A Golovkin – Brook elé

Abramov Gábor 2016. 09. 06. 10:48    
Olvasási idő: 3 perc

Amióta kiderült, hogy Gennagyij Golovkin szeptemberi ellenfele Kell Brook személyében egy váltósúlyú bunyós lesz, kapott hideget-meleget a középsúly királya. Ugyanaz a vád, mint Saul Alvarez esetében, aki májusban Amir Khannal bunyózott: középsúlyú létére egy váltósúlyú az ellenfél! Érdekes, Golovkin lehet akármilyen briliáns a ringben, lehet bármennyire is nyilvánvaló, hogy nem rajta múlik egy igazi középsúlyú derbi létrejötte, mégis rengetegen bírálják a sajtóban. Most éppen Brook miatt. Pedig azon kívül, hogy Khan és Brook egyaránt váltósúlyú, nem lehet sok más párhuzamot vonni a két párosítás között. Kezdem a végéről: Golovkin pont Alvarez miatt volt „kénytelen” az angol választani ellenfélül, hiszen a sok hitegetés után a mexikói újra kitért kettejük megmérettetése elől. „Még erősödnie kell, érnie kell középsúlyban, és jövőre még nagyobbat szól majd ez a párosítás” – így a Golden Boy hivatalos érvelése. Ezzel gyakorlatilag kiesett az egyetlen ellenfél, akinek legalább valami kevés esélyt adnának Golovkin ellen. Márpedig a kazah olyan riválisra vágyik már évek óta, akinek van neve, piaca, akinek a skalpja ér valamit. Brook megfelel minden kritériumnak, bár a méretbeli különbségek miatt valószínűsíthető győzelmének értéke azért kétes. De vajon nem volt kétes az Osumanu Adama, Curtis Stevens vagy Martin Murray felett aratott siker?

Ezen kívül nem szabad elfelejteni, hogy Alvarez és Khan között nagyobb volt a méretbeli különbség, mint ami most szombaton várható Triple G és Special K között. Előbbi esetben ugyan hivatalosan 155 fontos köztes súlyon bokszoltak, ám Alvarezről köztudott, hogy amikor belép a szorítóba, már jócskán félnehézsúlyúnak számít… Ellenben Golovkin mindössze 5-6 fonttal nyom többet a középsúly hivatalos felső határánál. Khannal ellentétben Brook naturális váltósúlyú, kifejezetten erősnek számít a súlycsoportjában. Pályafutása során egyetlen mérkőzést vívott kisváltósúlyban (egy jelentéktelen felhozó meccset 11 éve, mely két menetig tartott), míg Khan csak 2014-ben jött fel váltóba, és mindössze háromszor bokszolt ebben a kategóriában mielőtt megpróbálta volna letaszítani középsúlyú trónjáról az akkor még világbajnok Alvarezt. A 17 évesen olimpiai ezüstérmes Amir Khan győzelmei nagy részét könnyű- és kisváltósúlyban aratta. A méretbeli különbség tehát várhatóan sokkal kisebb lesz most szombaton, mint volt májusban Alvarezék esetében.

És talán a rizikóvállalás (ha lehet egyáltalán rizikóról beszélni) is nagyobb a kazah részéről, mint amit Alvareztől láttunk. Brook mégiscsak veretlen, jó állal rendelkező, önbizalomtól duzzadó klasszis, aki hazai környezetben próbálja meg a lehetetlent (ezt már csak én teszem hozzá…). Khan a mérkőzés időpontjában már egy éve inaktív volt, az egyik leggyengébb pontja éppen az ütésálló-képessége, és Alvarezzel Las Vegasban, tehát gyakorlatilag a címvédő otthonában ütközött meg.

És hogy Kell Brookról is ejtsek néhány szót. Azt hiszem, őt is az elkeseredés hajtotta bele ebbe a meccsbe. Leendő ellenfeléhez hasonlóan vele sem akar senki bokszolni a saját súlycsoportjában. Amir Khant már évek óta próbálja a ringbe csalogatni egy jó kis brit rangadóra, ám honfitársa sorra lepattintotta. Aztán úgy volt, hogy a WBO jelenlegi váltósúlyú világbajnokával, Jesse Vargasszal vív címegyesítő meccset. Utóbbi túl sok pénzt akart, így kútba esett a meccs. Tavasszal még susmorogtak Bradleyről, Lamont Petersonról, aztán néma csend… Brook hajlandó lett volna New Yorkban megmérkőzni Miguel Cottóval. Óriási meccs lehetett volna! Az HBO is mögé állt, ám Cotto promótere, a Roc Nation nem kért a britből. Érdekes, Brook promótere teljesen megértő volt kollegáival: „Nem hibáztatom a Roc Nationt, mert Kell Brooknak nincs neve a tengerentúlon, és túl nagy rizikót jelentene Miguel Cottónak. Vannak könnyebb ellenfelek is, akik sokkal ismertebbek Amerikában, úgyhogy Cotto szempontjából nem lett volna értelme minket választani.” Mindezek tükrében talán kijelenthető, hogy Kell Brook ugyanannyira „elkerült” bokszoló, mint Gennagyij Golovkin. Ennek köszönhető ez a „fura” párosítás, amely amennyire megbotránkoztató (mármint a létrejöttének háttere), annyira tűnik érdekesnek, izgalmasnak. Mismatch – írja a Ring magazin. Mások azt mondják, hogy „ha sikerült Hearnsnek, Leonardnak, Durannak, akkor miért ne sikerülhetne Brooknak”. Nem tudom, mennyire lesz egyoldalú – bízom benne, hogy Brook ránk cáfol –, ám a Leonardékkal való párhuzam szerintem sántít. Hogy miért és hol, azt még a héten kifejtem.