Amerikai reménység
2012. 04. 09. 17:17 Olvasási idő: 2 perc
„Jim, rajtad múlik!” – könyörgött 1910-ben elkeseredetten a sajtó hasábjain a híres író, Jack London. Amerikában ugyanis nem tudták megemészteni, hogy a sportág legnagyobb becsben tartott címét, a nehézsúlyú világbajnoki titulust egy színesbőrű öklöző, bizonyos Jack Johnson birtokolja. Kampány indult a „nagy fehér reménység” megtalálására, aki képes lesz ledönteni trónjáról az „alattvaló feketét”. Sok kudarcba fulladt próbálkozás után a fehérek minden reménye a már visszavonult, korábban veretlen és verhetetlennek hitt Jim Jeffriesben maradt. Bizony, akkoriban még az értelmiség nagy részét is jellemezte ez a fajta rasszizmus. Ezért kérte fel London több millió honfitársa nevében Jeffriest, hogy függessze fel nyugalmas mindennapjait, melyek többnyire vadászattal-horgászattal teltek, és próbálja meg visszaszerezni Amerika becsületét, azaz a világbajnoki koronát.
Nos, szerencsére változnak az idők, ma hasonló újságcikkek miatt valószínűleg komoly bírság vagy börtön várna a lelkes „mozgósítóra”, ám Amerikában manapság is nagy erőkkel keresik azt az embert, aki képes letaszítani trónjáról a nehézsúlyú bajnokot. Bocsánat, 2012-t írunk, úgyhogy sajnos többes számot kell alkalmazni: bajnokokat! Jelen esetben a Klicsko testvéreket. Ma már nem az a baj, hogy a világbajnok nem fehérbőrű, hanem az, hogy lassan öt év telt el azóta, hogy amerikai öklöző utoljára nehézsúlyú világbajnoki címet birtokolt. Kevesen gondolták volna, hogy amikor a középszerűnek tartott orosz Szultan Ibragimov legyőzte Shannon Briggst, akkor hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy újra amerikai bunyós legyen a királykategória legjobbja. Briggs óta volt már üzbég, orosz és ukrán világbajnok, amerikainak egyelőre se híre, se hamva (az sem mellékes, hogy Briggs sem számított „a legjobbnak”, utoljára Evander Holyfield volt a földkerekség vitathatatlanul legjobb amerikai nehézsúlyúja). Jellemző, hogy Vladimir Klicsko legújabb kihívója az a Tony Thompson, akit négy éve már kiütött, és aki azóta mindössze ötször lépett szorítóba. Nem beszélve a koráról, 40 évével aligha testesíti meg a jövő nagy amerikai bajnokát. Júliusban annyi esélye lesz Klicsko ellen, mint amennyi Jeffriesnek volt Johnson ellen…
Az is sok mindent elárul az amerikai nehézsúlyú mezőnyről, hogy a mérvadónak tartott szakorgánum, a Fightnews rangsorolása szerint a legjobb 15 nehézsúlyú között a már említett Thompsonon kívül mindössze három amerikai kapott helyett a listán: az ukrán testvérpár ellen már leszerepelt Chris Arreola és Chris Byrd, valamint az a Seth Mitchell, aki 24(!) évesen ismerkedett meg a sportág alapjaival, és mindössze 10 amatőr meccsel a háta mögött vágott neki a profi karriernek. Benne bízik nagyon promótere, a Golden Boy, illetve az amerikai szurkolók nagy része. Józanul ítélve azonban mindenkinek látnia kell, hogy a korábban amerikai futballal kacérkodó Mitchell sem fogja tudni megtörtni a keleti blokk egyeduralmát.
Amerikában korábban nemzeti ügynek számított a nehézsúlyú világbajnoki cím, ma már sajnos nincs ekkora jelentősége sem a sportágnak, sem a világbajnoki övnek. A szurkolók nem tudnak mást tenni, mint fanyalogni és nosztalgiázni: az igazán nagy amerikai reménységre egyelőre még várni kell…
