Minden idők legnagyobb hatású NFL szabadügynökei

10. Kurt Warner (Cardinals)
A polcfeltöltőből lett NFL MVP története már önmagában is egy fantasztikus utazás. Egy Super Bowl-győzelem, majd egy elvesztett finálé (itt kezdődött egy bizonyos Tom Brady sikerszériája) után, Warnert 2002-ben padra ültette a Rams, majd nem sokkal később a Giantshez került, ahol hiába a pozitív (5-4) mérleg, a vezetőség inkább az újonc Eli Manning kezébe adta a pálcát. Warner pályája úgy nézett ki a végéhez ért, pláne amikor szabadügynökként ahhoz a Cardinalshoz igazolt, amely előtte 23 év alatt mindössze egyszer jutott a rájátszásba. Arizonában eleinte úgy nézett ki semmi sem változik, Warner gyorsan elvesztette kezdő pozícióját Matt Leinarttal szemben, aztán egy évvel később, 38 évesen visszaszerezte a karmesteri pálcát, minden idők legtöbb passzolt yardját gyűjtötte a rájátszásban és döntőbe vitte csapatát, ahol csak Santonio Holmes felejthetetlen elkapásával tudott nyerni a Steelers. Egy évvel később a Cardinals 10-5-tel végzett és egy brutál, 51-45-ös meccsen kiverte a Green Bayt. Warner pályájának egy fordulóval később a Saints vetett véget.

9. Shannon Sharpe (Ravens)
A kiváló tight end két Super Bowl-győzelem után hagyta el Denvert, és igazolt szabadügynökként a Baltimore-hoz 2000-ben. Ugyan csak két szezont töltött a Ravensnél, de az biztos, nélküle a csapat nem nyerhetett volna Super Bowlt a 2000-es szezon végén. Sharpe egy olyan Baltimore-hoz szerződött, amelyről azt tartották: tulajdonképpen nincs támadójátéka. Jó elkapó nélkül, az irányító posztján Trent Dilferrel kellett Sharpenak valamit összehoznia. Hatása elvitathatatlan, hiszen két szezonja alatt 16 olyan meccse volt, ahol ötnél több elkapást mutatott be, a Super Bowlt megelőző AFC-döntőben pedig kulcsfontosságú, 97 yardos touchownnal nyerte meg a találkozót a Ravensnek.

8. Mike Vrabel (Patriots)
Egy igazi Patriots-történet. Harmadik körös draft, kiegészítő ember első NFL-csapatában (Pittsburgh), aztán Bill Belichick kitalálta Vrabel helyét, aki alappillére lett a korszak legjobb védelmének. Vrabel amellett, hogy komoly veszélyt jelentett az irányítókra, gyakran rövidyardos szituációkban elkapóként is pályára lépett, tette mindezt kimagasló sikerrel. Védőként két elkapott touchdownt is magáénak mondhat, no nem az alapszakaszban, hanem Super Bowlokon. Vrabel három bajnoki címmel a háta mögött, igazi Patriots-stílusban, egy csere keretein belül került Kansasba.

7. Rich Gannon (Raiders)
Gannon karrierje tragikusan kezdődött, aztán valahogy úgy is ért véget, de a kettő között pár évre az égre emelte az Oakland csapatát. Draftolása után a Patriots futót akart csinálni belőle, ezért Gannon inkább tovább állt. További csapataiban csak sérülés esetén kaphatta meg a kezdőposztot, aztán 11 évnyi cserepad után jött a Raiders, amely 1999-ben elvitte az akkor éppen csapat nélkül lévő irányítót. Jon Gruden west coast offensében Gannon újjászületett, brutális számokat hozott össze évről-évre, 2002-ben behúzta az MVP-címet is. A pontot azonban nem tudta feltenni az i-re. A Super Bowlban összehozott 5 interceptiont, hiszen Gruden addigra már elment Oaklandből és hogy, hogy nem épp a döntőbeli ellenfelet, a Tampa Bayt vezette. Gruden minden kézjelet, támadójátékot ismert, hiszen ő dolgozta ki őket, így a Raidersnek és Gannonnak esélye sem volt.

6. Peyton Manning (Broncos)
Az ember, aki már szinte Hall of Famerként érkezett Denverbe. Igaz csak négy szezont töltött a Colts legendája a Broncosban, igaz a négy évből igazából csak háromban tudott jó passzjátékot bemutatni, és az is igaz, hogy a csapat előbb vele minden idők legnagyobb Super Bowl vereségét könyvelhette el, majd a bajnoki címnél a védelem nyerte meg a bajnokságot, az irányító hatalmas fejlődést hozott Coloradóba. Előtte Tim Tebow vezette a Broncost, és valószínű isteni beavatkozás kellett a playoffhoz, aztán valahogy még ott is nyertek egy meccset, Manninggel azonban minden megváltozott. Az irányító brutális számokat hozott három éven keresztül, a Broncos pedig a liga legjobb csapatai közé tartozott. Az utolsó, gyengébb szezon végén azonban senki sem sajnálta a bajnoki címet Manningtől, nélküle a Denver tuti nem jutott volna idáig.

