Lucien Favre és a modern dzsessz Dortmundban

Mészáros Ábel avatar Mészáros Ábel 2018. 11. 08. 16:03    
Olvasási idő: 10 perc

Favre csapatainál is alapvető fontosságú az átmeneti fázis (transition) a védekezés és a támadás között, ám ez nem a Klopp- féle őrült rohanás előre.

Modern dzsessz a futballpályán: taktikai elemzés a Lucien Favre-féle BVB-ről

Nem így tervezték Dortmundban. A Thomas Tuchellel való szakítás, a kaotikus Peter Bosz-éra és a “tűzoltó” Peter Stöger után egy átmeneti évet képzelt el a Borussiának a Hans Joachim Watzke (CEO), Michael Zorc (sportigazgató) páros. Igaz, sikerült megszerezni (ha már Julian Nagelsmannról lecsúsztak) a Bosz előtti kiszemeltet Lucien Favre személyében, ám ez korántsem tűnt ideális házasságnak. A Berlinben és Mönchengladbachban is szezon közben a törölközőt bedobó 61 éves Favre legendásan nehéz, akaratos ember: taktikailag a legapróbb részletekig (erről picit később) kidolgozott rövid passzos támadófocit játszik, álljon a csapata akár kiesőhelyen (Hertha vagy Gladbach). Ugyanakkor a Jürgen Klopp-féle izzó, üvöltöző, a játékkal együttélő edző szinte szöges ellentéte ez a szürke kisegér. A szinte minden állomáshelyéről dicstelenül távozó, örök elégedetlenkedő  mindent az utolsó fűszálig kontrolláló Favre, érdekes svájci akcentusa, visszafogott modora és nem ritkán fura megjelenése miatt nem tűnt ideális jelöltnek. Ám, mint ismeretes a Favre-féle Dortmund a kezdeti nehézségek (Greuther Fürth, Hannover, Frankfurt) után szárnyra kapott és azóta 15 meccsen nem talált legyőzőre, az Atlético Madrid elleni BL-vereségig. De miből áll Favre tudománya, és miért ennyire hatékony a Dortmund? 

Átalakított keret és a 4-3-3-as füstbe ment alapterv

Nyáron a dortmundi keret jelentősen átalakult: Zorc zseniális módon majd negyvenmilliót kaszált az erősen megkopott tudású Szokratisz, Jarmolenko duóért,  ezúttal is örök hála a Premier League őrült jogdíjainak. Schürrlét csak kölcsönbe vitte a Fulham, de így legalább nem kell a rettenetesen magas fizetését fizetnie, és még a lassan három szezonja sérült Erik Durmért is majdnem sikerült pénzt kiszednie az angoloktól. Ha ehhez még a tavalyi szezon talán leggyengébb láncszemeiért (Gonzalo Castro és Nuri Sahin) kapott hatmilliót is hozzávesszük, akkor Mikel Merinóval (7 m) kiegészülve meg is van az ötvenmillió. Az érkezők közül pedig azért volt kérdőjel és morgás Abdou Diallo, Thomas Delaney és Marius Wolf esetében is, hiszen ők 53 millióért jöttek, úgy, hogy alig-alig volt egy jó Bundesliga-szezon a hátuk mögött. És persze, a 29 éves, top 5- ligában még soha nem játszó Witsel, aki húszmillióért és a hírek szerint 18 milliós kínai fizetése harmadáért költözött Dortmundba. Szintén kérdéses volt, hogy mit tud hozzátenni a küzöshöz az Alcácer, Hakimi féle “La Liga-duó”, akik ugye csak kölcsönbe jöttek.

