A Barca első KEK-diadala • SportTV

A Barca első KEK-diadala

2020. 04. 23. 12:05    
Olvasási idő: 4 perc

Mottó: a szerkesztő is lehet sportőrült. Régóta a „várólistámon” van a legtöbb gólos KEK-döntő – több okból is – , ráadásul a napokban szomorú aktualitást kapott a 41 esztendővel ezelőtti nagy finálé.

A diadal pillanata. Megvan a Barca első , UEFA által rendezett kupasorozatának trófeája – az első hármat még a FIFA égisze alkatt futó VVK-ban nyerte meg (Fotó: onze.mondial)

SZEMÉLYES ÉS SZAKMAI ELŐZMÉNYEK

Mindig is a „szívem csücske” volt a néhai Kupagyőztesek Európa-kupája, amelyet már 21 éve megszüntetett az UEFA, elsősorban gazdasági okokra hivatkozva. (Pedig hol volt még akkor a „pénzgyár”, a BL beindítása…)  Talán ezért is írtuk meg a sorozat monográfiáját annak idején barátommal és szerzőtársammal, Dénes Tamással – tudomásom szerint ez az egyetlen olyan teljességre törekvő kötet, amely egy befejezett nemzetközi kupasorozatot feldolgozott. (Megjelent hasonló a BL-ről is, de az jubileumi kiadvány volt, az a sorozat nem ért véget, a mai napig él és virul, kivévén az elmúlt  másfél hónapot, de a tervek szerint mindenképpen befejezik ezt a kiírást is, ha törik, ha szakad.)
A „megboldogult” KEK valamelyik fináléjáról írni akartam, az első három kivételével az összeset láttam is annak idején – persze mindegyiket „csak” a tévében, a legrangosabb élő meccsem a Fradi Zvezda elleni 1975-ös elődöntője volt a Stadionban. A két magyar finálé (MTK 1964, FTC 1975) inkább fájdalmas emlékeket ébreszt, ezért döntöttem az 1979-es aranymeccs mellett, amely nem nélkülözi a (szomorú) magyar aktualitást sem. A napokban hunyt el ugyanis Pádár László, a bírói hármas (akkoriban még nem hat vagy nyolcfős játékvezetői „csapat” működött, csak a klasszikus trió, a vezetőbíró és két partjelzője) egyik tagja. Palotai Károly már tavaly itt hagyott minket, a bázeli St. Jakob Park fekete ruhás triójából már csak a másik partjelző, Kőrös László van köztünk. (Kívánjunk neki erőt, egészséget!)
Szóval a St. Jakob Parkban lépett pályára a nagy favorit Barcelona és az outsider Fortuna Düsseldorf, amely nevében viseli ugyan a szerencse istennőjét, de a döntő döntő pillanataiban mégis elhagyta a szerencséje…
Az a Barca persze világmárka volt már akkor is, de nem a futball akkora óriása, mint manapság. Máig összesen 26 bajnoki címéből csak  9 volt még meg, csak a három nagy nemzetközi kupasorozatot számlálva 17 fináléjából csupán a 7. volt a bázeli, hat KEK-végküzdelméből mindössze a második. S ha már Bázelnél tartunk, a svájci döntő igazi ómennek számított a katalán együttesnek. Az addig elbukott négy döntőjéből mindkét egymérkőzésest egyformán Helvétföldön vesztette el, 1961-ben Bernben a BEK-ben bukott 3:2-re a Benficával, 1968-ben éppen Bázelben és ugyancsak a KEK-ben ugyanannyira a Slovan Bratislavával szemben. Utóbbin Joaquin Rifé volt a gránátvörös-kékek balhátvédje, aki mindössze három héttel a bázeli finálé előtt vette át a csapatot Lucien Mullertől. A gárdában olyan klasszisok játszottak, mint a Xavi-, Iniesta-időszakig minden Barca-részvételi rekordot tartó középhátvéd oszlop Migueli, a Cruyff után egy évvel érkező és eggyel tovább maradó Johan II, azaz Neeskens, vagy éppen az előző idény európai gólkirálya, nem mellesleg a córdobai németverők (1978, vb-középdöntő 3–2) kétgólos osztrák hőse, Hans Krankl is, aki egy héttel a meccs előtt szenvedett számára szerencsésnek mondható autóbalesetet.

Johann Krankl Córdoba után Bázelben is a „mennybe ment” – ő szerezte a kupagyőzelmet véglegesítő negyedik Barca-gólt (Fotó: onze mondial)

Bázelben a túloldalon egy olyan futballista lépett pályára, aki Córdobában a vert sereg kispadján kucorgott: Gerd Zewe. Rajta kívül is volt jó néhány remek futballista az évtized végére igazi kupacsapattá váló, három egymás utáni évben a DFB-kupa döntőjéig eljutó Fortunában. (Ez a bravúr előtte senkinek, azóta is csak a Bayernnek  – 2012–14 – és a Dortmundnak ­– 2014–17 – sikerült, a düsselforfiak és a müncheniek 2–1-es, a dortmundiak 1–3-as győzelem-vereség mutatóval zárták a maguk etapját.)  A középhátvéden kívül további négy játékos volt korábban, abban az időben vagy később a Nationalelf tagja, közülük a legtöbbre Klaus Allofs vitte, aki bő egy évre rá tagja volt Jupp Derwall Európa-bajnok együttesének is. Ráadásként a csereként beálló Flemming Lund meg 20-sor szerepelt a dán nemzeti tizenegyben, neki a KEK-döntő az utolsó fellépése volt az F’95 színeiben, aztán Amerikába, a NASL-ba szerződött.

