Jed az erő sötét oldalán

„Az enyém ez a csapat. A tulajdonost nem lehet kirúgni.”
Jed York (képünkön balra), a San Francisco 49ers vezérigazgatója ezekkel a nem túl szimpatikus szavakkal felelt arra a kérdésre, hogy az egyaránt kirúgott Trent Baalke (képünkön jobbra) general manager és Chip Kelly (képünkön középen) vezetőedző mellett (esetleg helyett) nem kellene-e neki is eltűnnie a Niners környékéről. Márpedig San Franciscóban sokan nagyon szeretnék, ha „anyuci kicsi fia” valami más játékszert találna magának. A klub tulaja a valóságban Marie Denise DeBartolo York, az ő fia az 1980-as születésű Jed, aki az utóbbi években hibát hibára halmozva vezeti a franchise-t. Mondjuk az is igaz, sokat nem kellett tanulnia, mert amikor szükség volt rá, szülei rendre a hóna alá nyúltak. Első munkahelyén, a Guggenheim Partnersnél mindössze egy évet dolgozott pénzügyi elemzőként, majd felmondott, a família meg egyből beemelte a Ninershez. Először stratégiai tervezési igazgató lett, majd a részleg alelnöke, hogy aztán 2008-tól elnökként irányíthassa a San Franciscót. Ettől a funkciójától 2012-ben megvált, viszont a mai napig vezérigazgatóként ő hozza a döntéseket.
Így aztán abban is jócskán benne van, hogy a 2013 elején még Super Bowlt játszó 49ers ma a négy major sport 122 franchise-a közül a legrosszabb, legalábbis az ESPN közelmúltban közzétett rangsora szerint. A San Francisco a megfizethetőség szempontjából a 117. helyen áll (drága volt az új stadion, valamiből vissza kell szerezni a pénzt…), a tulajdonosi rangsorban a 118., a szurkolói kapcsolatok alapján pedig a 122. 2014-ben még 27. volt az összesített listán, na, azóta nem volt túl sok jó döntése Yorknak.
Azóta például évről évre kirúgta a vezetőedzőt: a 2014-es idény végén Jim Harbaugh-nak kellett mennie (ő Trent Baalke GM-mel rúgta össze a port, Jed nem a trénert választotta), egy évre rá Jim Tomsulának (az 5/11-es mérleg kevés volt az előző négy évadból háromban minimum főcsoportdöntőt játszó együttes élén), most pedig Chip Kellynek. A San Francisco lett csaknem negyven év után az első franchise az NFL-ben, amely zsinórban kétszer vált meg a csapat élén mindössze egy évet töltő head coachtól. Ami vigasztalhatja a csapat szurkolóit, hogy legutóbb is a Frisco csinált ilyet, és 1977-ben meg is találta Bill Walsht, akivel később 3 Super Bowlt nyert. Csak hát akkoriban nem voltak olyan drágák az edzőmenesztések, mint mostanában, a kirúgott stábok összesen úgy plusz 70 millió dollárba „fájnak”. A kapkodásra jellemző, hogy a Niners 3 év alatt fogyasztott el 3 edzőt, míg a Pittsburgh Steelers kispadján az előző 45 évben most ül a harmadik edző.
Persze, Kelly is benne volt jócskán a rossz szereplésben, akárcsak a hozzá hasonlóan kirúgott Baalke. Elég vicces, hogy a vezetőedző és a GM a közös munka kezdetétől képtelen volt megtalálni a közös hangot, és ahogy helyi lapok írták, nem együtt, egymásért dolgoztak, hanem két független egységként. A 2016-os drafton például Kelly gyakorlatilag kiadta a kezéből az irányítást, majd jöttek a klubon belüli viccek arról, hogy a helyi média által gyűlölt Baalke nem csupán general manager, de vezetőedző is akar lenni. Decemberben tetőzött minden, amikor elhunyt Chip Kelly édesapja, a tréner két napra elutazott, Baalke meg „roppant udvariasan” erre a két napra hívott össze személyzeti gyűlést.
Ki is rúgták mindkettőt, de azért a játékosok között sincs minden rendben. Az idény közben sorozatban elszenvedett 13 vereségre nem lehet magyarázat, hogy NaVorro Bowman, Eric Reid és Arik Armstead szezonja is túl hamar ért véget sérülés miatt. A korábbi irányítósztár, Colin Kaepernick már a rajt előtt felhívta magára a figyelmet, amikor a feketék vélt hátrányos megkülönböztetése miatt sztrájkolt, néhányan a rendőrséggel kerültek közelebbi kapcsolatba, vezér meg égen-földön nem volt.
Nem véletlenül írta az egyik San Franciscó-i lap a következőket az egyik számítógépes játékkal párhuzamot vonva: „Ha a Maddenben lenne franchise mód, akkor alighanem most törölnék a San Franciscó-i elmentett játékot, és újat kezdenének.” Az újjáépítés optimista becslések szerint is legalább három év lesz (a keretben kevés a tehetség, és bár van 80 millió dollárnyi hely a fizetési sapka alatt, meg ott a kettes számú draftcetli, de túl sok válsággóc van…), igaz, egy közelmúltbeli analóg eset reményt adhat. Az Indianapolis Colts a 2011-es alapszakaszt ugyanúgy 2/14-gyel zárta, ahogyan most a San Francisco, majd a játékosbörzén megszerezte Andrew Luckot, és a következő évadban 11 győzelmet aratva bejutott a playoffba.

(Sport TV)