Fazekas Bözsi: Fajsúlyos kérdésekben is tűélesen fogalmaz

2019. 04. 27. 13:05    
Olvasási idő: 2 perc

Kollégánk, Fazekas Erzsébet a világnapi elismerést felváltó Gyulai István-díjban részesült a Magyar Sportújságírók Szövetségének éves közgyűlésén. Alább olvasható a rendezényen elhangzó laudáció, amelyet Csizstu Zsuzsa, az MSÚSZ első alelnöke, újságíró, műsorvezető írt és mondott el kollégájáról.

Az MSÚSZ tiszteletbeli elnöke és elnöke, Novotny Zoltán és Szöllősi György Fazekas Erzsébettel és Csisztu Zsuzsával. (Fotó: MSÚSZ/Róth Tamás)

Most következő díjazottunk hatéves volt, amikor szüleivel Nagyvázsonyból Veszprémbe költözött, és a mai Simonyi sportiskolában folytatta a tanulmányait, ahol Szalai Tamás testnevelő és Kungl József edző azonnal kezelésbe vették.

Hogy mit kezeltek rajta? Kíváló adottságait, gyorsaságát és ruganyoságát pallérozták tovább, ennek köszönhetően többször nyert korosztályos bajnokságot magasugróként és 100 méteres síkfutásban is. Azzal viszonylag ritkán dicsekszik, pedig lehetne, hogy magasugrásban ifjúsági világbajnokságon hatodik helyezett volt. Így, született adottságainak is köszönhetően, számos módon kimagaslott a mezőnyből, ráadásul mostani pályáján viszonylag ritkán találkozott azzal a problémával – amit én ebből a nézőpontból nem is értek –, hogy milyen az, felfelé tartani a mikrofont a riportalanyok szája elé.

Minden nyűgével és bajával együtt sem csinálná másképp a rajtot, hiszen a sporttól kapta az álló- és tűrőképességét, illetve emberileg, szakmailag is szinte mindent. Ráadásul testnevelőként nem a főiskola jelentette számára az igazi tanulást, hanem Szalai Tamás, Kungl József és Gábossy Lajos. Sőt, a sport hozta meg számára a magánéleti boldogságot is, hiszen innen válaszott párt Gábossy Lajos személyében, akivel ezután edző-tanítvány kapcsolatban is sikeres párost alkottak.

Nemcsak álló-, hanem komoly ülőképességre is szüksége lehet egy szakmailag igen elhivatott kollégának ahhoz, hogy egy évtizede rendületlenül vigye a Mai Helyzet című 15 perces beszélgetős műsort. Teszi mindezt egy olyan sportcsatornán, a Sport1-en, amelynek – kis túlzással – alapító tagja, hiszen alig pár hónappal a rajtot követően csatlakozott a csapathoz és sportolókra jellemző kitartással segédszerkesztőből, a létra minden fokát végigjárva lett ismert és elismert arca a stábnak.

Sosem mondott le műsort, talán csak egyetlen esetben, az Ocskay Gábor-emlékműsor kapcsán, amikor a papa és egy gyerekkori jó barát, Kangyal Balázs volt a vendég. Tudta, érezte, hogy könnyek nélkül nem menne, pedig kérdezési stílusára, pláne, ha amúgy kényelmetlen témák kerülnek elő, a lágy hangon és csodás hangszínen elővezetett finom és nőies gyomrosok a jellemzőek.

Sportgazdaság című műsorában nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy ezen két terület kitűnő ismerője, hanem a fajsúlyos és többnyire közpénzeket is érintő kérdésekben tűélesen és – egyik szerkesztője, Vincze Attila szerint – mosolygós gyilkosként fogalmaz.

Mérkőzéseket felvezető műsoraiban nagy empátiával és szakértelemmel kérdez, s ez a beleérző képesség nagyban táplálkozhat anyai tapasztalataiból, meg abból a türelemből, ahogy férfikollégái között mozog.

Most már csak arra lennék kíváncsi, hogyha korosztályos válogatott kosárladázó kisebbik gyermekéről, Alexről kellene tudósítania, mennyire lenne képes megőrizni a nyugalmát. Anyaként és kollégaként sem kívánhatok mást, minthogy ismerje meg ilyen helyzetben, milyen az, amikor a boldogságtól elcsuklik az ember hangja…

Az MSÚSZ Gyulai-emlékdíjasa: Fazekas Erzsébet

(Csisztu Zsuzsa)