Mire lehet képes a Lakers?

2012. 05. 14. 01:20    
Olvasási idő: 2 perc

Aki ismer, tudja, hogy a Lakers nincs a kedvenc 29 NBA-csapatom között, de azt sem rejtettem sosem véka alá, mennyire tisztelem, amit a közelmúltban elértek, noha újkori tündöklésük emblematikus alakját, Kobe Bryantet a mai napig nem sikerült megfejtenem, pedig 16 éve próbálom.

Az első kör nehéz szülés volt. Kellett hozzá az élete egyik legjobb meccsét játszó Steve Blake és az eltiltásából visszatérő Ron Artest is.

A pihenésbe lassan már belefáradó Thunder ellen nehezebb dolguk lesz.

Ahogy én látom, ennek a csapatnak csak papíron van edzője. Mike Brown gyakorlatilag annyit tud hozzátenni a meccsekhez, hogy eldönti, ki legyen fent a pályán, de úgy sejtem, ezt is csak addig, amíg Kobe felül nem bírálja. Az egyértelmű, hogy Bryant a saját feje után megy, és mint egy real-life Harvey Dent, eldönti meccs előtt, hogy ma a csapatember vagy a labdamágnes lép pályára. Az sem lehet vitás, hogy Brown kérései Bynumnak az egyik fülén be, a másikon ki. Anélkül, hogy túlmagyaráznám, maradjunk abban, hogy nem ideális felállás, ha a két legjobb játékosod sz***k a fejedre.

Ha már Kobe Bryantnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a 2012-es modell már nem nagyon ver meg senkit labdavezetésből. Szinte biztos, hogy még képes rá, de meg sem próbálja. A 2012-es modell minden eddiginél többet dolgozik pozícióból és ahelyett, hogy pumpálná a labdát, inkább labda nélkül keresi a tiszta dobóhelyzeteket. Arról pedig akár el se kezdjünk beszélni, hogy mennyire hidegen hagyja, ha védő áll előtte. Három induló- és két dobócsel után nincs ember, aki akár csak megzavarni képes lenne a dobását.

A gond nem vele van, illetve nem a pontszerzői “munkásságával”. Ő is tudja, mi is tudjuk, mindenki tudja, hogy a Lakers akkor és csak akkor reménykedhet abban, hogy eljut a döntőbe, ha Török Péter szavajárását idézve “osztoznak a javakon”. Nézzünk végig a második körbe jutott csapatok keretén! Bynum a legjobb center és meggyőzhető vagyok arról, hogy Gasol a legjobb erőcsatár. Így is kell játszaniuk és így is kell játszatni őket. Ebben Kobe-ra kulcsszerep hárul, egyrészt mivel Bynum rá talán még hallgat, illetve a támadások hangszerelése, hiába van Sessions személyében végre igazi irányítója a csapatnak, az ő feladata.

Ha viszont Gasol és Bynum, akkor Ibaka és Perkins. Utóbbi nem biztos, hogy pályára kerül az első meccsen, de ha igen, akkor a két Los Angeles-i óriásnak össze kell kapnia magát, mert a denveri óvoda után most két minden hájjal megkent verőlegényt kapnak a nyakukba, akik minden trükköt ismernek, amivel megúszhatják a faltokat.

Gasol labilis idegrendszere közismert, ha nem fogja megkapni a fújásait, könnyen széteshet a játéka. Bynum pszichéje pedig egyszerűen nem alkalmas az élsportra, bármikor leolvadhat és jöhet egy olyan megmozdulás, ami meccsekre kivonhatja a forgalomból. Érdemes megnézni, hogy egy gyakorlatilag már lefutott meccsen mit vert McGee-re a 7. meccs végén.

Ha minden összejön, akkor képesek lehetnek megfogni a Thundert, de nem tagadom, továbbra is meg lennék lepve, ha ez megtörténne.

A beharangozóban 4-2-es Thunder-diadalt jósoltam. Egyelőre nem láttam semmi olyat, ami gyökeresen változtatna álláspontomon, de Perkins állapota miatt megajánlok Bryantnek egy 4-3-at.

Azonban 16 év nagy idő. Arra például pont elég, hogy az ember megtanulja, hogy Kobe Bryant ellen ne fogadjon. Egy hetedik meccsen különösen nem. Tegnap zsinórban a 11.-et nyerték meg, ha minden igaz. Szóval…