Miért ragadt benn a Schalke?

admin 2018. 09. 18. 11:05    
Olvasási idő: 4 perc

Az elmúlt Bundesliga szezon legkellemesebb meglepetése az évek óta szendergő Schalke 04 felébredése volt.  A Mainztól megszerzett sportigazgató Christian Heidel számos remek húzása közul a legnagyobb kétségkívül Domenico Tedesco kinevezése lett. A 32 éves tréner csak 11 másodosztályú meccsel, de több év edzői tapasztalattal bírt, és remek játékfelfogással, kiváló pedagógiai érzékkel (egy vesztes meccs után a stadionbeli lépcsőzésre számító játékosokat hamburgerrel várta!) a második helyre kormányozta a gelsenkirchenieket. A Tedesco-féle Schalke játéka az elején főleg a 3-5-2-es vagy 3-4-3-as formációból „elkövetett” stabil védekezésre, a kontrákat megakadályozó és néha lehetőségeket is eredményező erős letámadásra épült. Egy októberi Hertha elleni meccsen azonban Max Meyer 6-os posztra való visszavonásával Tedesco képes volt beépíteni a labdabirtoklást a játékba. Ugyanakkor sem a szezon végére a keretből is kirakott Meyer, sem a januárban a Bayernhez aláiró és persona non gratává váló Leon Goretzka nem nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményt. Örömfociról azért nem volt szó tehát, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy 27 akciógólhoz 26 pontrúgás utáni találat (11db büntető!!!) párosult. A szerencsével sem álltak hadilábon a „Bányászok”, akik tavasszal négyszer is egy nullra nyertek, és így jócskán felülmúlták a várható gólok alapján elért pontjaik számát (51.7 helyett 63).

A nyáron több mint ötvenmilliót költöttek Meyer és Goretzka pótlására és a keret megerősítésére, hiszen immáron a Bajnokok Ligájában is helyt kell állniuk. A Porto elleni meccsnek nulla ponttal és három vereséggel mennek neki Tedescóék. Összeszedtük a Schalke idei veszteglésének okait.

Stambouli a 4-4 után
Fotó: GettyImages

Kulcsposztokon hiányzik a stabilitás – a húzóemberek gyengén teljesítenek

Belső védő blues avagy Stambouli és a PACKING

Thilo Kehrer utolsó pillanatbeli 37 milliót hozó eladásával, Benedikt Höwedes távozásával elfogytak a belső védők. A legnagyobb probléma azonban a rajt előtt egy héttel kieső Benjamin Stambouli hiánya. Ez sokak számára meglepetés lehet, hiszen a franciát jobbára szerény képességű védekező középpályásnak tartják, ám Tedesco alatt a liga egyik legjobban indító és passzoló belső védőjévé nőtte ki magát. Stambouli fontosságát a PACKING nevű statisztikai mutató jelzi. A volt leverkuseni Stefan Reinartz és Jens Hegeler páros által kitalált Impect cég az átjátszott-átpasszolt ellenfeleket számolja. A kompakt védekezés és a folyamatos letámadás miatt a visszavont irányítók mélységi passzjátéka (Toni Kroostól, Julian Weiglen át Nagy Ádámig) lételeme lett a modern futballnak, és persze óriási segítség ha vannak olyan kvalitású középső védők (Mats Hummels, Jerome Boateng, Kevin Vogt), akik NFL-es QB módjára képesek egész védelmeket egy passzal szétszedni.

A videóból kiderül, hogy Toni Kroos meccsenként 85 ellenfél játékost „passzol át”, de azt talán kevesen tudják, hogy az ominózus 4-4-es Dortmund elleni derbin Stambouli 120-as PACKING-et ért el!

Stambouli magasan a mezőny fölött – forrás: Impect

Stambouli kiválásával, és a Meyer pótlásra kiválóan alkalmas, de még beilleszkedési gondokkal küzdő Rudy (akit pl. Dárdai Pál emberfogással vett ki a meccsből) gyengébb teljesítményével a játékszervezés a Naldo, Salif Sané párosra hárult, nekik viszont nem ez az erősségük. Salif Sané pl. kétszer annyi hosszú passzt ront el a Schalkénél, mint a Hannover játékosaként, és bármilyen nyomás alatt láthatóan zavarba kerül .Talán Nasztaszics vehetne át ebből valamennyit, de őt ugye a Wolfsburg meccsen kiállították, és így csak 155 percet játszott, Tedesconak pedig már a két belső védős felállást is kellett próbálnia.

Salif Sané has 3 season worth of completing about as many Long Balls as he is missing – about 3.5 to 4.5 on average. So far in 3 games for Schalke he is completing 4.3 but has 7.3 inaccurate long passes (22 total). #Stamboulineedstogethealthy

— BundesPL (@BundesPL) September 18, 2018

Sané és Naldo uralják a légipárbajokat, de a pontrúgásoknál teljes a zűrzavar

De legalább a védekezés most is stabil, nem?