Az idény elején valahogy így nézett ki Favre 4-3-3-as rendszere: Schmelzer jobb híján a legalkalmasabb balbekk volt, míg Witsel előtt a két ún. 8-as poszton elvileg Mario Götze és Mahmoud Dahoud (őt Favre a Gladbachból ismeri) tűnt biztosnak. Itt még Marco Reus elsősorban a bal oldali támadó, míg elől Maxi Philipp volt a befutó, hiszen Alcácer csak augusztus 28-án jött kölcsönbe. A hírek szerint a spanyol támadót egyébként Favre nem annyira akarta, ő Michael Zorc kivánságlistájának élén állt inkább.

Véletlenül túl jól sült el a B-terv?

Dehát a tervek, mint tudjuk (és mint arra majd a holnapi Bayern- elemzésen is kitérünk) nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretnék a kidolgozóik. Favre 4-3-3-ja eléggé döcögött az első pár meccsen, és olyan nem különösebben erős csapatok, mint a Greuther Fürth vagy a Hannover is képesek voltak egy az egyben letámadni és megfojtani a BVB játékát. A kreatív, de sokat hibázó Dahoud, az agresszív, de fejben picit lassú Delaney és Witsel egyszerre nem működött, és a labda ritkán jutott el jó helyzetben a Reus, Pulisic (vagy a nem kifejezetten labdaügyes Marius Wolf,  Philipp) trióhoz. A Frankfurt elleni meccsen azonban már 4-2-3-1-re állt át Favre, de itt amint az Eintracht változtatott a letámadásos taktikáján, a Dahoud,  Delaney páros képtelen volt megbontani őket. Favre szerencséjére “beindult” a kispad, Sancho, Witsel és Alcácer hármasa a hajrában hozta a meccset. De még ekkor sem sikerült rátalálni a nyerő formációra, hiszen a Bruges ellen Götze szenvedett támadó középpályás poszton, míg a Hoffenheim ellen Wolf (!!!) mögött Kagava próbálkozott kevés sikerrel. Sőt, ha Ishak Belfodil 3 méterről az üres kaput képes eltalálni, akkor a TSG megérdemelten nyert volna. A négy bajnoki meccs (és két kiszenvedett kupagyőzelem a Fürth és a Bruges ellen) után szerzett nyolc pont miatt négy pont hátrányban volt a BVB a Bayern mögött, és ennek komoly visszhangja is lett. Mindezt szeptember végén jómagam is személyesen megtapasztaltam: komoly elégedetlenségnek adott hangot mind a dortmundi sajtó, mind az erre durcásan reagáló Hans Joachim Watzke, akit többedmagammal kergettünk a leverkuseni vegyes zónában, mire ő csak egy “azok után amiket maguk írkáltak rólunk a napokban, nem fogok én nyilatkozgatni” mondattal intézte el a dolgot.  A fordulópont talán nem is a Nürnberg elleni hétközi hét null  lett, hanem a leverkuseni 0-2-ről történő felállás, ahol a második félidőben nagyjából (Kevin Volland ziccerét leszámítva) a BVB álomfutballt mutatott be és fordított 4-2-re. Összejött 22 rúgott gól az utolsó 6 bajnoki meccsen (plusz még hét a Monacónak és az Atléticónak), így a bezsebelt 16 ponttal és a Bayern mélyrépülésével a Dortmund magabiztosan vezeti a Bundesligát.

Nézzük meg egy kicsit alaposabban Favre változtatásait, először a védekezésre, majd Witsel és Hakimi szerepére fókuszálva!

Így állhat fel a Dortmund  4-2-3-1-ben, ha mindenki egészséges – jelenleg Schmelzer nem az.

