csupán 5-ször nyert idegenben 20-ból, ám a legutóbbi három találkozóján ugyanúgy nyert a Ruhr-vidéki üres pályákon, mint a Sevilla. Ehhez a háromhoz a bolgár bajnok oda-vissza legyőzését hozzászámítva, a milánói csapat leghosszabb, 5 meccses győzelmi sorozatát futja az UEFA-kupa-El-sorozatokban.

Ha egy olasz és egy spanyol csapat mérkőzi, nem lehet eleve kizárni a 0–0-s végeredményt. Az Európa-liga eddigi döntőinek gólátlaga (2.9) viszont optimizmusra ad okot a gólszámot illetően.  Csak az El-t tekintve a Sevilla honfitárs csapattal, az Atlético Madriddal együtt vezeti a győzelmi örökranglistát, 3-3 trófeával. Érdekes viszont, hogy az Inter csupán az első olasz El-finalista. A tízéves minitörténetben csupán két 11-est 0téltek meg a bírók, mindkettőt értékesítette lövője, 2013-ban a benficás Óscar Cardozo a Chelsea elleni vesztes, Edebn Hazard viszont éppen a kékek színeiben a tavalyi „londoni derbin” az Arsenal ellen győztes találkozón. Hat játékosnak sikerült dupláznia El-fináléban (Forlán 2010, Falcao 2012, mindkettő Atlético,  Bacca 2015 és Koke 2016.mindkettő Sevilla, Griezmann 2018 Atlético és Eden Hazard tavaly, Chelsea), az első mesterhármasra még várni kell. Éver Banega a 2016­–17-es idényben az Inter játékosa volt (28 bajnoki, 6 gól), együtt játszott akkoriban a milánóiak mostani keretében szereplő D’Ambrosióval, Brozoviccsal, Gagliardinivel és Handanoviccsal. Három Sevilla-játékos is játszott korábban a Serie A-ban: Franco Vázquez négy idényt húzott le Palermóban (2012–16), Ocampos a Genoában szerepelt a Milan kölcsönjátékosaként (2016-17), Suso pedig a Milanból érkezett Andalúziában 2019-ben kölcsönben, azóta meg is vették. Az Inter „spanyol rekordere” természetesen Diego Godín, aki hároméves Villarreal-szereplés után 9 esztendőn át erősítette az Atléticót, két El-győzelemből is részt vállalva. Rajta kívül még ehgy kétszeres és négy egyszeres UEFA-kupa-/El-trófeabirtokos léphet pályára, Jesús Navas (Sevilla 2006 és 2007), Fernando (Porto 2011) és Escudero (Sevilla 2016) a spanyoloknál, Moses (Chelsea 2013) és Ashley Young (Man United 2017) az olaszoknál, bár utóbbi az Ajax elleni győztes döntőn nem játszott.

Romelu Lukaku ha kétszerbetalál, a sorozat gólkirálya lehet holtversenyben, valamint 11. egymást követő El-meccsén is eredményes lesz. Kérdés  persze, az esetleges gól kupagyőzelmet ér-e az Internek… (Fotó: Getty Images)

Az olaszok házi gólkirálya egyben az El-idény legtöbb gólosa is lehet: a belga csatár Romelu Lukaku 6 góljával a 2. helyen áll a listán  az MU portugálja, Bruno Fernades (8) mögött,  nem mellesleg legutóbbi 10 El-mérkőzésén mindannyiszor betalált a kapuba:  az utolsó ötön az Evertonban még a 2014–15-ös idényben, majd az Interben a legutóbbi öt találkozón.

Ha esetleg 11-esek döntenek a kupa sorsáról, a pozitívabb örökmérleg a Sevilláé: hat rúgópárbajából ötöt megnyert (közte két döntőt, az Espanyol ellenit 2005-ben és a Benfica ellenit 2014-ben), az Inter eddigi 4 „csörtéjéből” kettőt nyert, kettőt vesztett, a fájdalmasabb vereség a Schalke elleni volt 1997-ben, mert azt a Schalke ellen az UEFA-kupába kerül  1997-ben, az utolsó kétmeccseses döntőben. (Talán sokan emlékeznek még az idősebbek közül Jens Lehmann 11-es ölő parádéjára a San Siróban…)
A két edző közül Julen Lopeteguinek volt már két „európai döntője”, de nem klubszinten: az U19 Eb és az U21 Eb győztes csapatának szakvezetője volt 2012-ben és egy évre rá. Antonio Contének viszont játékosként klubbal két győztes döntője is volt: a Juventusszal 1993 UEFA-kupa a Dortmund ellen és 1996 BL az Ajax ellen, míg a következő két vesztes BL-finálé közül a Dortmund ellen 1–3-on nem játszott, a Real elleni 0–1-en pedig csereként lépett pályára.

A mérkőzés előtt háromnegyed órás felvezető műsorban tárgyaljuk ki az előzményeket és az esélyeket, de a 14 órakor kezdődő Europálya című magazinunkban is természetesen sokat beszélgetünk majd szakértőinkkel az esti fináléval kapcsolatosan.

Sport1 14:00 Europálya stúdiós futballműsor (műsorvezető: Haraszti Ádám, szakértő: Hegyi Iván, Mészáros Ábel); Sport 1 20:00 az El-döntő felvezetése, majd  20:45 Sevilla FC–FC Internazionale El-döntő (kommentátor: Fülöp László, műsorvezető: Takács Rita, szakértő: Mészáros Ábel, Nyilasi Tibor és  Puhl Sándor)

Cookie beállítások