5. Charles Woodson (Packers)
Szupersztár volt az egyetemen, szupersztár volt Oaklandben, de nagyon hiányzott neki a bajnoki cím. Mikorra eljutott odáig, hogy kimenjen a piacra új csapatot keresni, már komoly rizikót jelentett a szerződtetése, hiszen évek óta nem tudott végig játszani egy szezont. A Green Bay azonban úgy gondolta a Favre utáni időszakban is szüksége lesz egy veteránra, akire a fiatalok hallgatnak és szerződtette Woodsont, aki a következő hat évben mindössze három meccset hagyott ki. 2009-ben az év védőjének választották, egy évvel később pedig behúzta a hőn áhított gyűrűt is. Az már mellékes, hogy a Steelers elleni döntő második félidejében sérülés miatt már nem tudott pályára lépni.

4. Deion Sanders (Cowboys)
A 90-es években a Dallasnak mindene megvolt ahhoz, hogy legyőzze az NFL legtöbb csapatát. Egyetlen olyan ellenfél volt, amellyel szemben a Cowboysnak esélye sem volt, hiszen sztárját Michael Irvinget mindig levette a pályáról a 49ers védője, Deion Sanders. Amikor a játékos szabadügynökké vált a Dallas lecsapott rá, hogy képes legyen legyőzni a ligát uraló San Franciscót, az ötlet pedig bevált. Sanders akkor a liga legjobban fizetett védője lett, csak az álírásáért 12.999.000 dollárt kapott. Azért nem 13-at, mert a Dallas tulajdonosa, Jerry Jones rendkívüli módon babonás. Sanders 5 évig játszott a Cowboysban, háromszor került az év csaptába, bajnoki címet is szerzett a texasiaknak.

3. Curtis Martin (Jets)
Csak egy újabb fejezet a Jets-Patriost rivalizálásban. Martint a Patriots draftolta (a vezetőedző akkor Bill Parcells volt), majd amikor korlátozott szabadügynökké vált (ha megadja egy másik csapat ajánlatát, megtarthatja az eredeti csapat) a New York Jets tett neki 36 milliós ajánlatot (az edző Bill Parcells, de már a zöldeknél), melybe ráadásként egy olyan trükköt is elrejtettek, hogy egy év után a játékos kiléphet a szerződésből. A Patriots ezt nem akarta matchelni, így a futó mehetett New Yorkba. Hétéves Jetsben töltött időszakában a csapat egyszer végzett 50 % alatt, minden évben elérte az 1000 futott yardot, háromszor az 1400-at is, benne az akkor rekordnak számító 1697-et 2004-ben (31 évesen). Bajnoki címet nem nyert, csak egy főcsoport-döntőre futotta neki, de így is az első adandó alkalommal beválasztották a Hall of Fame-be.

2. Reggie White (Packers)
Nyolc szezon Philadelphiában, hat Pro Bowl, egy év védője cím, de a bajnoki gyűrű sehol. Reggie White lehetőséget kért és kapott az Eaglesnél, engedjék meg neki, hogy megpróbálja olyan helyen, ahol bajnok lehet. A szabadügynök piac épp ebben az évben  változott meg komolyabban, így White lett az első, „legnagyobb” játékos a piacon. A Green Bay nem számított esélyesnek, hisz kis piac, kis pénz, kis esély. Az akkor vezetőedző Mike Holmgren azonban trükkhöz folyamodott és üzenetet hagyott a mélyen vallásos védő rögzítőjén: „Reggie, itt Isten beszél. Azt szeretném igazolj Green Baybe.” Nyilván nem ezért, de White a Packershöz került és 32 éves kora ellenére egy félelmetes védelem kulcsfigurája lett. Negyedik Tundrán töltött szezonjában, 1996-ban pedig megjött a hőn áhított bajnoki cím is.

1. Drew Brees (Saints)
Miután draftolták Philip Riverst, a Chargers vezetői úgy döntöttek nincs szükségük a jó, de nem igazán kiemelkedő irányítójukra, Drew Breesre. A fiatal irányító életében először (és utoljára) a szabadügynökök piacán találta magát. A Miaminak nem kellett, a New Orleans viszont szerződtette, az irányító pedig 13 év alatt három meccset hagyott ki a csapatnál. Szerzett egy bajnoki címet, kétszer választották az év támadójának, ráadásként a liga történetében soha senki nem passzolt nála több yardot (73 580).
De Brees nemcsak az eredmények miatt számít a legjobb szabadügynök igazolásnak, hanem mert megváltoztatta a csapat kultúráját is. Igazi vezetője lett a közösségnek, rengeteget dolgozott a városért a Katrina hurrikán okozta katasztrófa után, olyan vezérré vált, melyre nagyon kevés példa van a liga történetében.