ELSÖPRŐ ELSŐ FÉLIDŐ ÉS HOSSZABBÍTÁS

Aligha kezdődött európai kupadöntő ilyen vihar iramban. Már a 8. percben 1–1 állt a St. Jakob Stadion nagy eredményjelzőjén. Carles Rexach (játékosként az egyetlen, aki megmaradt a tíz évvel korábban a Slovan ellen vesztes csapatból, később 8 éven át Cruyff hűséges „fegyverhordozója”, azaz másodedzője) tökéletes ütempasszal indította Vicente „Tente” Sánchezt, aki élt a lehetőséggel, akárcsak a túloldalon egy közepesen erős Bommer-lövést ügyetlenül kipaskoló Artola hibájából adódó ziccert értékesítő Thomas Allofs. (A lecsorgó labdára hárman érkeztek egyazon pillanatban: a két Allofs fivér és Migueli. A források nagy része Thomast tekinti gólszerzőnek, van, amelyik Klaust és van olyan leírás, amely szerint „valamelyikükről” került a hálóba a labda. Ki-ki döntse el maga a mellékelt – nem túl jó minőségű – video láttán, amelyen a spanyol riporter Klaust mondja, az MTV kommentátora is  azt mondhatta, mert a „magán-osztályzókönyvemben” is ő szerepel, no meg őt nevezték meg a tévések is inzerten, bár a fals kiírásokról sorozatom korábbi részében esett már bőven szó…).

Palotai Károly négy évvel az UEFA-kupa- ls három évvel a BEK-finálé után a EK-ben is döntőt vezethetett. Kevés bírónak volt/van meg ez a „tripla” (Fotó: RP online)

Három percre rá Palotai jogos 11-est télt, amikor Zewe felvágta az egész meccsen ördöngösen cselező és villámgyors Francisco „Lobo” Carrascót – ám a büntetőt Rexach a kapu bal oldala felé lőtte és Jörg Daniel gyors vetődéssel mentett. A német kapus parédés védések és gyermeteg hibák elegyét mutatta be az egész találkozón. A 34. percben ez utóbbit: Carrasco beadásnak szánt gyenge lövését követően belekapott a labdába, amelyet aztán Asensi helyezett a hálóba. Ám még a félidő vége előtt Wolfgang Seel egy előreívelést követőn jobb külsős ravasz lövésével megverte Artolát. A második félidőben legalább négy óriási gólszerzési lehetőség maradt ki mindkét oldalon. Következett a hosszabbítás, amelynek 14. percében Neeskens ívelését követően Rexach remekül tette maga elé a labdát, amely lövését követően az elcsúszó Zewén minimálisan irányt változtatva jutott a tehetetlen Daniel mellett a német kapu közepébe. Ez volt a döntő momentum, utána még a ráadás második negyedórájában Krankl és Seel is betalált, a különbség azonban megmaradt.

EPILÓGUS

Osztályozókönyvemben a Barcából a három kapott gól ellenére remekül védekező centerhalf Migueli, az elnyűhetetlen, „száz tüdejű” Asensi és a fentebb már méltatott Carrasco kapott 8-ast, a túloldalon a Brei korai sérülése után csereként beálló Weikl és a másik középhátvéd, Zewe. A katalánok 13 játékosnak csapatátlaga 6.69 volt, a Fortuna 12 focistájáé 6.67, azaz nem láttam releváns különbséget a két együttes között.
A Barcelona tehát históriájában először elhódította a KEK-trófeát, amelyet aztán még háromszor (1982, 1990, 1997) is megismételt, a sorozat legeredményesebb klubjává előlépve, a Düsseldorfnak az volt az első, s mindmáig utolsó nemzetközi kupadöntője.
A három „alapkupát” tekintve csak három legendás finálé, az 1960-as Real–Frankfurt (7:3), az 1962-es Benfica–Real (5:3) BEK- és a 2001-es Liverpool–Alavés (5:4) UEFA-kupa meccs 90, illetve 120 percében született több gól ennél. A legtöbb KEK-döntős találatot  és a fantasztikus iramú küzdelmet tekintve a bázeli mérkőzés is bevonult az eurokupákat eldöntő találkozók legendáriumába.

Kapcsolódó

KEK-DÖNTŐ, 1978–79

FC BARCELONA–FORTUNA DÜSSELDORF 4–3 (2–2, 2–2, 3–2)

1979, 5. 16., Bázel, St. Jakob-stadion, 58 500 néző. V.: Palotai Károly (Kőrös László, Pádár László)
FC Barcelona: Artola – Zuvíria, Migueli, Costas (F. Martínez, 66.), Albaladejo (De la Cruz, 57.) – Sánchez, Neeskens, Asensi – Rexach, Krankl, Carrasco. Edző: Joaquin Rifé.
Fortuna Düsseldorf: Daniel – Brei (Weikl, 24.), Zewe, G. Zimmermann (Lund, 84.), Baltes – Kühnen, Schmitz, T. Allofs – Bommer, K. Allofs, Seel. Edző: Dieter Tippenhauer.
Gólszerző: Sánchez (5.), Asensi (34.), Rexach (103.), Krankl (111.), ill. 1-1 T. Allofs (8.), Seel (41., 114.)