A három meccsen bekapott minimum két gól pont annyi, mint a 17 tavaszi meccsen összesen. Talán reményt adhat, a várható gólok száma, ami csak 3.28, ez az ötödik legjobb mutató a ligában, tehát némi balszerencse is sújtja a gelsenkirchenieket. Nagy érvágás volt Bastian Oczipka kiválása, hiszen az évek óta sérüléssel bajlódó Baba Rahman, vagy a Gladbach ellen ámokfutást elkövető Hamza Mendyl sem vált be eddig a baloldali szárnyvédő poszton. A múlt idény All-Star csapatába beválaszott veterán Naldo sincs a topon, de a szintén ex-wolfsburgi jobboldali szárnyvédő Daniel Caligiuri is csúnyán benne volt legalább két gólban már idén, és Salif Sané sem váltotta be eddig a reményeket.

Mivel a múlt idényben Naldo és Sané a légipárbajainak több mint NYOLCVAN százalékát megnyerte, joggal gondolhattunk rájuk a levegő uraiként, és a Schalke drukkerek nyáron már szupervédelemről fantáziáltak. Idén is hozzák ugyan a 80%-ot (ötvenből negyvenet nyertek ketten), ám ez az adat sokszor becsapós. A Schalke már két gólt kapott idén szögletből – a Gladbachból Matthias Ginter, a Wolfsburgból John Anthony Brooks maradt tök üresen az ötösön belül a múlt idényben HÁRMAT engedélyeztek. Patrick Herrmann gólja pedig egy bedobás után született, tavaly ez is csak egyszer fordult elő a Schalke ellen egész idényben. Tedesco ezt egyelőre azzal magyarázza, hogy inkább területvédekezést gyakorolnak a pontrúgásoknál, és lehet, hogy neki lesz igaza, csak kérdés, hogy mikor? A gond jelenleg az, hogy a rendkívül sűrű program miatt szinte csak regeneráló edzésekre marad idő, egy szerda szombat meccsritmusban lehetetlen mondjuk pontrúgás-variációk védekezésén dolgozni, vagy letámadástaktikákat próbálgatni. (A meglátásért a Honvéd videóelemzőjének Lőrincz Ábelnek jár a köszönet)

Tedesco mérges
Fotó: GettyImages

Tedesco keresi a csapatát

Tedesco első idényében remekül nyúlt bele meccsekbe  Goretzka pályára küldése a 33. percben négygólos hátrányban a Dortmund elleni 4-4-nél, Harit és Konopjanka behozatala több meccsen – és kiválóan rotálta a támadószekciót. Franco di Santo amolyan védekező tízesként sokszor kivette az ellenfél hatosát, míg Konopljanka és Embolo a kontráknál, Amine Harit pedig a cseleivel segített rengeteget. Ebből egyelőre semmi nem látszik, és kicsit ad hoc jellege van Tedesco cserélgetéseinek: Mark Uth mellett eddig mindig két másik ember kezdett. A Gladbach ellen helyzeteket elpuskázó Uth is egyelőre adós a gólokkal, de mindenképp javára írandó, hogy ő legalább akcióból helyzetbe tud kerülni. Eddig ugyanis 25 lövést adott le a Schalke a büntetőterületen belülről, Uth ebből kilencet vállalt, és az akcióból leadott lövésekből (23) pedig majdnem a fele (10) az ő nevéhez kötődik. Az eddig gólt még nem szerző Uth az elmúlt három idényben 29 gólt lőtt kb. 20.3 XG azaz várható gól ellenében, tehát jó esély van rá, hogy valamikor megtöri a gólcsendet.

A védelemről és a támadósorról már esett szó, így a középpálya maradt. Gondok itt is akadnak, hiszen Weston McKennie a Hertha ellen 4 poszton játszott 31 perc alatt, és jobbhátvédként csúnyán hibázott Duda gólja előtt. Az általam nagyra tartott Sebastian Rudy (ő maradt le Dudáról, és alig hozott össze tíz sikeres átadást a Hertha ellen 51 perc alatt) még idegen test a csapatban. Nagy kérdés, hogy a szintén inkább visszavont irányítót játszó Nabil Bentalebbel képesek lesznek-e együtt játszani. Az eddig keveset mutató Suat Serdartól is többet várnak 11 millióért, míg Omar Mascarell sérülés miatt még nem lépett pályára.

Tedesco egyelőre reálisan látja a csapat helyzetét, és az eredmények ellenére úgy gondolja, hogy jó úton járnak. Bár osztom a véleményét, és a vereségeket rá lehet fogni a balszerencsére (Duda góljai, kihagyott büntető, a wolfsburgi kiállítósdi kétszer, Yann Sommer parádés védései ), sérülésekre, a dekoncentrált védekezésre, az építkezésbeli gondokra, vagy akár a taktikai mellényúlásokra, a neheze csak most jön: kedden a Porto, hétvégén a Bayern várja a kékeket. Ugye, nem lesz Schalke NULL VIER?