Ez is egy sikeres terápia!

Bill Belichikről lassan mindenki mindent tud még Magyarországon is (főleg, ha olvasta a róla szóló sikerkönyvet), de azért a New England Patriots-Jacksonville Jaguars főcsoportdöntő másik hadvezére is megér egy írást. A vendégeket irányító Doug Marrone kevés híján eltűnt a süllyesztőben, de saját erőből úrrá lett a problémáin, és az egykoron médiagyűlölő, a játékosait gyerekként kezelő trénerből mára médiasztár és játékospárti vezetőedző lett.

– És akkor jóban vagyunk?

– Köszönöm, mester.
Pontos feljegyzések nincsenek arról, mi hangzott el Doug Marrone és Marcell Dareus között az első jacksonville-i beszélgetésük alkalmával, de akad, aki esküszik rá, hogy valami hasonló. Ami elég nagy változás kettőjük kapcsolatában ahhoz képest, hogy 2014 végén, 2015 elején Dareusnál senki sem ünnepelte jobban, hogy Marrone önként és dalolva elhagyta a vele egy évtized után ismét pozitív szezont záró (9 győzelem, 7 vereség) Buffalo Billst. Akkor egy örök elégedetlen, sértődékeny, paranoiás, ideges, a médiával horrorisztikus kapcsolatot ápoló, a játékosait gyerekként kezelő edző lépett le eléggé pofátlanul (a szerződésében volt egy pont, amely szerint távozhat, ha új tulajdonos jön, jött is, ő pedig 2014. december 31-én beadta a felmondását, a csapatnak meg ki kellett fizetnie a teljes, 4 millió dolláros következő évi fizetését is – mindössze három napig volt érvényes ez az opció, szilveszter volt a harmadik nap). Most pedig egy kiegyensúlyozott, játékosbarát, sztorizó, a médiát kiszolgáló vezetőedző készül a főcsoportdöntőre. És aki képes volt a fenti párbeszéddel rendezni a Dareusszal való nézeteltérését.

Fotó: GETTYIMAGES

Mert bár a Jacksonville Jaguars menetelése kapcsán hajlamosak vagyunk a védelemre vagy a futózseni Leonard Fournette teljesítményére hagyatkozni, Doug Marronéról sem szabad megfeledkezni.
Amikor eljött Buffalóból, abban biztos volt, hogy szeretne még vezetőedző lenni, abban már kevésbé, hogy lesz-e rá alkalma. Nagyon szerette volna megkapni a New York Jets kispadját, de rosszul sikerült az interjúja, a vezérkar inkább Todd Bowlest választotta. Majd szép sorban lecsorgott még 5-6 interjú, nulla sikerrel. Viszont mindenképpen dolgozni akart, így elfogadta a Jacksonville Jaguars ajánlatát, és a támadófal edzője lett. A munka mellett még valamit kapott Floridában: szabadidőt. Elvégre egy vezetőedzői és egy segédedzői meló között van némi különbség.
Ha pedig egy okos feleség van az ember mellett, akkor ezt értelmesen is el lehet tölteni. Márpedig Helen, a nej okos, ügyvéd, ráadásul az amerikai futballban nőtt fel. Az édesapja, Boots Donnelly ugyanis egyetemeken edzősködött, olyan sikeresen, hogy még a Hall of Fame-be is beválasztották. Marrone részben az ő hatására, részben saját kútfőből elkezdett kurzusokra járni. Hogyan kell a nyilvánosság előtt beszélni; miképp kell bánni a médiával; PR – mind-mind olyan területet érintett, amelyen gond volt vele Buffalóban. Nathaniel Hackett, a vele a Syracuse egyetemen, a Buffalónál és most Jacksonville-ben is együtt dolgozó támadó koordinátor szerint eredményes volt a sok iskola. „Több területen is megváltozott – mondta Hackett. – Sok olyant elfelejtett, ami zavarta, miközben megtanulta megérteni, mi a fontos és mi nem az. Sokkal energikusabb és pozitívabb lett, már nem törődik olyanokkal, amik untatják.”

