Meglepetéscsapat a Fekete-erdőből

2019. 09. 27. 10:42    
Olvasási idő: 4 perc

Miközben a német szurkolók többsége a Bayern München, RB Leipzig, Borussia Dortmund versenyfutással foglalkozik, a "Best of the Rest" versenyben jelenleg egy szerény költségvetésű kiscsapat vezet. Igaz, még csak öt forduló telt el, a csapat sorsolása sem volt nehéz, de nem lehet nem észrevenni a Freiburg előretörését.

Az első részben a Fekete-erdei kisváros csapatát, az SC Freiburgot vizsgáltuk meg tüzetesebben. Most pedig nézzük, miért és hogyan sikerült Christian Streichéknek öt meccs után tíz pontot szerezniük.

Bár már Finke alatt is rásütötték az “azért kellett, hogy innovatívak legyenek Freiburgban, mert nincs pénzük jó játékosokra” bélyeget az SCF-re, ezt a Streich-időszakban a klub egyfajta pozitív stigmaként viseli magán. Alig-alig vannak sajtós eseményeik, pár újságíró követi őket, angol nyelvű Twitter-oldaluk sincs, ami a Bundesliga globális digitális offenzívájának ismeretében egyfajta állásfoglalásnak tekinthető.

Az innovációt és a jó eredményeket a huszadik Bundesliga szezonjára készülő SCF-nél továbbra is a klubon belüli munka, mintsem a nagy átigazolások szállítják. Pedig a tavalyi 18 millió euró (Sallai, Waldschmidt, Heintz, Lienhart) után a nyáron 21 milliót sem sajnált új játékosokra Jochen Saier sportigazgató.

a Kicker augusztus elején ezt az ideális XI-et jósolta

A Bayern II-ből ötmillióért érkező Jeong és a szintén dél-koreai Kwon egyelőre sérülések miatt csak 56 percet kapott, a 20 éves, roppant tehetséges Gian-Luca Itter (U17-ben ő nyerte a Fritz Walter-aranyérmet!) szintén sérülés miatt nem lépett pályára. Streich nagy kedvence, az egykoron 11 gólig jutó Jonathan Schmidt másodjára, míg a sérülések miatt az utolsó pillanatban rekordösszeget jelentő hétmillióért igazolt Vincenzo Grifo pedig már harmadjára érkezett meg a Fekete-erdőbe.

Lehet-e valaki laptoptréner, ha Commodore 64-en kezdte?

A fenti 4-4-2 azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen Streichnél a kezdőformáció szinte semmit nem jelent: a kiváló német szakíró, Tobias Escher a Spiegelben ugyanis részletesen elemezte, hogy a múlt idényben a leggyakrabban hadrendet váltó mester általános meglepetésre a 65 éves Friedhelm Funkel és az 53 éves Christian Streich volt.

Persze az előző cikkben ismertett okok miatt Streich esetében ez korántsem meglepő. A Freiburg sohasem akar a Bundesliga legjobban passzoló, a labdát legtöbbet birtkoló vagy legtöbb lövést megkísérő csapata lenni, így ezekben a kategóriákban a 9-16. helyen végzett legutóbb is. Streich csapatait inkább a labda elleni kollektív védekezés jellemzi:

a múlt idényben is jól látható volt a kompaktság

A képen is jól látható, hogy ezt már a középcsatár (itt még Niederlechner, de többnyire Nils Petersen) elkezdi, úgy, hogy igyekszik valamennyire zavarni a hátulról építkezést. A két csatár legtöbbször inkább a fedezőárnyékát használja, azért, hogy a mögött lévő hatosok (Rode, Gelson) ne kaphassanak labdát: ilyenkor szituatíve kirohanhat egy középpályás a második vonalból, de általában a labdatól távol eső másik csatárnak kell blokkolnia a hatosnak való felpasszt. Így az első védővonal biztosítva, és a labda legtöbbször a szélekre kerül. A centrális passz lezárva, a freiburgi védelem pedig labdaorientáltan forog át és próbál meg létszámfölényes szituációkban labdát szerezni.

Ez azonban elég standard védekezés (a DFB edzőképzésén is oktatják), és bár a Freiburg bennmaradt, lehet, hogy Streich a rendelkezésére álló nem éppen defenzív szélsők (Sallai, Grifo, Jeong) vagy éppen az előszezonban nem túl fényes 4-4-2- hiányosságai miatt váltott át a 3-1-4-2-re. A visszatérő Schmid és az egyik legtöbbet dolgozó bal oldali védő, Christian Günther személyében végre van két atletikus és tempóval rendelkező, a széleken fel-alá rohangáló szárnyvédője Streichnek, akinek így nincs igazán szüksége klasszikus, a 4-4-2-ben használt szélsőkre (ez magyarázza Sallai mellőzését). Három belső védővel le tudják védekezni az ellenfél legtöbbször két csatárát, és Günterék egészen a szélsővédőkig presszingelhetnek.

A sablon 4-2-3-1-et játszó Augsburg ellen jól látszik ez, de a kép a pálya közepe miatt érdekes.