Védekezésből támadás: kompaktság és kontrák über alles

https://24.hu/sport/foci/2018/10/27/ki-ez-a-szoszmotolo-zsarnok-aki-felelmetes-csapatot-varazsolt-a-dortmundbol/

Lucien Favre bármennyire is támadó stílusú futballt játszik, csapatainak alapja a biztos védekezés, legtöbbször 4-1-4-1 (a szezon elején), vagy 4-4-2-es alapformációból (mostanában). A modern futballban kiemelt fontosságú magas letámadás, és a Klopp- , Guardiola-, Tuchel-csapatok által a köztudatba behozott Gegenpressing azonban nem játszik nagy szerepet a svájci edző csapatainál. A rendkívül alapos, korábban állítólag heti negyven-ötven órát videózó, Cruyff-hívő Favre ugyanis kerüli a rizikót, és a strukturált, rendezett védekezést preferálja. Így tehát sokszor még az is megesik, hogy kevésbé sikerült fázisokban (mint az első pár meccs) csapata akár egy hátsó hatosra (védekező játékosok) és egy előlragadt támadó négyesre esik szét. Kloppékkal, urambocsá a Peter Bosz-féle rosszul sikerült verzióval szemben tehát Favre nem feltétlenül és ész nélkül akarja az ellenfél tizenhatosán visszaszerezni a labdát. A svájci azonban csak ritkán áll vissza nagyon mélyen, mint azt pl. az Atlético elleni első meccs második félidejének elején láthattuk:

A Dortmund mélyen védekezik 4-4-2-ben az Atletico Madrid ellen

Favre a köztes megoldás, az ún. mid block (félpályás visszaállás) híve, és játékosai a labdát, illetve a súlypontáthelyezéseket pontosan lekövetve próbálják visszaszerezni a labdát kontrákhoz. Favre ugyanis amellett, hogy támadó felfogású edző, a kontrafutball elkötelezett híve:

“Mindenképp képesek kell lennünk kontrákat indítani, hiszen amelyik csapat erre képtelen, az nem nagy csapat”

Favre csapatainál is alapvető fontosságú az átmeneti fázis (transition) a védekezés és a támadás között, ám ez nem a Klopp-féle őrült rohanás előre. A svájci ezt a játékfázist is alaposan kidolgozta: a helyes sok passzos labdakihozatalnak úgy, mint a megrajzolt futópályáknak (kicsit mint az NFL-es elkapóknak) is megvan a maga menete. Ugyanakkor, mint azt Thomas Delaney a Kickernek adott interjújában megjegyezte, ő például csak ritkán merészkedhet előre, mert a kontráknál biztosítania kell. Ez a fajta részletorientáltság nem csoda egy olyan edzőtől, aki tanácsokat ad pl. Marco Reusnak cselezés során az ellenfél lábtartását, vagy Abdou Diallónak a kéztartását illetően is. Az elől játszó négyesnek viszonylag nagy szabadsága van, és ezt mind a hosszú évek óta végre egészséges és korábbi sikeredzője alatt újra szárnyaló Marco Reus maximálisan kihasználja, hogy a gól- és asszisztkirály Alcácer, Sancho duóról ne is beszéljünk. Az utolsó 15 perc pedig közismerten a Dortmundé – 11 góljukkal már beérték a tavalyi BVB-t és még csak november elején járunk. A futballt analitikus szemszögből megközelítők körében már-már vicc tárgya Favre és az XG mutatók viszonya:

A Gladbach Favre alatt szétrombolta az XG modelleket – forrás Dustin Ward

a Gladbachnál 3 év alatt folyamatosan, védekezésében és támadásban kb. 20%-kkal teljesítette túl a modelleket, erre összesen az öt legjobb bajnokságban HÁROM csapat volt képes! A jó Lucien első szezonjában Nizzában 27 góllal múlta felül a modellt, míg jelenleg tíz góllal lőtt többet (20 vs 30) és kettővel kapott (10 vs 12) kevesebbet, mint azt a helyzetek és lövések alapján “kellett” volna. Ekkora eltérésnél joggal merül fel a kérdés, hogy Favre valami olyasmit tud, amit a modellek nem “értenek”…..

