Vajon mennyi idő kell majd a Nürnbergnek az újabb feljutáshoz?
admin
2019. 05. 14. 08:55 Olvasási idő: 3 perc
A hétvégén bizonyossá vált, az amire már hónapok óta mindenki mérget vett: a Hannover és a Nürnberg is kiesett a Bundesligából. Míg Thomas Doll csapata egy sima három nullával verte meg a már tét nélkül focizó Freiburgot, addig a Nürnberg hiába játszott főleg az első félidőben jobban, mint a Gladbach, kilenc perc alatt három gólt kapva, végül 0–4-gyel zuhant össze. Nézzük, milyen út vezetett idáig, és merre visz tovább ennek a két nagy múltú klubnak az útja. Most a Nürnberget vesszük górcső alá:
Botis Schommers az esetek többségében hiába kiabált az övéivel… (Fotó: Getty Images)
A szimpatikus Nürnberg a Tasmania Berlin rekordjaira hajtott
A Nürnberg gyors történelme (Forrás: Wikipédia)
A német futballtörténelem egyik legnagyobb klubjaként, az 1910-es, 20-as, 30-as években is a dunamenti iskola hagyományait átvevő Nürnberget nem véletlenül hívják „Der Clubnak”. A húszas években pl. ötször (1920, 1921, 1924, 1925, 1927) lett bajnok a csapat. A Hamburg elleni 1922 júniusi döntőt például három óra tíz perc (!!!) után sötétedés miatt fújták le. Az újrajátszott meccsen, a negyvenezres lipcsei stadionban hatvanezren nézték, amint Willi Böss első félidei kiállítása (egy földön fekvő hamburgit rugdosott, ezért később 6 hónapra tiltották el), Kugler századik perces sérülése, Trag kiállítása, majd Luitpold Popp szünetben történő összeesése miatt az 1. FC 7 emberre fogyatkozott, amiért Bauwens bíró félbeszakította a mérkőzést. A szövetség novemberben a HSV-nek ítélte a bajnoki címet, az elmondások szerint azzal a feltétellel, hogy a HSV önként lemond erről, ami meg is történt, így 1922-ben nem hirdettek ki bajnokot. A harmincas években a Schalke megtörte a Nürnberg nagy korszakát, de a hatvanas évek elejére az FCN már a nyolcadik bajnoki címét is begyűjtötte. Első és egyetlen „salátástálját” 1968-ban nyerte, ami után Max Merkel edzőnek az az ötlete támadt, hogy ideje elküldeni a csapat veteránjait: sikerült is címvédőként kiesni a másodosztályba, ahonnan végül is csak a hetvenes évek végén jöttek vissza, de igazán csak a ’88-as ötödik hely volt kiemelkedő. A másodosztályban eltöltött kilencvenes években pontlevonások, míg a ’99-es idényben 3 pont és 5 gól előnyről sikerült kiesni, úgy, hogy már a következő szezonra eladták a (z első osztályú) jegyeket… A kétezres évek közepén Martin Bader sportigazgató és a legendás Jena-Gladbach mester, Hans Meyer vezetésével az UEFA-kupa-szereplés és a kupagyőzelem is összejött, majd immáron Michael Oenninggel a feljutás is.
Köllner és Schommers sem tudta elkerülni a kiesést
A ’13-14-es kiesés után azonban egészen eddig a szezonig és Michael Köllner edzőre kellett várniuk, hogy újra első osztályú futballt láthasson a legendás Max Morlock Stadion közönsége. Köllnerrel az első 4 meccsen némi balszerencsével (a Mainz és a Bréma ellen is közelebb álltak a három ponthoz, mint az egyhez) csak 5 pont jött össze, pedig az XPTS 7.62-re jogosította fel őket, még azután is, hogy beleszaladtak egy dortmundi hetesbe…
Az azóta eltelt 28 meccsből KETTŐT sikerült megnyerni, a szeptember végi, Düsseldorf elleni siker (ez után jött egy lipcsei HATOS) és a március végi, Augsburg elleni között fél év telt. A 14 szerzett pont és a 21 rúgott gól mind-mind a legrosszabb a ligában, bár a mutatók szerint akár 26 pontjuk is lehetett volna, és két gólnál többel csak a Schalke (5–2) és a Bayern (3–0) verte meg őket.
Az ötödik forduló óta a Nürnbergnél NÉGY rosszabb csapat is van, az XPTS szerint (Forrás: Understat)
Köllner 21 meccse alatt 17 gólt (21.5-es XG-vel a 22XG-s Hannover és Stuttgart mögött utolsók voltak) és 12 pontot szereztek (21 XPTS helyett) és 46 gólt kaptak. A február 12-én kinevezett másodedző Boris Schommers legalább a védelmet rendbe rakta: 11 találkozón csak 17 gólt kaptak, és ideig-óráig a stabil 4-4-2-es presszingjük is állta a sarat: az igen komoly támadójátékot felmutató Frankfurt, Hoffenheim, Lipcse trió csak egy góllal tudott nyerni ellenük, míg a Schalke csak óriási mázlik, Nübel bravúrjai és egy kihagyott büntető miatt szerzett egy pontot. Sőt, még Tim Leibold 91. perces kihagyott büntetőjével is másképp alakulhatott volna a Bayern elleni döntetlen, igaz, Mathenia óriási védései – főleg a Coman elleni a 94. perc végén – nem először mentettek pontot. A hétvégi, Gladbach elleni 0–4 is elég sokáig rendben volt: a 4-4-2 védekezésben, a 4-3-3 labdával képes volt pl. HETVEN %-os labdabirtoklásra a 11. és a 45. perc között. Mühl és Margreitter forgatásai és hosszú indításai alapvetően a villámgyors Misidjannak lettek címezve, aki többször is megkavarta Oscar Wendtet, míg a túloldalon Leibold járt túl háromszor is Jordan Beyer eszén. Behrens és Löwen többször is megállították a Gladbach kontráit, így az első félidő gól nélküli döntetlennel zárult – az XG 0.25 – 0.4 volt, komolyabb BMG helyzet nélkül.
Így tehát három nyert meccsel áll a Nürnberg (a Hannover ellen kikapó Freiburg még segíthet kozmetikázni), ez eddig csak kétszer esett meg a Bundesliga történelem során: a Wuppertaler SV ’74-75-ben, illetve a 15-108-as gólaránnyál záró 1965-66-os, NYOLCPONTOS Tasmania Berlin volt képes ezt alulmúlni. Ez már a kilencedik kiesés, és a közép-frankföldi klub, elnézvén a Düsseldorf remek tavaszát, nem igazán találhat kifogásokat, hiába menesztettek edzőt (Köllner) és sportigazgatót (Andreas Bornemann). Az edzői posztra Damir Canadi a legnagyobb favorit, de nagyobb hír, hogy a Bayernből és a Leverkusenből jól ismert, jelenleg Niko Kovac pályaedzőjeként dolgozó Peter Hermann lehet a a sportigazgató. A híresen nehéz anyagi helyzete miatt – évi 2-3 milliós plusszal zár, igazolásokra 4-5 milliót költ, jelenleg 17 milliós a tartozása – folyamatosan játékoseladásra kényszerülő Nürnberg visszaútja nem lesz könnyű. Elnézve a másodosztályban ragadó HSV-t, a fantasztikusan focizó Kielt, és akkor még a kieső Hannoverről, esetleg a Stuttgartól nem is beszéltünk….