A középcsatár Petersen ugyanis szinte emberfogással követi az ellenfél mélységi irányítóját, Rani Khedirát, míg a freiburgi hatos, Nicolas “Chico” Höfler ugyanezt teszi Moravekkel – a mágnestáblán pedig jó 35 méter “kéne” hogy legyen közöttük!.

jól látszik a labdaorientált, magas védekezés a Hoffenheim elleni meccs második percében egy Baumann-kirúgásnál

A másik fontos elem az agresszív kontrapresszing, amit a háromvédős rendszerben bátrabban lehet alkalmazni, a meccs elején akár még a belső védőknek is!

egy bal oldali támadás után még a bal oldali belső védő (Heintz) is a kapu előtt támad vissza

Érdekesség még és szintén nem véletlen, hogy a Streichnél már jobbhátvédet játszó Mike Frantz ezeknél a szituknál hátulmarad az ellenfél középre húzódó balszélsőjével, míg a jobb oldali belső védő, de néha jobbhátvéd Philipp Lienhartnak megvan a sebessége az esetleges jobbra forgáshoz. Így Schmid bátrabban mehet előre, mert Streich ezt a védekezési sémát is remekül megtervezte.

Egyelőre, bár öt meccs nem reprezentatív minta, jól működik a védekezés, hiába engedélyeznek eggyel több lövési kísérletet tavalyhoz képest, a kaput érő lövések száma 5.15-ről 3.4-re esett vissza! 4 kapott góljukat 4.2 XG ellenében kapták és akcióból az 55 kísérletből átlagban 8%-kos helyzeteket engedélyeznek, ez a tavalyi 12%-hoz, ugyanúgy meccsenkénti 11.2 akcióból engedett lövési kísérlethez képest hatalmas fejlődés.

A védekezés tehát egyelőre remekül működik, még akkor is ha a kedvező sorsolás. A következő három meccsből sem a Düsseldorf, sem az Union Berlin nincs az elit gólszerzők között, ám a Dortmund ellen bizonyára már romlanak a statisztikák.

Labdabirtoklás és támadás

Persze, a Freiburgnak az utóbbi években inkább a támadójátékkal akadtak gondjai: mióta visszajutott az első osztályba, sorrendben 28, 15, és 28 akciógólt szerzett idényenként. Ehhez képest már KILENCNÉL jár öt meccs alatt, igaz 6.1-es XG ellenében, tehát némi szerencse is kell hozzá, Ugyanakkor a meccsenként generált 9.8 próbálkozás (akcióból) megint csak magasabb, mint az elmúlt három év 7.8-9.2 tartományban mozgó átlaga és a helyzetek minősége is javult 8-9%-ról TIZENKETTŐRE!.

Ennek egyik oka, véleményem szerint, a háromvédős támadójáték jobb struktúráltsága, ami a Mainz elleni meccsen még kevésbe volt érezhető: ekkor az erős mainzi rombusz presszingje sokáig nyomás alatt tartotta és kontrollálta freiburgi labdakihozatalokat. Ám Schwolow kapus vagy Schmid előrevágott labdáival sikerült megtalálni a magas presszing által hagyott területeket, amelyekbe Waldschmidt előszeretettel indult be. A Paderborn ellen is Petersen egy előrevágott, mindenkin átpattanó labdából szerzett gólt, míg a Köln egy 4-4-2-ből Höfler bal oldali félterületbe való visszalépéseivel igyekeztek építkezni. De, mint említettem, Streich meccs közben is sokat változtat, és a sokoldalú Höfler vagy a hol hatost, hol harmadik középhátvédet játszó Robin Koch képes visszalépni a védővonalba. Innen kétféle alapséma rajzolódik ki a két szélen: egyrészt a bal oldali belső védő átlós-ívelt indítása Günternek

3v2 a Freiburg bal oldalán a Hoffenheim ellen

Günter beindul az üres területbe és megszerzi a vezetőgólt

Pedig a Hoffenheimiak erre már a Köln elleni meccsen is felfigyelhettek volna, hiszen ott Schlotterbeck indította Güntert, akinek a beadásából végül Czichos szerzett öngólt.

A sprintkirály Günterre már régóta épít Streich, de régi kedvence, Jonathan “der Tschonni” Schmid visszatérésével a jobb oldalon is van egy újabb fegyvere. Az egykori jobbszélsőből pont az Augsburgban jobbhátvéddé faragott Schmid tempója, beadásai, valamint labda nélküli mozgásai miatt szintén komoly gondokat tud okozni, de ehhez kell a Freiburg jól strukturált támadószerkezete is.

szépen megalkotott rombuszok és jó támadóstruktúra az Augsburg ellen

Günterrel és Schmiddel persze az amúgy is erős beadások még jobbá váltak: a legutóbbi, meccsenkénti 4.1 sikeres kísérletet már 4.6-ra sikerült feltornászni. Optimizusmra adnak okot a híres freiburgi rögzített szituációk, amelyekből az elmúlt 3 idényben 32 gólt szereztek, eddig még gól nélkül fejeződtek be. Emellett már hét különböző gólszerzőjük van – nemhiába mondta Streich, hogy sose volt még ilyen mély a kerete – az előző három évben 8-13 között volt ez a szám. Továbbá már Waldschmidt, Höler és Petersen is kétgólos, így jó eséllyel megdől az elmúlt szezonokban felállított rekord – ugyanis maximum 5 ember rúgott kettőnél több gólt egy idényben. Főleg, ha ehhez Vincenzo Grifo, Brandon Borello, Kwon és Jeong valamint Sallai Roland is hozzá tud tenni.