Favre B-terve, Witsel és Hakimi kulcsszerepe

A nyáron Favre egyértelműen megfogalmazta filozófiáját, amely szerint Bürkitől indulna az intelligens építkezés, és rövid, biztonságos passzokkal jutnának túl az ellenfél letámadásán, majd persze a kapuig is. Ennek kulcsfigurája a 29 éves Axel Witsel. Az már az RB Leipzig elleni nehéz első 25 percben is látszott, hogy a brutális lipcsei letámadás ellen sem fogja a BVB előrerúgdosni a labdát, még akár az első gólhoz vezető építkezésbeli hibákat is felvállalva. Favre-nál rendkívüli hangsúlyt kap az ún. 6-os poszt (a német futballkultúrában ez a védekező középpályást és a mélységi irányítót jelöli), erre a belga személyében egy dinamikus, rendkívül intelligens, amolyan igazi NFL QB-t igazolt a klubvezetés. Witsel hihetetlen fizikuma és labdabiztossága miatt kifejezetten “presszingrezisztens” –  a németeknél ez azt jelenti, hogy nagyon nehéz tőle elvenni a labdát letámadáskor – lásd még Toni Kroos, Sergio Busquets, Jorginho, vagy korábban Julian Weigl.  A Bundesliga.com egy remek videóban be is mutatja Witsel fontosságát. https://www.bundesliga.com/en/bundesliga-tv/borussia-dortmund-tactics-under-lucien-favre-axel-witsel-511520.jsp

Witsel amellett, hogy csapattársa Manuel Akanji és Niklas Süle mögött a Bundesliga harmadik legbiztosabban passzoló játékosa (92.2%), mennyiségben is a top tízben van 599 sikeres átadással. Leverkusenben személyesen is volt alkalmam megtapasztalni ezt a zseniális teljesítményt: a passzok jó részét nagy nyomás alatt hajtotta végre tökéletesen, a labdát szinte mindig jó helyre és sokszor előrefelé juttatta a belga karmester.

Hakimi és a bal oldal, avagy vesszen az XG!

A korábbi bejegyzésekben gyakran használt XG, Expected Goals, azaz várható gólok (lövés és helyzetalapú statisztikai modell) egyik mellékterméke az XG Buildup, ami a lövéseket és gólpasszokat kivonva csak az építkezésre (Buildup) koncentrál. Nos ebben a kategóriában Witsel vezeti a Bundesligát, a hoffenheimi Kevin Vogt és egy újonc előtt. Ez az újonc nem más, mint Witsel egyik kedvenc játszótársa, az utóbbi hetek sérüléshulláma miatt többször is balhátvédet játszó Asraf Hakimi, aki elképesztő számait pusztán 540 perc alatt érte el. (Witsel és Vogt  800 körül, míg a hatodik helyezett szintén dortmundi Diallo 700). Sebessége és cselezőkészsége miatt vele talán csak a csúcsformában lévő David Alaba (ez sem mostanában) tudná felvenni a versenyt a posztján. Hakimivel kapcsolatban a védekezésbeli hiányosságai és a beilleszkedés miatt akadtak kételyek, de a BVB szerencséjére a sérülések (Schmelzer, Piszczek) folyamatos játéklehetőséget biztosítanak a marokkóinak.  Az Atlético elleni dortmundi 4-0-nál három gólpassz, ördöngös cselek és félelmetes támadóharmadbeli passzhatékonyság jellemezte a játékát, és ez szintén kulcsfontosságú a Dortmund stílusában. Azzal, hogy Witsel és Hakimi lekötik a védelem jobb oldalát, az ott játszó szélső (Bruun Larsen, Sancho) rengeteg teret kap, és számtalanszor érhet a kapu elé, ennek eredményeképp a Sancho, Bruun Larsen duó 7 gólnál és 6 gólpassznál jár, kevesebb mint ezer Bundesliga perc alatt. Csak összehasonlításképp a múlt idényben a Götze, Pulisic duó NÉGYEZER játékperc alatt hozott össze 6-6 gólt és gólpasszt. Persze, ez azóta már egy nagyon-nagyon más csapat, pedig alig egy éve még a rettegett APOEL Nicosiát sem sikerült egyik meccsen sem megvernie a Borussiának…