Fotó: GETTYIMAGES

Önmagában ez nem lett volna elég ahhoz, hogy ma sikerkovácsként beszéljünk róla. Csakhogy Shad Khan 14 győzelem és 48 vereség után, 2016 decemberében megunta Gus Bradley ténykedését, két meccsel a szezon vége előtt kirúgta, Marronét pedig ideiglenes jelleggel kinevezte vezetőedzőnek. Egy-egy győzelemmel és vereséggel fejezte be az idényt (lehetett volna 2/0-s, de a 17-3-as előny kevés volt az Indianapolis Colts ellen), a neve rákerült az edzőjelöltek listájára, de nem annak tetejére. Ott Tom Coughlin, a New York Giants csapatával két Super Bowlt nyerő, korábban a Jaguarsszal kétszer is főcsoportdöntőt játszó szakember állt. Csakhogy Khan végül annyira stratégiát váltott, hogy belőle, a 71 éves edzőből ügyvezető alelnököt faragott, majd megkérte, mondjon két nevet, aki szerinte méltó lenne a csapat vezetésére. Elsőként hangzott el Marrone neve, innen pedig már nem volt miről beszélni.
Szomszédos irodát kaptak a székházban („Ez egy olyan házasság, ami máshol nem működne, csak itt, Jacksonville-ben – mondta Khan), Marrone pedig úgy tekint Coughlinra, mint az apósára. Donnellyvel minden meccse előtt beszélgetett („Tudnám, minek, mert sohasem hallgatott rám” – mondta viccelődve Boots), Coughlinnal is, de vele már nem csak arról, mit kell tenni, hanem arról is, ezt hogyan kell kommunikálni a játékosokkal. Az addig inkább csordára emlékeztető Jaguarsnál rendszabályokat vezettek be (még az edzésekre is volt dress-code!), a pihenőhelységekből eltüntették a pingpongasztalt és a kosárpalánkot („Azt akarták, hogy beszélgessünk egymással, ahelyett, hogy ezerfelé szaladjunk” – emlékezett erre T.J. Yeldon, a gárda running backje), továbbá azt akarták, hogy mindenütt csapatként lépjenek fel. Az első edzőtábor után ez biztosan sikerült, mert a kétnapos, full contact jellegű tábor végén mindenki négykézláb közlekedett a fájdalomtól és a fáradtságtól.

Fotó: GETTYIMAGES

„Nagyszerű munkát vár el, és azt, hogy gyorsan a pártjára állj. De ha megismered őt és megérted a vízióját, akkor ez nem olyan nehéz. Nagyszerű srác, ráadásul játékospárti. Elsőre nem így gondolod, de ha megismered, akkor igen” – jellemezte a közös korszak elejét Malik Jackson, a gárda defensive tackle-je. Legkésőbb a Houston Texans elleni 29-7-es idénynyitó után mindenki hitt benne.
Ma pedig már az egész város hisz benne. Nem viszi gokartozni a keretet, nem tart szívhez szóló beszédeket, viszont nem is kontrollálja a szabadnapjaikat, illetve nem akarja megváltoztatni az egyéniségüket. Két győzelemre vannak a totális megdicsőüléstől. Helyben pedig már királyok, erről Marrone is meggyőződhetett. A minap (még a Steelers elleni siker előtt!) kiment fia, a középiskolás Mack kosármeccsére. A Bolles csarnokában a Jaguars-mezes szurkolók egyértelmű többségben voltak, amikor pedig kiderült, Doug Marrone is a lelátón van, elképesztő ünneplést kapott. Az ESPN szerint már neki volt kellemetlen a végén…
Egy Patriots elleni siker ezek alapján alighanem szobafogságra kárhoztatná.
(Sport TV)

A Sport1 21 órától a New England Patriots-Jacksonville Jaguars, 00:30-tól pedig a Philadelphia Eagles-Minnesota Vikings főcsoportdöntőt közvetíti élőben.